Földvári Füge, 1999 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1999-03-10 / 5. szám

__ Tauaszhezdésa hisherteKDen A gyümölcsfák rügypattanásáig a legfontosabb növényvédelmi teendő a fák felkészítése a tavaszra. Vegyük sorra, milyen kórokozók és kártevők pusztítottak tavaly a kertünkben, ül­tetvényünkben. Az áttelelt kártevőket és kórokozókat mechanikai és vegyi úton el kell pusztítani. A beteg részek eltávolítása és a törzstisztítás után következik a lemosó permetezés. A lemosópermetezést bő lével, áztatás­­szerűen kell végezni. A növényvédő­szer kiválasztásánál sok tényezőt kell figyelembe venni. Ehhez kívá­nunk segítséget nyújtani. Minden gyümölcsfánál használható gombás betegségek, lisztharmat ellen a Bári­­umpoliszulfid. Rovarkártevők, atkák, lisztharmat ellen: Nevikén. Rovarok, atkák, különböző gombakártevők el­len: Mészkénlé Tiosol. Főleg körténél javasolható rovarkártevők, atkák, pajzstetű, körtelevélbolha ellen az Ágról Plusz. Alma, körte, birs, ri­biszke rovarkártevői, atkái, gombabe­tegségei ellen: Novenda. Csonthéja­sokban a Novendát ne használjuk! Csonthéjasokban réztartalmú szerrel végezzük el a lemosópermetezést. Az alma védelméhez ajánlom a Bordói lé + Ként vagy Rézként, melyek varaso­­dás, lisztharmat, gyenge atkakárosí­tás esetén alkalmazható. A lombhul­lató díszfáknál is alkalmazzuk az is­mertetett szereket lemosásra. Sokfelé katasztrofális mértékben károsított a gesztenyemoly, amely a vadgesztenye leveleit aknázta. Aki­nek a kertjében, vagy utcájában ká­rosodott fa áll, feltétlenül gyűjtse össze a lehullott leveleket és égesse el, mert az aknázómoly a lehullott, károsított levelekben telel. A levélak­názó molyok az almafákon, meggy­fákon károsítottak. Gyűjtsük össze a leveleket és égessük el a levelekben bebábozódott kártevőkkel együtt. A diófák nagy részénél baktériu­mos, gnomóniás fertőzés lépett fel. A leveleket égessük el. Réztartalmú szerrel végezzük el a lemosóperme­tezést. Gyakori volt a cseresznye, meggy levélfoltossága. Rezes lemosó per­metezést alkalmazzunk. Az ősziba­rack tafrinás levélfoltossága, a kaj­szibarack, a kajszignómia, szilvalevél vörösfoltosság kórokozói is részben a lehullott levelekben telelnek. Súlyos volt a meggymonília fertő­zés. Réztartalmú szerrel végezzük el a lemosó permetezést. A csonthéjasok moníliás megbete­gedését előidéző kórokozók (Monilia laxa, Monilia fructigena) a legtöbb csonthéjas gyümölcsön előfordul­nak, de a legsúlyosabb kárt az utóbbi években a meggyen és a kajszin o­­kozták. A Monilia fructigena csak az érett gyümölcsöt fertőzi, míg a másik faj az érett gyümölcsön kívül a virágot, majd azon keresztül a hajtást is ká­rosítja. Ez a betegség okozza a meggyfák virágzás utáni kora nyári elszáradását. A fertőzött gallyakban és a micliumokkal átszőtt gyümölcs­múmiákban kialakult konídiumok már bimbós állapotban fertőzhetnek, de főként a virágzás időszakában, a vi­rágok bibéjére jutva okozhatnak sú­lyos megbetegedést. A fertőzött virá­gok gyorsan elbarnulnak, elszárad­nak és virágzás után is a fán marad­nak. A hajtások a csúcsuktól kezdő­dően hervadnak, leveleik elszárad­nak. A fertőzött és az egészséges hajtásrészt éles határvonal választja el egymástól. A fertőzés helye körül a legtöbb fajtán mézgakiválás figyelhe­tő meg. A kórokozó a virágokból és a hajtásokból az idősebb, fás részekbe is behatol, ami az ágak száradásá­hoz, később a fa pusztulásához ve­zet. A monilia a gyümölcsön lágyrotha­dást okoz, amitől kellemetlen, keser­nyés ízű lesz. Az összezsugorodó termésen hamuszürke, apró penész­párnák jelennek meg, majd a gyü­mölcs múmiává aszalódik, amely a következő évi fertőzés egyik kiinduló forrása lehet. A fertőzést befolyásoló tényezők közül a fajta érzékenysége mellett az időjárásnak is döntő szere­pe van. A virágzás időszakában ural­kodó párás, ködös idő valamint az alacsony hőmérséklet ideális a kór­okozó gomba számára. A védekezés alapja: a fertőzött nö­vényi részek eltávolítása, megsemmi­sítése. A kémiai védekezést rügypat­tanáskor azonnal kezdjük el. Első­sorban réztartalmú készítményeket alkalmazzunk. Rügyfakadás után és a virágzás idején, de később is Topsin metil, Fundazol, Ronilan, Rubigan, Sápról ad jó eredményt. Különösen fontos a kémiai védekezés ködös idő­ben. Elhúzódó virágzáskor ismételt védekezés válhat szükségessé. Az őszibarack legsúlyosabb levél­betegsége a tafrinás levélfodrosodás, mely az utóbbi évek legveszedelme­sebb károkozója, gyakran okoz gon­dot az ültetvényekben. Járvány kiala­kulását alapvetően az őszibarack rügyfakadása körüli időjárás alaku­lása határozza meg. Hűvös, csapadé­kos tavaszokon, amikor a rügyfaka­dás és a levelek kibontakozása elhú­zódik, még a legellenállóbb fajtákon is súlyos megbetegedés alakulhat ki. Amíg hűvös az idő a gazda állandóan veszélyben érezheti fáit. Rügypatta­nástól május elejéig nagy a fertőzés­­veszély. Ne higgyük, hogy a levelek fertőződése és elvesztése nem okoz gondot a termésben. Annak minősé­ge és mennyisége romlik, és a kö­vetkező évre nem tudja felkészíteni a fa a termőrügyeket és a leveleket. A fertőzés tünetei: a fakadó levele­ken pirosas foltok vannak. Később a levelek a fajtára jellemző méretnél nagyobbak, vastagabbak, a levél fod­­rosodik. Állományuk húsos, töré­keny, sárgászöldre, foltokban pirosra színeződnek, felületük viaszos tapin­tású. A fertőzött részekben a hor­monanyagcsere is megváltozik, sú­lyos szöveti elváltozások figyelhetők meg. A legyengült fákon más kóro­kozók kedvező feltételeket találnak. A védekezés sikere a kezelések idejének helyes megválasztásán mú­lik. A sikert a rügyfakadás előtti le­mosó permetezéssel alapozzuk meg. A lemosó permetezés valóban "lemo­só" legyen, nagy lémennyiséggel! Kiválóan használhatók a réztartalmú készítmények. Ezeket fakadás után már ne használjuk. A fakadás utáni védelemben számos jó készítményt alkalmazhatunk: Bravo, Buvicid K, Captan, Delan, Score. A rügypattanás körüli időszakban, amikor a lombozat minimális volta miatt felszívódó szerek nem haszno­sulhatnak kellőképpen, kontakt sze­rekkel védekezzünk. A kontakt sze­rek biztonságos védőhatása kritikus időszakban (esős idő), illetve a gyors levélnövekedés miatt sokszor csak 5-6 nap: a levelek kinőnek a védett rész alól és fertőződnek. Később a lombozat fejlődésével térjünk át a felszívódó készítményekre: ezek ha­tóanyaga felszívódik a kis levelekbe, belülről védi azokat. Növekedésükkel a szer is tovább vándorol, így nem marad védtelen rész és a csapadék sem mossa le. A felszívódó szerek permetezési fordulóit sem érdemes 8-10 napnál hosszabbra tenni, mert a lombozat intenzív növekedése miatt a felszívódó hatóanyag felhígulhat. A tafrina elleni védekezés rendsze­rében fontos tényezők még az agro­technikai eljárások - metszés, gyom­irtás -, az ültetvény általános erőn­léte: műtrágyázás, levéltrágyázás. Rántó

Next

/
Thumbnails
Contents