Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

aratótól sarlópénzt fizettünk két garast. Mink vedig Sifári úr részén való lakosok 20 esztendőktől fogva magunkat kiárendálván, most is árendában vagyunk urainkkal és fizetünk a pusztabéli jussáért idevaló jussával együtt 40 vonás forintokat. Határunknak nagyobb része -székes földekből állván, annak sem Szántással, sem kaszálással hasznát nem vehetjük. Helységünknek határát földesuraink 20 esztendővel ezelőtt felosztották, szántóföldeinket csak egy nyomásra hagyván, magok között jussokra úgy szaggatták el. Azért csak egy nyomásban lévén, mivel annak rendi szerént nem élhettük, máris annyira elsoványítottuk, hogy szántóföldeink sokszor az elvetett magot alig adják meg. Volna ugyan reménségünk azoknak nagyobb hasznok vételében, hogyha két nyomásra szakaszhatnánk és aszerént különös szakaszban ugart szánthatnánk, de több földesuraink imitt-amott lévő jussaira nézve módját nem találjuk, hogy ezen osztály szerént minden uraságnak jussáhói egyenlőképpen elszakajthatván, egy szakaszban úgy rendelnénk az ugarokat, hogy aztán azt marhánknak legeltetésével is illendőképpen élhetnénk és törethetnénk. A közlegelőt Sréter uram tiszttartója apródonként bevonatván, ura részére úgy elfoglalta, hogy már nagy darab legelőnkből kiszorított. Ezen helységben a szántóföldeket és réteket csak járómarhákra szoktuk felosztani." Tiszaszőllős. A tatárok 1672-ben egész lakosságát elhurcolták. 1696-ban Bihar megyei menekültek szállták meg egy időre, de 1696-ig magyar lakossággal is megtelt. 1706-ban a rácok és Rabutin labanc tábornok pusztításai nyomán megint 7 évre lakatlanná lett, a lakosság Sarudon, Tiszacsegén húzta meg magát. 1713-ban tértek vissza és végleg benépesítették a falut. 1770-ben Elek és Komjáti földesurak birtokrészén szerződés szerint, Borbély-részen pedig bevett szokás szerint szolgálnak. Kilenced természetben, robot szükség szerint. Szántóvető földesúri majorüzem működik. Száraz malom, szőlő, nádas, épület- és tűzifa, téli legelő van. A határ egy része homokos és termékeny, másik része szikes, terméketlen. A SO jobbágy közül 72 gazda 8 holdas, 18 gazda pedig 2—5 holdas gazdasággal rendelkezik. „Nekünk a Komjáti-részen levőknek 12 esztendőtől fogvást árendánk vagyon és ezen árendálás szerént a gabonakilencedét és robotát, meg a taxát 200 vonás forintokkal megváltottuk, kivévén a földesuraság itt lévő szőlőjének munkáját és a szőlőből esendő kilencedet. Azelőtt pedig akinek ekéje volt közülünk, 9 máriást fizetett, a gyalogszeresek 7 máriást, a sellérek pedig 1 frtot és ezt nem szerződés, hanem bevett szokás szerint emlékezetünktől fogvást fizettük. Az Elek urak részén lakozók mi is 3 esztendőtől fogvást magunkat 400 frton kiárendáltuk. Borbély urak részén egész ekés 7 máriást, gyalogszeresek 1 frt 30 krajcárt fizettek, sellérek semmit. Mivel ezen helységben emlékezetünktől fogvást a földek és rétek felosztva nem voltának, hanem csak járó marhákra, azért is egész házhelyes gazdának minemű szántóföldje és kaszáló rétje volt, meg nem mondhatjuk." Tiszavárkony. 1687 körül néptelen puszta. 1692-ben mezőtúri jobbágyok szállták meg ideiglenesen, ezeket 1698-ban tószegiek követték, de valamennyien 39