Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)

BEVEZETÉS Ez a tanulmány Kisújszállás történetének néhány évszázadát ismerteti ugyan, de több helyen érinti a Nagykunság és a Jászság több más községének és városának történetét is. Mint pályamunka szerepelt a Szolnok megyei Tanács VB által 1956-ban kiírt helytörténeti és néprajzi pályázaton, ahol az első csoportba került. A Kisújszállási Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága támogatásával jelenteti meg a múzeum ezt a tanulmányt bizonyos mérvű rövidítés és átdolgozás után. A szerző előtt nem lebegett olyan cél, hogy minden áron új tudományos eredményekre jusson, hanem „a tudományos célok mellett az a szempont is vezette, hogy a Nagykunság általános történetében járatlan olvasók is világosan lássák a helyi eseményeket. Ezért iktatott be helyenként olyan összefoglalásokat, amelyek egyébként összefoglaló munkáikban megtalálhatók". De az állami és helyi levéltáraikban végzett kutatások adatai érdekes bepillantást nyújtanak a török háborúk alatt elpusztult Alföld egy részének mindennapi életébe is, ahol állandóan harcolni kellett a kettős elnyomás sajátos megnyilvánulásával szemben, de szüntelen küzdelmet követelt az elvadult termőföld újbóli meghódítása is. Helyesen mutat rá a szerző Kisújszállás történetének 18. századi ismertetésében arra, hogy az elzálogosítás alatt a községi elöljáróság munkája segítette a község lakóinak életét, és a községi bíró mindig a faluközösség ügyeinek a képviselője volt De a redempció után az egyházi vezetőséggel egybeszövődött községi elöljáróság egyre inkább a gazdag red'emptusok érdekének kiszolgálójává válik. Egyre inkább növekedik a lakosság differenciálódása, amely végül is odavezet, hogy Kisújszálláson 3