Szabó István szerk.: Városi polgárok a századelőn (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Szabó István: Városi polgárok a századelőn

Szabó István Városi polgárok a századelőn Szolnok soha nem volt világváros. Különösen nem akkor, mikor megyeszékhellyé lett: vagyis a múlt század utolsó harmadában. Óriás falu volt, amelyről több forrásértékűnek tekinthető kortárs leírással és adattal rendelkezünk. Dr. Vörös István főgimnáziumi tanár némi nosztalgiával tekintve a régire, kissé magyarázva is a szegényes állapotokat jó alapossággal írja le a nagyfaluból várossá válni igyekvő települést. „A mai városnak nincs ... semmi köze a régihez. Hiteles adatok szerint tízszer pusztult el ellenséges dúlás következtében. De legszörnyűbb volt a tizenegyedik, amely teljesen elsodorta a föld színéről. 1739. év március 12-én rettenetes cyklon dühöngött keresztül a romjaiból alig két évtizeddel előbb kiemelkedő városon. Egykorú leírás szerint tűz is ütött ki, ami a szélviharral együtt megsemmisített mindent. Még élő fa sem maradt a földben. A Tiszán fekvő fenyő szálakat is feltépte az orkán s elpusztította a tűz. Csak az akkor A Vasváry Pál utca még 1966-ban is „ híven őrizte " az 1920 körül bemutatott marasztaló sáros állapotokat 1