Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Éva: Mesterségek művészete - Népművészet Jász-Nagykun-Szolnok megyében

Tiszafüreden fekete edényt is készítettek a mázas edényekkel párhuzamosan. Készítője a Bezerédi Varga család, akik a 19. század elején Mezőtúrról költöztek Tiszafüredre és itt mindvégig megmaradtak ennél a technikánál. Nevük állandó jelzőként társult készítményeikhez: bezerédi tál, bezerédi korsó. Györffy Istvánnak köszönhető, hogy a tiszafüredi kerámia nem halt ki. Századeleji nagykunsági gyüjtőútja során felhívta Kántor Sándor karcagi fazekas figyelmét a fazekasközpont emlékanyagára. Kántor Sándor pedig felelevenítette, életben tartotta, népszerűsítette és utódainak, tanítványainak továbbadta ezt a stílust. Kisebb jelentőségű fazekasközpont alakult ki Szolnok körzetében Tószegen, ahol a múlt század második felében mezőtúri fazekasok telepedtek le új piac után nézve. A Mezőtúrral való kapcsolatát meg is tartotta mindvégig, itt töltötték az inasok tanulóéveiket, a fazekaslegények vándorútjaik során Mezőtúrt is útba ejtették. A Damjanich Múzeum kerámiaVörösesbarna tál peremes levélmintával 1892-ből, Tiszafüred (Szo: 63.281.1.) Bodó Mihály által készített miskakancsó, hasán plasztikus kígyóábrázolás (Tk: 60.2.1.) gyűjteményében van néhány régi tószegi cserépedény, melyekről ha felirata alapján nem tudnánk, hogy tószegi, mezőtúrinak gondolnánk. Bajári Sámuel készítette 1908-ban azt a nagyméretű kétfülű kantát, mely sárga mázas és két ujjnyomásos abroncs között színes írókás díszítésű. A mázatlan, fekete túri kanták mintájára készült ez a darab. A kiállításon látható zöld mázas butellát Bíró Lajos készítette 1887-ben, oldalára az egyik legnépszerűbb butellaverset karcolta: Szép butélla: \ a nevem. \ Ha pálinka | van Bennem. \ Ha pedig pálinka \ nints bennem \ Hitván cserép | a nevem... 29