Szabó István szerk.: Városi polgárok a századelőn (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Katalin: Polgári lakás - polgári életmód a századfordulón

Gulyás Katalin Polgári lakás -polgári életmód a századfordulón A mezővárosok építészeti képe A XIX. század utolsó harmada JászNagykun-Szolnok megyében is a polgárosodás nagy korszaka, mely többek között a városok és a falvak külső képének átformálódásában, a településszerkezet módosulásában is megmutatkozott. Amit napjainkban vidékünk városaiban — bár már csak töredékesen meglévő, esetleg átalakított formában — hagyományos településképnek tartunk, s napjainkban jórészt már városképi védelem alatt áll, csaknem teljes mértékben e korszakban, a XX. század fordulója előtti-körüli évtizedekben keletkezett. Az anyagi gyarapodással, az egyes települések kereskedelmi-forgalmi-közigazgatási szerepének erősödésével először a mezővárosi főterek képe alakult át: általában először ez kapott szilárd burkolatot a városban, itt fúrták az egészséges ivóvizet adó artézi kutat, néhol parkosítottak, szobrokat helyeztek el, áthelyezték, megszüntették az urbanizáltabb igényeknek nem megfelelő épületeket, létesítményeket (pl. Karcagon a városi lóistállót — a mellette lévő trágyadombbal, Szolnokon a két piactéri gémeskutat, a széles vizesárkot). Sorra épültek az eklektikus stílusú városvagy községházák, egymás után emelkedtek az új elemi és középfokú iskolák, bank- és takarékpénztár-épületek, körök, egyletek székházai. A főtér és a környező Jellegzetes polgári ház eklektikus homlokzata és alaprajza 31