dr. Kertész Róbert: Főtértörténet (A Damjanich János Múzeum kiállításvezetői, 1998)

GULYÁS KATALIN: FŐTÉRTÖRTÉNET

1871-ben szivornyás kút váltotta fel a régi gémeskutat, majd 1893-ban artézi kutat fúrtak, mely fölé hatszögletű kútházat emeltek. Csaknem mindig állt mellette egy-két lajtos kordé, mely az egészséges ivóvizet szállította a távolabbi városrészekbe. 1887-88-ban elkészült a tér kikövezése, s ezidőtájt helyezték el nyugati oldalán az 1866-os porosz háborúban elesett szolnoki katonák emlékoszlopát. 1900-ban az erősen mállásnak indult barokk Szentháromság szobrot újabbra cserélték, s néhány év múlva átépült a kút is: az ún. halas puttó figurája díszítette ezentúl a kifolyót. Csak maga a piac változott keveset, ahol „különösen hetipiac napján, csürtörtökön alig szoronghatni a sok embertől s vidéki kocsiktól, melyek száma sokszor 500-ra is rúg" - írta szemtanúként Somogyi Ignác, a gimnázium tudós tanára 1887-ben. Pedig a csirkepiac a mai színház környékén, a disznópiac a mai Szabadság téren, majd a mai Gábor Áron téren, a gabonapiac a Verseghy park-Damjanich uszoda jelenlegi területén, a halpiac pedig a Tisza-híd felé vezető utcán volt, a téren ekkor már csak a gyümölcsés zöldségpiacot tartották (10. kép). Az adásvétel mindig csak délig tartott, utána pedig felsöpörték és vízzel felmosták a főteret, melynek képéhez hozzátartoztak az utasra várva felsorakozó bérkocsik is. A teret Szolnok közgyűlése 1892-ben, 90. születésnapján a város díszpolgáráról, Kossuth Lajosról nevezte el. A főtérnek ezt a múlt század végi, századeleji arculatát őrizték meg számunkra a kiállításon látható legrégibb fotográfiák. S bár a Kossuth tér arculata e korszakban „félig kész" benyomást keltett, a XX. század elején maradéktalanul betöltötte főtér-funkcióját. Olyannyira, hogy a következő évtizedekben alig-alig változott valamit - szinte csak a teret körülvevő üzletek tulajdonosai cserélődtek olykor. Az 1930-as évek végén a piacot áthelyezték, de a tér továbbra is a város legnagyobb és legfontosabb köztere maradt. 1943-ban - feltehetően az artézi kút eltávolítása után - közepén állították fel az orosz hadszíntéren meghalt kormányzóhelyettes szobrát, melyet azonban alig két év múlva elsodortak a történelmi változások. S a tér ismét megelevenedett: zászlók, drapériák, transzparensek, hangosbeszélők jelentek meg épületein, politikai nagygyűlések, felvonulások többezres tömegei árasztották el rendre. De mennyire más elevenség volt ez, mint a piac hétköznapi, emberközeli forgataga! Elszürkült, egyveretűvé vált a cégtáblák tarka kavalkádja, az egykor fényes vagy tisztesen egyszerű kirakatok szegényes (olykor üres) látványa nemigen csábította már a vásárlókat.