Földvári Füge, 1999 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1999-01-27 / 2. szám
10. Tiszaföldvár történetéből Autóbusszal a tiszaföldvári tanösvényen IX. Utunk nyomán nyugatra volt a szülőotthon. Egy "bölcs" intézkedés megszüntette az intézményt, pedig remek szakember volt a vezetője! Nem tudom - én a laikus - hogy valóban "bölcs" intézkedés volt-e a megszüntetés. Még tovább menve, A Föld utcában, elérjük a Bán-féle házat, amely a jelek szerint 1848-49 előtt épülhetett, mivel mestergerendájába tapasztva egy köteg Kossuth-bankót találtak, amelyet a múzeum megvásárolt gyűjteménye számára. Még tovább egy ordas épület, a volt 48-as Kör székháza. Volt ez az épület már minden: gimnáziumi menza, múzeum, öregek napközi otthona, stb. Ahogyan 1848/49 érzülete, szenvedélye alábbhagyott, kihaltak azok, akik még megélték a dicső szabadságharcot, lassan kihalt a 48-as Kör is. Végképp véget vetett neki a bolsevista veszedelem, amely minden egyesületet, kört megszüntetett 1945 után. így szűnt meg a Poigári Társulati Alap is. Egy nagyszerű gabonatőkén alapuló agrárszövetkezet, az 1800-as évek harmadik évtizedében jött létre. Rossz, aszályos évek voltak, alig hozott valami termést. Ekkor határozta el báró Podmaniczki János II., hogy adományoz búza és árpa vetőmagot a településnek, és erre bíztatta a földesgazdákat is, hogy adjanak be minél több gabonát. Úgy határoztak, hogy ínséges esztendőkben ebből adnak vetőmagot szerény gabonakamat fejében. Lassan fejlődött ez az agrárszövetkezet és kinőtte magát: falusi körülmények között nagy, tőkés társulattá lett: a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alappá, amely téglagyárat tartott fenn, iskolákat, járdákat épített, tanítókat szerződtetett, egyházakat segített. Föld- és regálébérlet, téglagyár, vágóhíd, iskolák, közfürdő, deszkajárda már a polgárosodás fényeit csillantja fel az összetartó jómódúak számára, sőt még a későgg szervezett teniszklub is, és az "Úri Kaszinó" is ezt a célt szolgálta, ha áttételesen is. 1938. januáriusában a Polgári Társulati Alap fenállásának 100. évfordulóját ünnepli azzal is, hogy 100 ezer db téglát adományoz a már tető alatt lévő szülőotthon felállításához és 50 ezer db téglát egy iskola felépítéséhez. A szülőotthon már a polgárosodás kapuján belül van. A Társulat kezdeti vagyona az 1838. évben 4 ezer pengőt ért, később pedig 120 ezer pengőt, Pedig az I. világháborús "hadikölcsönnel", s a Magyar Tanácsköztársaság helyi erőszakoskodása révén majd 300 ezer pengő értéket vesztett készpénzben és értékpapirosokban. Azután 19944/45-ben kezdődött az agónia! 1949-ben, az un. "fordulat évében" rendeletre "gleichschatolják" az egész alapítványt, tekintet nélkül a kb. évszázados hasznos működésre. Egyetlen polgári intézmény volt, amely csak jó emlékeket hagyott maga után. Igaz, inkább az uralkodó réteg oldalán tevékenykedett, s valószínű ezért alakított teniszpályákat az "úri" sport részére. Volt teniszegylet tagdíjjal. Voltak pártoló tagjai is: egy pártoló tag tagdíjbefizetési nyugtát őrzünk a múzeum archívumában. Pontos számadásra nevelt ez az intézmény: beosztásra, pontos részletfizetésekre a kölcsönzőnél. Ehhez az intézményhez nyugodtan fordulhatott minden tisztességes tiszaföldvári polgár: szélhámosok, "előreszámítók" pedig nem! Nemes-szép intézmény volt, amely a kései feudalizmusban, a magyar reformkorban született az ínség, az aszály unszolására. Autóbuszunk tovább halad, s végre itt állunk a híres Hajnóczy József Gimnázium hatalmas, kétemeletes épülete előtt. Az épület előtt a névadó: Hajnóczy József büsztje /mellszobra/. Az arc képzeletbeli, mivel Hajnóczyról nem maradt fenn jól felismerhető kép, rajz. Ezt a szobrot avatta fel méltó beszéd keretében dr. Benda Kálmán, a magyar tudomány neves történésze, híres református személyiség. Ezzel a névvel a gimnázium jó nevet vívott ki magának, ha egyes igazgatói nem is ismeték fel mindig az ott élő szellemiséget. Ebben a gimnáziumban fejlesztették a hátizsákos-sátrat cipelős országismereti gyalogtúrákat. Az egyik kifejlesztő mindig maga ismertette a magyar nagyszerűségeket, ismertetést csak ott fogadott el, ahol ez kötelező volt. Később ezek a gyalogtúrák két-három hetes állótáborokká összegződtek, az un. "Odorvári Kutató Táborok"-ban. Nagyszerű férfi és női erőt próbáló barlangkutatásokban. Itt fedezte fel öt diákunk az odorvári Hajnóczy-barlangot, ami évekre adott kutatási lehetőséget a táboroknak, meg Odorvár környéke, térsége is. Az egykori szervezők kiöregedésével itt már fiatalabb erőkre volt szükség: Varga Csaba László és Kocsis Emília tanárok vitték tovább a fáklyát a fényes eredmények felé. Sokat besegített ebbe a munkába Szlankó István múzeumigazgató. A fényes eredmények nem nagyon hatották meg a hatalom birtokosait: az elismerések még váratnak magukra. Lassan egy kötetre való értéket írtak össze a kutatótáborokról, e sorok írója is törekedett a teljesen ismeretlen Odorvár történetét megírni, nemkülönben a térség karsztjelenségeit is. U- gyancsak komoly és nemegyszer eredményes Radon-gáz méréseket végzett egy debreceni fizikai kutató intézet. A régi és új gimnáziumban építette fel diákjai segítségével egy elszánt földrazjtanár Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, s talán az ország egyik leggazdagabb, legsokrétűbben felszerelt földrajzi szertárát. Igaz, hogy soha nem kapott elegendő, méltó helyet érteden igazgató és szakfelügyelők miatt, meg a mameluk megyei művelődési osztályok figyelmetlensége miatt. Itt tanított majd negyedszázadig az a földrajztanár, aki 1956-tól létrehozta a Tiszaföldvári Földrajzi Múzeumot, hazánk első földrajzi múzeumát. i IT
