Betkowski Jenő: Tiszai hajósélet. Fahajók a Tiszán II. rész. – A Damjanich János Múzeum közleményei 3-4. (1961)

hajóig való fuvaroztatása. Amikor tehát a termelő megkapta a szenzál értesítését, hogy melyik napon s a* Tisza partjának melyik részére kell vinnie a búzát, felpakolt, s igyekezett időben megérkezni, mert tudta, hogy a hajó nem vár ingyen. A partra kitették a hajó mázsáját, ti. minden kormányos a saját hajójának tizedes mérlegét használta, hiszen különben se hozhatott volna minden paraszt mázsát is magával. Meg az volt általában a szokás is, hogy a gabonát a kormányos csak úgy engedte a hajóra rakatni, ha előzőleg a- hajó mázsáján mérték le. Hogy ez a szokás nem a paraszt érdekét szolgálta, s hogy minden mérleg a gazdája szavára hallgatott, azt mondanom se kell. A búza lemázsálása után a kormányos vagy a gazda, ha ő volt a hajóval, írásos elismervényt adott a termelőnek az átvett gabonamennyiségről. A termelő elvitte az elismervényt a szenzálhoz, s megkapta tőle a pénzét. A búzaberakás helyét és idejét a cég határozta meg a szenzálok beérkezett jelentései alapján. Ha egy vidéken már összegyűlt egy hajóra való gabona, a cég írásban leszerződött valamelyik hajósgazdával a szállításra vonatkozólag. Mint egy későbbi fejezetben még lesz róla szó, az egymás között is versengő búzás cégek már az aratás előtt lekötötték a hajókat egy bizonyos időre, s inkább ott várakoztatták őket a berakodás helyén, s fizették a kikötött dánguba-pénzt.

31 A kitűzött helyre és időre való pontos megjelenés érdekében állott mindkét félnek, már ti. a hajósgazdának és a szállíttatónak, mert amelyik fél bármilyen okból késett, meg kellett fizetnie a dángubát, vagyis a másik fél embereinek a várakozás idejére járó napszámot, meg az eset-' leg okozott kárt is. A búzának a hajóra való behordása a szállíttatót terhelte, vagyis a szenzálok gondja volt. A hajósoknak nem volt vele dolguk. Ezért, ha gyalog vontatták fel a hajót a kitűzött helyre, a vontatók megkapták a pénzüket s hazajöhettek. Ha lehetett, vasúton, néha tengelyen, vagy más alkalmatosság híján s különösen régente még ladikon is. Otthon elindulás előtt ladikjukat utána kötötték a hajónak, hogy legyen mivel viszszajönniök, mert a hajó csónakját nem hozhatták el, arra ott volt mindig szükség. A hajón a kormányoson kívül rendesen csak négy ember maradt, annyi, amennyi a biztos ereszkedéshez szükséges volt. Megtörtént az is, hogy valamelyik szenzál nem tudott elég embert keríteni, s ilyenkor a vontatók közül tartott vissza néhányat megfelelő napszámmal, vagy a hajón maradt emberekkel egyezett meg, hogy segítenek a búzát behordani. Búzás hajót csak a legvégső esetben vontattak gyalog, inkább lóval, mert először ez sokkal gyorsabb volt, s a búzás hajónak drága volt minden perc, aztán meg a hajósoknak is ez volt az érdeke, ti. így csak nekik jutott a búza behordása a hajóra, ha ilyesmire sor került, s ez szép kis pénzt hozott. A múlt század végén pl. minden zsák búzáért 2 krajcárt kaptak. Egy negyven-vagonos hajóra ráment kb. 5000 zsák búza. Ennek 37. DÄNGUBA. A hajónak rossz időjárás vagy más valamely ok miatti tétlenkedése. 23