Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

a szabályos telekrészeik (8:4:2:1) arányában, hanem az egykori földközösségi ekerészek (6 :4 :2 :1) arányában kapcsolódtak a belső telekhez. Nincsenek tehát egész-, fél-, negyed-, nyolcadtelkék, hanem vannak hatökrös-, négyökrös-, kétökrös- és gyalogjobbágyok, bár az egykorú szóhasználat sok esetben következetlen ezen a téren és gyakran nevezi a hatökrös telket egészteleknek, egész házhelynek. A földek újraosztása itt is megszűnt, a földek végleg hozzárögződtek a belső teledhez. A földesurak legtöbbje ebben az időben kellő uradalmi személyzettel nem rendelkezvén, a földéket mérnöki eljárással négyszögöla/íre ki nem mérette, hanem csak a régi zsinórmértékhez, az eke nagyságához képest osztotta ki végleg a földeiket. A birtokszabályozás itt nem járt négyszögölek szerinti felméréssel, így az ekéstelek rendszerében még a régi pontatlan területadatok kerülnek felszínre, amikor is a földele nagyságát annak alapján állapítják meg, hogy köztudomás szerint hány pozsonyi mérő veüomiag megy beléjük. Felsőzsolcán 1759-ben Dőry László földesúr urbáriumot vezetett be és ezzel egyidejűleg végrehajtotta a földek végleges kihasítását: „fciadatódik minden négymarhás gazdának 8 köböl, kétmarhásnak 6 köböl, gyaloggazdának 4, zsellérnek 2 köböl alá való földje, mely földek kinek-kinek telke után fognak applioálitatni, s azokat bízvást használhassa."

5 A földközösség, vagy egyéni birtoklás, szabályos telek, vagy ekéstelek meglétét azok a feleletek bizonyítják, melyeket a jobbágyok adtak az 1770. évi úrbérrendezést megelőző hivatalos adatfelvétel során a feltett kilenc úrbéri kérdőpontra. E kérdések közül az ötödik így hangzott: „hány és minemű darab szántóföldjei és rétjei vannak mir.den házhely után a jobbágyoknak és minden hold hány pozsonyi h'érőt vészen magában." A kérdésben kifejezetten a szabályos telekhez — ,gházhelyhez" — tartozó, egyéni birtokban levő szántóföldek darabszáma és kiterjedése iránt érdeklődnek az összeírok. A jobbágyok egyik-másik faluban azt adják válaszul, hogy ők a házhely után levő földek darabszámát azért nem tudják megjelölni, mert a falu, annak beltelkei, földjei, rétjei házhelyekre felosztva nem voltak, nincsenek is telkeik, nincsenek házhelyföldjeik, hanem csak ökör után szokták a földeket felosztani. Az úrbéri összeírás ilyen esetben nem tudja közölni a telekmennyiséget, annak rovata üres. A jobbágyföld birtoklásának ez a rendszere: újraosztásos földközösség. A másik faluban a feltett föntebbi kérdésre megadják a választ, nincs semmi utalás a telkek, a házhelyek és házhelyföldek hiányára, sem a földek ökrök után történő időszakos osztására, s az úrbéri összeírás is megjelöli minden jobbágy telkének nagyságát. Itt tehát az egyéni birtoklás rendszere divatozik. Ha már most az úrbéri összeírásban az egyes jobbágyok Kezén levő földek kiterjedése a szabályos telekrendszerre jellemző arányossági viszonyt mutatja, vagyis minden félitélefchez feleannyi föld tartozik, mint az egész 14