Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Madaras László: Az avarok és az avar kor (567/568—IX. század eleje)

1. kép. Korai avar lelőhelyek (567/568—670/680) Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az eredmény megdöbbentő. A két egymást közvetlenül követő nép megtelepülése ezen az egy megyén belül olyan feltűnő különbségeket mutat, melyet feltétlenül magyarázni kell. Az 1. sz. térkép korai avar lelőhelyeinek elhelyezkedéséből egyértelműen kiderült, hogy legalábbis Jász-Nagykun-Szolnok megyében csak a nagy folyók völgyeinek vonalát követik. így a telepek és temetők jól érezhetően igazodnak a Tisza, Körös, Zagyva folyókhoz. Alig néhány lelőhely „lóg ki a sorból", de ezek közül az egyik feltétlen említést érdemel. Ez a „kunmadarasi fejedelmi" halott nyűg- vóhelye. Mind ez idáig a történeti források — s más, elsősorban logikai megfontolások — alapján a kutatás feltételezte, hogy a korszak „fejedelmi" halottait rejtve, magányosan temették el. Kunmadarason a magányosan temetés tényét Bóna István hitelesítő ásatása igazolta, a rejtve temetés tényét pedig éppen az 1. sz. térképünk valószínűsíti. Aligha vonható kétségbe, hogy a korai avar településszerkezeten „kívül lévősége" ékes bizonyítéka annak, hogy lakóhelyétől, ordujától távol, rejtve temették el a „bajáni korszak" egyik leggazdagabb előkelőjét. 69