Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

ei, de a 7/8 teleknél nagyobb, akkor olyan telekkategóriává kell kiegészíteni, amelyikhez közelebb áll.

6 Ez az előírás elvi irányítást adott, de a gyakorlatban nem mindenütt alkalmazták. A földközösség rendszerében élő falvakban, hoi a régebbi teleknagyság ismeretlen volt, a legutoljára kiosztott földmennyiségből számították ki — szükség esetén fölfelé vagy lefelé kerekítve, — hogy a földterület milyen teleknagyságot tesz ki. Itt tehát nagyjából állandó maradt a földterület, s ehhez viszonyulva új adatként került elő a teleknagyság. Viszont a szabályos telek és ekéstelek rendszerében élő falvaikban, ahol az úrbérrendezés előtt is ismerték a teleknagyságot, fordított eljárást alkalmaztak: itt a régi ismert teleknagyságot változatlanul meghagyták. Vagyis aki eddig egésztelkes volt, ezután is az maradt, de ehhez a teleknagysághoz viszonyulva most a földterület változott meg aszerint hogy Mária Terézia urbáriuma mekkora földterületet írt elő abban az osztályban a zsinórmértékül szolgáló régi teleknagysághoz. A régi ekéstelek rendszerében a föntebb elmondottak szerint több volt a birtokkategória, mint a szabályos telek rendszerében. Mária Terézia urbáriuma mindenütt a szabályos telekrendszert hozta be, ezért az ekerészek szerint tagozott egyéni birtokú jobbágytelkeket át kellett alakítani szabályos telkekké. Problémát okozott, fél telkesnek, vagy negyed telkesnek minősítsék-e a kétharmad, egyharmad ekés jobbágyot, milyen szabályos telekkategóriába sorolják azokat a jobbágyokat, akik a dűlőosztályozás következtében kaptak ugyanakkora ekerészhez különböző nagyságú külső tartozékokat. Mindezen problémákat az elöljárósággal, a földesúr tisztjével és az érintett jobbággyal egyetértésiben esetenként kellett elbírálni. Az új urbárium nem rendezte a gyalogjobbágyok hovatartozásának kérdését az új telekrendszerre épülő jobbágy társadalomban. Egy részüket a kisebb birtokú telkesek közé számította, de az is gyakran megtörtént, hogy letaszította őket a földnélküli, házas zsellérek közé. Ezzel az úrbérrendezés a gyalogjobbágyok társadalmi rétegét megszüntette. Bőven akadt példa arra, hogy zsellérek, -* főleg az előzőleg is földet használó zsellérek — nagy számban ülnek telekre. Máskor viszont telkesek süllyednek zsellérsorba, ahol földek felvállalására nem lesz többé lehetőség Az élet ezerféle adottsága minden faluban úton-útfélen módos-1

'totta a jobbágyföldek kiszabásának előírásos technikáját. Bár elvileg birtokában volt a jobbágy a telekvállalás szabadságának, a gyakorlatban erősen korlátozta ezt a szabadságot az egész úrbéri telekre nehezedő évi 52 napi robotteher és egyéb szolgáltatás kötelezettsége. A jobbágy sok esetben a terhek miatt csak a kisebb telek-kategóriát merte felvállalni. 22