Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-17 / 4. szám

Szógufdá Suzuht-4% Amikor a művelődési ház mellett elkezdtek építeni valamiféle "bádog­boltot" többen találgattak - vajon mi készül itt. Mára nincs találgatás, a "bádog" kőkeményen áll: Suzuki Treff felirattal. Öllé Sándort, a cég ügyvezető igaz­gatóját a földvári vállalkozás elindí­tásáról kérdeztem.- 1993-ban kezdtem a roncsderbit, ami elindítója ennek a vállalkozásnak - mondta Sándor. - Egyszer egy ismerő­söm rábeszélt, hogy menjek a roncsautó­jával, később kiderült, hogy nagyon jó időt futottam. Az autó tulajdonosa aján­lotta, hogy készítsünk egy autót, s ver­senyezzek én is. Ekkor jött a roncsderbi az életemben. A következő évben egy mezőtúri tehetségkutató versenyen máso­dik lettem. Ekkor az egyik versenyző ajánlotta, hogy vegyem meg az autóját, s segít nekem további eredményeket sze­rezni. Az az év nem az én évem volt. Két versenyen tudtam indulni, az egyi­ken felrobbant a- motor, a másikon me­­gintcsak technikai probléma adódott. így aztán egyszer sem tudtam végigmenni a pályán. '95-ben sikerült megvennem egy igazi versenyautót, ez egy Suzuki GT1, 1300 köbcentis, 115 lóerős kocsi volt. Ezzel az autóval egy évet mentem rali másodosztályban. Az év folyamán ke­resztül annyi pontot szereztünk, hogy bekerülhettünk az első osztályba. '96- ban megnyertem a magyar bajnokságot.- Kivételes teljesítmény ez, hiszen ah­hoz, hogy valaki első osztályban ver­senyezzen hosszú, kemény verseny­ben eltöltött évek szükségesek...- Később a megnövekedett követelmé­nyek miatt támogatókat kerestünk.Fej­lesztenünk kellett, gumikat cserélni... Kávási Istvánék építettek egy Opel versenyautót, s egész évben a problémák leküzdésén dolgoztunk. Ezzel az autóval harmadikok lettünk. Elégedettek vol­tunk, mert az első osztályban tíz-tizenkét induló volt. Azóta tartjuk a szintet, min­dig az első háromban vagyunk. Az egyre jobb eredmények után a szpon­zoraink száma is megnövekedett. Si­került is vennünk egy Cosworth-ot, most pedig lelkesen készülünk a következő évadra. Egyre nagyobb a kihívás, mert a mi kategóriánkban húsz nagyon tehet­séges versenyző van. A legnagyobb érdem a szervizcsapaté. Én hajtom az autót, ők pedig rendbe teszik. Most, hogy egyre komolyabban műveljük a ralit, szinte ebben élünk.- Gyermekkorodban gondoltad volna, hogy ralizni fogsz, és üzletember le­szel?- Középiskolába állategészségügyibe jár­tam. Állatorvosnak készültem. Szerettem és még most is szeretem az állatokat. Állatorvos nem lettem, de öt éve lovakat tartok. Úgy is mondhatnám, hogy a lovak szerelmese vagyok. Terveim közé tar­tozik a "lovak és lóerők találkozójának" megrendezése. Később gondolkodtam azon is, hogy sebész vagy belgyógyász leszek. Szol­nokon el is végeztem az egészségügyi szakközépiskola kétéves átképzőjét, majd két évig mentőápolóként dolgoztam Mart­fűn.- Nagy bátorság egy ilyen vállalko­zásba kezdeni Földváron. Martfűn a Renault sem működött sokáig...- 1997. októberében nyitottunk, de e­­lőtte felmértük a piacot. Arra építettünk, hogy a Suzuki a múlt év, legnépszerűbb, legpiacképesebb autója volt. Megfelelő kereslete van. A Suzuki a legkedvezőbb áron a legtöbbet ajánlja. Persze van ké­nyelmesebb, gyorsabb, sportosabb autó, de azt meg kell fizetni. Tavaly volt egy formaváltás. Több mindent igazítottak a kényelemhez. A fogyasztása kicsi, a meg­jelenése pedig kellemes.- Sokan inkább nagyobb városban nyitnak ki...- Tiszaföldváron körülbelül tizenkét­ezren élnek. Ha mindig mindenki elmegy ebből a városból, mert ez egy "világ­­hátamögötti" város, akkor tényleg csak kis, elmaradott falu marad. Az én kor­osztályomban is számos tehetséges fiatal nőtt fel Földváron, s szinte mindenki elköltözött nagyobb városba, "ahol bol­dogulni lehet". Úttörők akarunk lenni, szeretnénk va­lamit felmutatni. Itt születtem, szeretnék is itt élni. Valamit tenni kell, hogy Föld­vár fejlődjön, s ez minden területre vo­natkozik. Egykor volt eg>’ jó művelődési házunk, mozink, s most minden leépülő-ben van. Ebben a vál­lalkozásban látok fantáziát, maximális szolgáltatást sze-retnénk adni, meg­felelő áron. Olcsóbbak is vagyunk, mint a nagyvárosiak. A mi elvünk a "sok kis pénz", nem akarunk hirtelen gazdagodni. Az emberek már a színvonaltól is megriadnak. Pedig a pénzükért minőség jár a kiszolgálásban is. Sokan nem mer­nek bejönni, mert látják, hogy szőnyeg van. Be kell jönni, a mi dolgunk kitaka­rítani. El kell érnünk, hogy az emberek ne érezzék magukat feszélyezve. U- gyanígy vagyunk a szervizzel is. Szeret­nénk tovább fejleszteni, ezért biztosí­tási, kárrendezési szerződéseket írtunk alá. Mondtad, hogy bátorság volt itt meg­nyitni a szalont és a szervizet, szerintem ez nem merészség, részünkről megfon­tolt üzleti lépés. A környéken nincs ha­sonló szolgáltatás, ez egy üres zóna, szükség van rá. Mindenki Pest centrikus. Én attól let­tem középvállalkozó, hogy a pesti kap­csolataimat vidéken hasznosítottam. A munkánk azért jó, mert egy lelkes csapat végzi. Navigátorunk dr. Lukács Zsolt, a dr. Telkes Intézet manager igaz­gatója, a szerviz igazgatója és a csapat­főnök Kávási István, Kelenföldi László a Suzuki területi igazgatója. Nekik so­kat köszönhetek. Szeretnék a jövőben is jól versenyez­ni, sikereket elérni a munkámban is. B.Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents