Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Éva: Mesterségek művészete - Népművészet Jász-Nagykun-Szolnok megyében

is figurális edényeket készített, 1892-ből származik a kiállításon is szereplő dudi mázas barna írókás zsandárbutellája. Nagy Mihály nevű leszármazottja készíthette 1901-ben ennek párját, a barna mázas, kócsagtollas, csípőre tett kezű zsandárbutellát. Ebben az időszakban az írókázáson kívül más technikákkal is kísérleteztek. Folyatott és rúgtatott mázzal változatos felületűvé varázsolták az edények felületét, ilyen típusú edények minden korszakban készültek. Az 1870-es évektől újra megváltozott az edények alapszíne. Ettől kezdve a Mezőtúrra jellemző zsemlyesárga színt alkalmazták, amit dudi színnek neveztek. A mázazáshoz használt földfestéket az Arad megyei Dud községből hozták, innen ered az elnevezés. Ennek a korszaknak egyes darabjai még világosbarna színűek fehér és barna írókázással. Az 1880-90-es évekre alakult ki a mezőtúri kerámia jellegzetes stílusa, ezt az időszakot a túri kerámia klasszikus korszakának is nevezzük. Ebben az időben változatos formájú és díszítésű edények készültek: korsók, bütykösök, kanták, szilkék, fazekak, lisztes és zsíros Sárga mázas zsandárbutella sötétbarna írókázással 1892-ből, K. Nagy Gábor munkája, Mezőtúr (Szo: 68.193.1.) Világosbarna mázas írókás díszítésű léhó (bortölcsér) 1879-ből, Mezőtúr (Szo: 98.11.1.) 23