Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-03 / 5. szám
2 Nyílt levél Cserna Jánoshoz! Tisztelt Cserna úr! Először is KÖSZÖNÖM a lehetőséget, hogy ennek a lapnak a hasábjain válaszolhatok az Ön levelére. Tényszerűen csak néhány dologra, mert többet nem látok szükségesnek ahhoz, hogy "tisztuljon a kép!..." Az én "megtisztelőfigyelmem" folyamatosan nem feltétlenül Önökre irányul. Két ilyen alkalom volt: az egyik, mindjárt az első szám után megkérdeztem, hogy hogyan lehet úgy leveleket megjelentetni, névvel, hogy nem kérdezik meg azokat, akik írták, hogy hozzájárulnak-e? Erre a választ megkaptam a polgármester úrtól a karácsony előtti számukban, hogy örüljünk, ha valami megjelenik, ne kifogásoljuk Nincs hozzáfűzni valóm. A másik, a legutóbbi interpelláció. Ha most helyet kapok, megkímélem a polgármester urat, hogy neki kelljen ismertetnie a következő számban, ahogy megígérte. Az interpelláció arról szólt, hogy a tavalyi évben jelent meg egy pályázati felhívás, a helyi önkormányzatok gyermek és ifjúsági feladatainak hatékonyabb ellátásának támogatására. A pályázatot az önkormányzat nyújtotta be, a polgármester aláírásával. A tiszafoldvári önkormányzat ezzel a pályázattal nyert pénzt, s a pályázattal kapcsolatosan az önkormányzat képviselőjének Cserna Jánost nevezték meg. /A kérdések erről szóltak és nem Önhöz, hanem ahhoz, aki megbízta Önöket ezzel a képviselettel. Miért a VAR-BIT, és miért nem az önkormányzatok stb./ Lehet, hog}> erről értesíteni kellett volna Önöket, de a kérdések máshoz szóltak Nem akarom az időt és a helyet rabolni itt, így csak egy mondat az interpellációból: "Ha a szakmai anyag bizonyítja utólag, hogy valóban az egész település ifjúságának gyermekeinek érdekeit szolgálta az elnyeri összeg, akkor természetesen igazolódik a döntés, hogy a megfelelő személy lett kiválasztva az önkormányzat képviselőjének..", s folytatva már nem szó szerint, csak egy kérdés marad, miért nem lett tájékoztatva az ifjúsági ügyekben valóban érintett intézményvezetői kör, diákönkormányzatok illetékes bizottság? Mégcsak nem is a pénz felhasználása érdekelt, hanem az, hogy milyen program valósult meg, s ha ez megfelelő, akkor a döntés valóban igazolódik de erre választ nem kaptam. Valószínű, hogy a válaszok egy része az Ön nyílt levelében van... Az, hogy egy réteget képviselnek az ifjúság köréből, már elfogadható... Az, hogy van egyeztetés ifjúsági jellegű ügyekben, és van kapcsolatuk valamennyi diákönkormányzattal, lehet, hogy így van, - ezt nem firtatom -, de ha így van, akkor itt kettőnkön kívül van "hunyó" bőven, aki mást mond Önnek és mást nekem. ./Feltételezem, hogy mindig érdek szerint.../ S még egy tényszerűség a leveléből A beadott hatoldalas anyagot én nem ismerem a közös munkáról, így nem tudom megmondani, hogy mennyit ér. Nem tudom, hogy ki ismeri egyáltalán a testületből? Vagy valaki szintén érdekek alapján "elnyelte"? Ennyit a hivatalos részről. És akkor még néhány szót a személyes érintettségről. Egy picit vissza a nyílt levél elé, a 3. számhoz... Ott már volt egy megjegyzés, hogy a korábbi lemondás után, másik bizottságban tagságot vállaltam... Némi éllel, hogy, "lehet, hogy ehhez jobban ért?"... Ez ugyan nem tartozik a nagyközönségre, de szívesen elárulom, hogy azt akartam, hogy a városnak legyen költség\’etése, mire kell, mire a jogszabályok előírják, ugyanis amikor ezt a cikket irta a szerkesztő, bármilyen tragikusan hangzott is, még nem volt határidőn túli a költségvetés, de pénzügyi bizottság nélkül azzá válhatott volna, ezért vállaltam el. /S ha "pengeváltást" akarnék, akkor most írhatnám azt, hogy nem több az, amihez én értek, mint amihez Ön. Hiszen Ön is ért az újságszerkesztéshez, ifjúsági ügyekhez, érdekvédelemhez, polgárőrséghez, karate-szakosztályhoz, stb., de nem akarok élcelődni, tegye mindenki a maga dolgát/. S még személyesebb vonatkozások, amelyek ugyan már végképp nem nyilvánosság elé tartozó dolgok, de ha a nyílt leveleknél tartunk, akkor miért ne. Az Ön nyílt levelének megjelenése után gondolkodtam, hogy válaszoljak-e, mert nem ismerheti a tevékenységemet, a munkámat, s így talán nem kellene foglalkoznom ezzel, mint ahogyan én sem igazán fordítva. Úgy gondoltam, hogy aki ismeri a munkámat, annak írhat bármit, úgysem hiszi el, aki nem ismeri, annak viszont magyarázkodhatok ítéletnapig. Ami megváltoztatta a véleményemet az az, hogy azok az emberek, akiket több, mint három évig kiszolgáltam, segítettem, dolgoztam értük, nekik - s ne személyekben kezdjen el gondolkodni hanem abban a teljes körben, ahol megfordulhattam a választott tisztségemmel, /intézmények, hivatalok, magánemberek, volt munkahely, testület, stb./ "elfordultak vagy előkelő idegenné" váltak. Ekkora jelentőséget azért ne tulajdonítson a nyílt levelének mert nem ez az oka, a nyílt levél csak tünete a dolognak az ok ennél bonyolultabb. Nincs már szükség arra, akitől nem várható valamiféle haszon, akár anyagi, akár másféle, nem áll érdekünkben, hogy ápoljuk a kapcsolatot, mert "ki van facsarva", nem tud már adni. Le kell írni, és olyan kapcsolatokat keresni, amelyikből lehet sajtolni a saját hasznot, akinek a vállán feljebb lehet kapaszkodni, akinek az eredményeit el lehet könyvelni saját eredményünknek de ha baj van, rá lehet fogni, hogy ő hibázott. És ha ő is kifacsarodik majd levetjük és keresünk másikat. /Utóbbi gondolatokat ajánlom figyelmébe mindazoknak akik közéleti szerepre vágynak és, komolyan hiszik hogy ez szolgálat másokért. A mások addig fognak rájuk mosolyogni, amíg hasznot remélhetnek/ Talán az előző sorokban benne van az is, hogy mik a terveim a közéletet illetően ősztől aki nem tudja kiolvasni, vessen magára. Mindenkitől elnézést kérek az előző bekezdésért, a felsorolt helyeken, ak ik nem igу gondolják mert vannak azért ilyenek is, nekik köszönöm, hogy• segíthettem, mert ez adott valami értelmet a dolognak. Csak lényegesen többen vannak azok, akik miatt feltehetem a kérdést magamnak hogy’ megérte-e? S hogy válaszoljak még a függőben lévő kérdéseire, azt kell hogy mondjam, nem féltem a kvázi hatalmat, ha van ilyen egyáltalán, soha nem tekintettem hatalomnak a képviselőséget, hanem "eszköznek", hogy> segíthessek. És ha az elmúlt időszak ban nem lett volna ez az eszköz a kezemben, most kevesebb lenne az ellenségem. "Az embereket nem az győzi meg, amit mondunk hanem amit kihallanak belőle". Ezért nincs szükség pengeváltásra a nyílt levelekkel, ennél sokkal kevesebb is elég ahhoz, hogy mindenki azt hallja ki belőle, amik ki AKAR hallani. És innen teljesen érdektelen, hogy ha az utolsó kérdésre válaszolva, azt mondom, hogy’ a saját házam táján söprögetve megtettem, amit tehettem képviselőként, mert aki nem ezt akarja hallani, az úgyis magyarázkodásnak vészit. "Ha meggyőző akarsz lenni, az érdekek ne pedig a logika nyelvét beszéld!" Benjamin Franklin írta. és ez a történet erről szól. Azok fordulnak el azok kritizálnak akiknek nem tetszik a "logika" nyelve, pedig az észérvek valahol ott tennének. Az érdekek nyelve persze tetszik szinte mindenkinek, főleg, ha a saját érdekeit támasztja alá, vagy segíti. Ettől az "eszköz" még eszköz marad, még ha képviselőnek hívják is. /Javaslom ezt ne feledje szerkesztő úr sem, ha közéleti szerepet vállal mert az eszközre csak addig van szükség, amíg célba nem juttatja a használóját. Tisztelt szerkesztő úr! Lehet, hogy1 hosszúra sikeredett a válasz és nem is mindenütt az Ön leveléről szól De ha már felvállaltam, akkor azt szerettem volna, hogy’ okuljanak belőle néhányon. Hogy kinek hiszek, az szinte mindegy, mert ha csak annyit érnek el a leveleink, hogy egyvalaki is elgondolkodik rajta, éf használja a "a más kárán tanul az okos” elvet, a "minden szamár a maga bőrét viszi a vásárra" helyett, akkor már megérte, hogy mi ketten párbajt vívunk, és a közönség a foteljában hátradőlve nézze, várja, hogy1 ki vérzik el... A felmerülő kérdéseire még válaszolok, ha lesznek ilyenek a későbbiekben. Tisztelettel: Hartyányi László чл
