Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-03 / 5. szám
5 Dörmögések... az önkéntelen gondolatokra... Nagy baj van? Igen, akkor, ha az, hogy a képviselőtestület nem ért egyet mindenben és maradéktalanul a vezetőjével, s Ő ezt úgy éli meg, hogy a testület "szárnyalása földközelbe került", akkor valóban nagy baj van. Addig szárnyalt fennen a képviselőtestület, amíg ötlete, elképzelése egy embernek lehetett, és a többinek akkora része, hogy határozat vagy rendelet születhessen az elképzelésből /közöttük sokáig én is, nem titkolom, ha nem is dicsekszem vele/, s így egy akarat érvényesült!? S amint más szempontok is megjelentek, a központi akarat ellenében, rögtön megtört a szárnyalás? Hát, ez is egy nézőpont, de az olvasó eldöntheti, hogy talán mégis mostanában kezdődik a szárnyalás!? A döntés egyértelmű, mindenkinek az tetszik jobban, amelyik egybe vág az érdekeivel. S innen nincs hová folytatni tovább a gondolatmenetet, mert az a jobb, amelyik a többség akaratával esik egybe. Fentiek alapján talán nem akkora tragédia, ha leszavaznak valakit. A "bölcsek köve" nincs a birtokában senkinek, így akár a több szem többet lát elven, módosíthatók az elképzelések a többség javára, s még erkölcsi nyereséget is könyvelhet el, aki enged az érveknek, hiszen ehhez saját magát kell legyőznie, és ez a legnehezebb győzelem. A leszavazások. A képviselőtestület nem arról döntött, hogy ravatalozó épüljön, ne piaccsamok, hanem arról, hogy a ravatalozó épüljön meg az idén. A költségvetésben rendelkezésre álló pénzből ez megvalósítható. A leszavazott javaslat viszont az volt, hogy a ravatalozóra szánt pénzt felezzük meg, és abból kezdjük el a ravatalozót és a csarnokot is. Nem lehetett elfogadni, mert fél-fél pénzből mindkettőbe csak bele lehetett volna kezdeni. Illetve a csarnoképítés a piactéren talán a tervezési szakaszon túljutva, az alapozásig is elért volna az idén. Maradt volna a következő önkormányzatra két alig megkezdett beruházás, a befejezés minden anyagi terhével. Kissé etikátlan lett volna, amikor lehetőségünk van a következő önkormányzatnak szinte teljes mértékben úgy átadni a "stafétabotot" hogy elkötelezettség alig fogja terhelni. Hirtelen fontossá válltak azok az őstermelők, kistermelők, kereskedők /nagyon sok ember.../, akiknek egyébként szintén a piactéren méregdrágán kínálunk telkeket megvételre. Annyira drágán, hogy a legutóbbi hivatalos vagyonértékelés alapján a leendő városközpont területén a telek 15 %-át éri a piactéren kért árnak!? Valamelyikkel gond van. /S még mielőtt felmerülne a nevetségesen átlátszó, egyéni érdek vádja, elárulom, hogy sem a piactéren, sem a Balogh-sarkon nem áll szándékomban telket vásárolni, az említett árak századrészéért sem. És hogy még egy vádpontra előre válaszoljak, igen én is megszavaztam annak idején a piactéri telkek árát, mert jó lett volna a bevétel, mondjuk épülhetett volna belőle a megálmodott csarnok, de az élet rácáfolt, és az árat a kereslet határozza meg. Tudomásul kell vennünk, hogy rossz döntés volt, és részesei voltunk, mert ezen az áron nem fognak elkelni a telkek mostanában./ A kórusról Minden tisztelet az övéké, mert valóban Tiszaföldvár hírnevét öregbítik. Az nem derül ki az önkéntelen gondolatokból, hogy a képviselő-testület a finn úthoz mégiscsak megszavazott kétszázezer forint támogatást, a leszavazás a kért egymillió forintnak szólt. Nem hiszem, hogy az a testület, amely tavaly a portugál úthoz több, mint egy millió forinttal járult hozzá, a kultúra ellensége lenne, vagy éppen meg akarná szüntetni a kórust. Azt a kórust, amely jelenleg is a polgármesteri hivatalban próbál rendszeresen, térítés nélkül. Azt a kórust, amely számára a tavalyi évben a Vendégházat /százezres nagyságrendben/ "kipofozta" az önkormányzat, mikor a kórustalálkozó színhelye volt. Olyan a gazdasági helyzet, hogy az ilyen jellegű tevékenységhez szponzorokat kell keresni. Szponzorokat keres, alapítványokat hoz létre az egészségügy, az oktatás, vagy akár a sport is. Teljes mértékben központi pénzből nem finanszírozhatók ezek a tevékenységek. A kórus mégis kap önkormányzati támogatást, de minden évben külföldi utat jelentős összeggel támogatni nem áll módjában az önkormányzatnak. /A nemzetközi kapcsolatrendszerre való hivatkozást azért nem értem, mert a településünknek még a környező településekkel sincs igazán jól kiépült, működő kapcsolatrendszere, nemhogy nemzetközi. Lehet, hogy most akarjuk elkezdeni!?/ Az önkéntelen gondolatokban személyesen érintett érintett pénzügyi bizottsági elnök, ha kar válaszol, ez az Ő döntése. Viszont mint a bizottság tagjának, az utolsó bekezdéssel van egy kis gondom. Arról szól, hogy az "intézmények megkapták a dologi kiadásukat", s mellette a megjegyzés, hogy "természetesen, már ami jutott nekik". Mindenki annyit kapott, amennyit az önkormányzat tudott biztosítani. Az intézmények pl. átlagosan 40 %-ot az állami támogatás mellé, és ez nem kevés. A megjegyzésből az érződik ki, hogy az intézmények hátrányos helyzetbe kerültek. Ezzel folytatódik az a tendencia - mely a megyei lapban kezdődött -, hogy szemben állnak egymással a közalkalmazottak és a köztisztviselők, illetve a lakosság. Pedig talán a békére kellene törekedni, illetve ahol van, ott nem kellene egymásra uszítani az embereket. Csak még egy megjegyzés: ha nem változott volna meg a bizottság összetétele, akkor "eremnek " számítana az intézményi költségvetés "kordában tartása". A közbiztonság megőrzése mindannyiunk számára fontos, így valószínű, hogy az önkormányzat a rendőrséget valamilyen módon támogatni fogja, mert ez mindenkinek érdeke. Ezzel be is fejezem a dörmögéseimet, amelyek talán egy kiest más oldalról világítanak rá az önkéntelen gondolatokra. Mindenki eldöntheti, hogy a kettő között hol találja meg a maga igazát. Igen, az Önök ítélete a fontos valamennyi esetben. Én emlékszem, hogy mit ígértem, s úgy érzem többé-kevésbé be is tartottam. Aki tudja és akarja hinni, hogy így volt, az tudja is, aki nem tudja, vagy nem akarja, annak hiába mondanám. így nem mondom. Lesznek elegen, akik majd elmondják. S ha összeadják a választók a különkülön elmondottakat, ki fog derülni, hogy a településnek küszöbön a Kánaán. A- gyagba döngölni senkit sem akarok, mert nincs miért, három év munkája után. Egész más miatt kerültem "címlapra", pedig csak dolgozni szerettem volna. Köszönöm. Még egyszer nem kérem. S ezért nem kell félnie senkinek az én agyagba döngölésemtől, mert nem leszünk ellenfelek az ősszel. /A másik ok, ami miatt nem kellene ettől félni, hogy aki azt hiszi, hogy ez a módszerem, nagyon félreismer, vagy félre akar ismerni./ S még egy' gondolat. Ha az aktuális feladatok reális értékelése azt jelenti, hogy testületi ülésen egyvalakinek lehet igaza, mert a többi "minősíthetetlen színvonalú hangnemben történő, egy éni érdekeket szolgáló acsarkodás", akkor tényleg baj van. De ezzel a minősítéssel. A problémákat tisztázni kell. Ezért ül ott tizennyolc ember, és hogy egyszer az egyik, egyszer a másik érzi úgy, hogy a többiek "lopják az idejét", még ez is belefér. Hiszen mindenki számára a maga és az általa képviseltek ügye a fontos /és azért vannak ennyien, hogy lehetőleg minden csoport, réteg érdeke érvényesüljön a testületben és a döntésekben, ne egy vélemény/. így juthat érvényre az egész település képviselete. Ezt nevezik önkormányzatnak. Hartyányi László
