Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

A földközösség rendszerében az igásökrök számához vagyis az ekerészekhez igazodik a földesúrnak, vármegyének, községnek fizetendő adóteher nagy része. „Ha kinek az ökre szaporodik, vagyis a marhátlan marhás lészen, adaja is megszaporodik, ha pedig a marhás marhátlan lészen, adaja is alászáli". A jobbágy vagyoni erejének, teherbíró képességének hű kifejezője az igásökrök száma, ezek számához képest növekszik, vagy csökken a számára kiosztott foldj utalék és ezzel együtt az; adóteher is. Aki ma félekés, jövőre az egészekések sorába juthat, ha megfelelő számú igásállatra tesz szert. Aki pedig ökrét eladja, egészekésből félekés, esetleg gyalogszeres lesz, és foldjutalékának terjedelme is ennek megfelelően változik. A földközösségi társadalomban nincsenek lezárt, merev társadalmi keretek. Ezek a keretek rugalmasak, köztük állandó áramlás folyik, fölfelé és lefelé, de inkább fölfelé, a jobbágy vagyoni erejében bekövetkezett változásoknak megfelelően. A földközösség fennállásának — a szabad foglalásnak és az újraosztásos földközösségnek egyaránt — alapvető feltétele a tényleges szükségletet meghaladó földbőség, a nagy sík térség, s alapvető vonása a földekben való válogatás lehetősége. Ahol a földbőség és a válogatás lehetősége megszűnik, ott előbb-utóbb bekövetkezik a földközösség felbomlása és az egyéni birtokú földhasználati formák kialakulása, Ebből a szempontból a szolnoki Tiszatájon a paraszti birtoklásformák fejlődése jellemző képet mutat. 1730-ig mindenütt a szabad foglalás divatozik, 1730—1740 között mindenütt áttérnek az újraosztásos földkozösségre, de már 1770-ben, az úrbérrendezés előestéjén a falvak felerésze az egyéni birtoklás rendszerében él. 1770-ben ugyanis a helyzetkép a következő: A) Üjraosztásos földközösség: Alattyán, Nagyiván, Tiszaabád, Tiszabő, Tiszabura, Tiszaderzs, Tiszaföldvár, Tiszafüred, Tiszaigar, Tiszaőrs, Tiszaroff, Tiszaszalók, Tiszaszentimre, Tiszaszőllős, Törökszentmiklós. B) Egyéni földhasználat: a) tanyarendszer: Mezőtúr. b) szabályos telek: Szolnok, Tiszapüspöki. c) Ekéstelek: Cibakháza, Dévaványa, Kőtelek, Kenderes, Nagykörű, Nagyrév, Tiszaindka, Tiszasas, Tiszavárkony, Tiszaug, Vezsemy. A TANYARENDSZER. Mezőtúr a 18. század .közepén a táj legnépesebb őstermelő települése. De a határa is a legtágasabb. A messzi földekre való ki- és bejárás i'gényfoevette volna a munkaidő legnagyobb részét. Hogy tehát a mindennapos haszontalan ki- és beijárást elkerüljék, a falu belsőségétől távolabb fekvő gazdaságdkoin nyári szállást, tanyát létesítettek, ahová 11