Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

halt, 54 pedig a járványtól félve, elköltözött, főleg Tiszaburára,

22 Földesura az Almásy-család. Ennek majorüzeme szántógazdálkodást folytat. „Adózásunk mindenkor szerződés szerint szedettetett. Ezen mostani szerződésünk előtt pedig igenis volt nékünk más szerződésünk, mely most már kezünkben nincsen, mivel az uraság akkori tisztei által tőlünk elvétetett. Mindazonáltal emlékezünk arra, hogy a régi szerződésünk szerint 1751. esztendeig mindenféle dézmáért — kivévén az bordézmát, — korcsmáért és kiárendált pusztabéli haszonvételekért fizettünk esztendőnként 1000 foréntokat. Szaporodván pedig városunknak lakossai, azután ugyan szerződés szerint fizettünk az feljebbírt haszonvételekért 1300 frtokat 1765-ik esztendeig. Ismét új szerződésre akkoron lépvén, fizettünk 2200 frtokat. Ismét 1769-ik esztendőben szaporodván továbbra is városunknak lakossai, megegyeztünk az földesurainkkal 3000 frtokban és most is úgy adózunk." „Vagyon nékünk közönséges hasznunk abban, hogy szántóföldeink még eddig trágyázás nélkül csak kétszeri szántással is a gabonát megtermettek. Határunkban elegendő szőlleink lévén, aminémű boraink teremnek, ámbár elérkezvén a nyári napok, azt tovább nem tarthatjuk, mindazáltal csakugyan még eddig annak termését folyó áron itt helyben eladhattuk. Városunk sóhordó útban lévén, az oláhokat, kik a Tiszán a sót hordani szokták, visszamenet kocsikon Debreczen felé szállítván, olykor szegény lakosaink ebből is valamely pénzt kaphatnak. Itt helyben elegendő urasági szárazmalmok lévén, szükségünkre valót helyben őrölhetünk, sőt ha könnyebb erővel őrölni akarunk, Tiszán és Berettyón lévő vízimalmok tőlünk nem messze lévén, ottan is őrölhetünk. Amidőn a Tiszának őszi árja határunkban való rétséget el nem borítja, jószágainknak téli legelője is vagyon." „Ezen városunk még eddig házhelyekre felosztva nem lévén, hanem pusztulás után földesurainknak engedelméből minden olyas házhelyek kiszabása nélkül az atyáink megszállván, a földet vagy rétet csak járómarhákra felosztottuk. Azért is mennyi földje és rétje légyen az egészhelyes gazdának, azt meg nem mondhatjuk. Kilenczedet természetben búzából, árpából, zabból és más efféle vetésekből nem adtunk, mivel ezeket készpénzen kiárendáltuk. Borból pedig, bárányból és méhből igenis természetben kiadtuk." Vezseny. Földesura a Podmaniczky-család. Ez 1768-ban a következő szerződésre lépett a jobbágyokkal: „Cenzus, szántás és gabonabéli dézma fejében készpénzt fizetünk az uraságnak 420 forintokat és 20 kila búzát, 90 itcze vajat, 30 ludat, 30 kacsát, 30 kappant, 800 tojást, 4 akó sós halat és egy mázsa száraz halat. Nyári és téli legelőnk vagyon, gyeként és nádat magunk szükségére vághatunk. Száraz és vízi malmaink vannak. Szántóföldünk kevés. Minden egész házhelyes gazdának az egész határunkban 3 drb szántóföldje vagyon és ezen három hold föld mindegyikébe 8 posonyi mérőt vethetünk. Mivel a dézmát kiárendáltuk az uraságtul, azért kilencedet eddig nem adtunk, hanem csak báránybul. A királydézmát (vagyis a papi tizedet) is árendába bírjuk a váci káptalaniul." 41