Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Csányi Marietta—Tárnoki Judit: Bronzkori teli-telepek a Közép-Tisza-vidéken

Csányi Marietta-Tárnoki Judit Bronzkori teli-telepek a Közép-Tisza-vidéken A Kr. e. III. évezredben (2800) keletről, majd délről olyan új népcsoportok, ül. kultúrhatások érkeztek a Kárpát-medencébe, melyek az elkövetkezendő két évezredben meghatározták a Közép-Tisza-vidék történetét. A jövevények a bronzöntés tudományát is magukkal hozták, s megjelenésükkel új történelmi korszak, a bronzkor vette kezdetét. E hosszú történelmi korszakból kiállításunkon azt az ezer évet mutatjuk be, mikor az Alföldön sajátos elő-ázsiai—délkelet-európai gazdálkodási mód honosodott meg, egy intenzív földművelésen alapuló paraszti életforma, melynek révén lehetővé vált, hogy nagyobb emberi közösségek állandó telepeket hozzanak létre, olyan „városokat", melyek egy-egy terület politikai, gazdasági, művelődési központjaivá váltak. E telepek egymásra rakódott lakószintjeiből keletkeztek azok a dombok, melyeket a régészeti kutatás arab szóval fe//eknek nevez. Európában e tellek legészakibb képviselőit az Alföldön találjuk. Az alföldi teli-kultúrák ezen évezrede alatt keletkezett, virágzott, majd pusztult el a ma Túrkeve-Terehalom néven ismert település is. Túrkeve-Terehalom Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti peremén, Túrkeve határában, az egykor élővízként kanyargó Berettyótól DK-re, a mára már kiszáradt Boroszló-ér árteréből emelkedik ki az a halom, mely a múlt századi térképeken a Terehalom nevet viseli. Az észak—déli hossztengelyű, ovális alapú, kb. 100x80 m alapterületű, környezetéből 6—8 m-re kiemelkedő domb a megye legnagyobb bolygatatlan teli-települése. 1985—1995 között tíz ásatási szezonban folytak a helyszínen kutatásaink, ezalatt 5,8 m mélységben elértük a kultúrréteg alját, így a telep rétegződéséről teljes keresztmetszetünk van. 10x10 m-es alapterületű szelvényünk (csak az 1—2 szint esetében volt ásatási felületünk nagyobb: 10x20 m) ugyan csak csekély hányada a domb egészének, mégis sokrétű információval szolgált a telep szerkezetéről. Tudjuk, hogy a telep teljes rétegsora a bronzkorból származik, és ennek három időszakát reprezentálja. Az ásatás ütemének megfelelően, a felülről számozott szintek közül az 1—2. szintek a középső bronzkor végi koszideri időszakra, a 2/A—3—4—5. szintek a középső bronzkorra, a 6—7—8—9—10—11. szintek pedig a kora bronzkorra keltezhetök. A koszideri időszakban a kései gyulavarsándi kultúra (Túrkeve-fázis), a középső bronzkor korábbi időszakában a gyulavarsándi kultúra, míg a kora bronzkorban az ottományi kultúra népe lakta a telepet. Az élet a településen folyamatos volt, a nyomok egyértelműen arra utalnak, hogy az időről időre pusztító tűzvészt azonnal újjáépítés követte. A rétegek éppen ezért töretlenül, hiátus nélkül rakódtak egymásra, a telep szerkezete és a házak építési technikája csupán a kora 31