Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)
A redempciót* nem a királyné jó szíve, hanem sokkal inkább a kincstár üressége tette lehetővé. Az 567,900 rhénes forint önmagában is óriási összeg volt, de a jászkun huszárezred felállítása sem lehetett közömbös a királynő számára a nehéz külpolitikai helyzetben. Az újabb helytörténeti kutatások szinte egybehangzóan igazolják, hogy „a redempció a feudális társadalom hanyatló életének önbiztosítási kísérlete volt.'X 38 ) Az említett 1745. november 22-i kerületi gyűlés után indult msg községünkben is a redempcxó gyakorlati végrehajtása, a kivetett összeg előteremtése, a határ újra osztása. Erre vonatkozó ismereteink forrása az úgynevezett első telekkönyv, az 1753-as Liber Fundi.( 39 ) A redemptus elődök, mint legnagyobb kincsüket őrizték, mert ez volt kiváltságaik alapja. Ebben volt ugyanis nyilvántartva, hogy ki hány forintot fizetett, illetve hány forintos földet váltott, s ezzel az az arány, amely szerint az illető a közös területek jövedelméből részesült. De beszéljen inkább a kor nyelvén maga a Liber Fundi: „Minekutánna a Jász és két Kun districtusok (kerületek) még elmúlt 1745. esztendőben... ősi szabadságaikat bizonyos summa pénzek letételével megnyerték volna, azon summa pénzek felosztásával háramlott Kisújszállás helységére: 11,300 Rf. Tóth Turgony pusztára: 9,000 Rf. Marjalaka pusztára: 4,000 Rf. l /i Csorba pusztára: 2,500 Rf. Summa: 26.800 Rf. Mindössze Huszonhatezer nyolcszáz rhénes forint. Kisújszállás helysége ezen summát hat rendben fizette meg, úgymint: 1-ső július 1745 fizetett: 6,000 Rf. — kr. 15-a 9-ris 1745 „ 4,200 Rf. 12 24-a August 1746 „ 11,307 Rf. 4 10-a 8-ris dttó „ 1,002 Rf. 6 9-a 10-ris dttó „ 3,500 Rf. 26 Capitalis summának com plana ti ójába: 790 Rf. 12 26,800 Rf. — kr." Sok nyomorúsággal, sanyargassál járt a hatalmas összeg előteremtése. Sok család tönkrement, mások elhagyták csak félig megváltott földjeiket, nem birván tovább a terhes részletfizetést és kivándoroltak. A kivetett összeget a város jórészt kölcsönből fedezte. Egy Heves megyei nemestől kaptak — jó magas kamatra — 1000 forintot, bizonyos molnárok pedig 9.000 forintot adtak. 1753-ban történt a határ első felosztása is a redemptus birtokosság között. „Ezen 1753-ik esztendőben Kisújszállás helysége a rendetlen dűlők miatt az osztályban történt sók hibákat megismervén, szinte 1753-ik esz* Redempció = megváltás, s akik a megváltási összegekből részt vállaltak, azok a redemptusok. 38. Kormos László: Kunmadaras parasztságának redemptio ellenes mozgalma a XVIII. sz. közepén. Jászkunság, III. évi. 5—6. szám. 39. Az eredeti okmány ma már nincs meg. Balázsi János néhai levéltáros még jól imerte a díszes kötésű könyvet, mely a II. világháborúig meg volt a városi levéltárban. A megyei levéltárban a 19. sz. végi arányosítási per aktái között megtalálható 2 példányban, hiteles másolatban. Első oldalát közölte Kelemen Kajetán: A jászkun redemptio története és fejlődése a jelenkorig című művében. Szeged, 1877. 23. o. 20
