Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-20 / 2. szám
Házunk, kertünk táján Kiskert-tulajdonosoknak Tél vége felé közeledve már készülhetünk erkélyeink, teraszaink, házunk környékét díszítő növényeink elszaporítására Ezért az eddig alacsony hőmérsékleten tartott muskátli töveinket vigyük melegebb, 18- 20 fokos, világos helyiségbe. Hajtásait vágjuk vissza, öntözzük és tápoldatozzuk, ezzel serkentsük növényeinket bőséges tavaszi hajtásképzésre. A nem túl zsenge, többleveles hajtásokat dugványozhatjuk. Erre megfelelőek a 3-4 leveles csúcsi hajtások. A futómuskátli erőteljes hajtásaiból több, közbenső szárdugványt is készíthetünk. A gyökér felőli pólus kerüljön a talajba! A 3-4 leveles csúcsi, illetve a 2-3 leveles szárdugványokról az alsó leveleket távolítsuk el, a szívlevél kivételével a megmaradókat kb. fele nagyságúra kurtítsuk. 1-2 óráig szikkasszuk, gyökereztető porral kezeljük, majd cserepezzük. Egy hétig ne locsoljuk, majd kezdjük tápoldatozni. Egyes muskátlifajokból törzses fácska is nevelhető. A gyökeres dugványokat ültessük nagyobb cserépbe, tápoldatozzuk. így erőteljes növekedésre serkentjük. A törzsön előtörő hajtásokat csípjük vissza, törzserősítőnek csak az oldalhajtások legalsó levelét hagyjuk meg. A csúcsi körkörös hajtásokat engedjük kibontakozni, virágozni. A törzset növekedésével folyamatosan tisztítsuk le. A fává nevelt muskátli víz- és tápanyagigénye igen magas. Ezért célszerű nagyobb földlabdával nevelni. Talaja soha ne száradjon ki. A lomb permetezését kerüljük. A kívánt magasság elérése után a vezérhajtás csúcsát vágjuk ki. Teraszainkon a muskátlin kívül még igen sokféle virágot nevelhe-tünk cserépben, balkonládában, dézsában. A legkülönfélébb kerti virágok egybe ültetésével csodálatos látványt érhetünk el. A dísznövények magvait már most vessük el. A palántaneveléshez jól fűthető hobbiház vagy a lakás egyenletes hőmérsékletű és napos része alkalmas. A vetéshez két rész virágföld, egy rész tőzeg, egy rész durva homok keverékét használjuk. Vetés után a magnagyságnak megfelelő földréteggel takarjuk a magokat, majd permetezve öntözzük be. A vetést takarjuk üveglappal és állítsuk meleg helyre. Amikor a magok csírázása megindult, vegyük le a takarót és tegyük a ládát világos helyre. Az első lomblevelek megjelenése után ültessük növényeinket nagyobb cserépbe, így várják meg míg kikerülhetnek a szabadba. A zöldségpalánták nevelésével is próbálkozhatunk. Egy-egy zacskó magot érdemes erre áldozni, ha van hozzá kedvünk és megfelelő helyünk. Szabadföldi korai és fűtetlen fóliában hideg hajtatásra szánt korai karfiol, fejessaláta, karalábé, paprika, korai kelkáposzta, paradicsom, zeller vetését lehet most elvégezni a szaporítóládákba. A kerti veteményezésre is gondolhatunk már. Előkészülhetünk a következőképpen. papírszalagra (itatóspapír, szűrőpapír, újságpapír) csirizzel ragasszuk fel a magvakat a megfelelő tőtávolságra. Az így vetett növényeket nem kell ritkítani. A felragasztott magok tárolhatók, vagy azonnal is elvethetők. A magragasztás a ládás palántanevelésre is alkalmas, magtakarékos módszer. A kertben fagymentes napokon megkezdhetjük a lombhullató sövények és egyes díszcserjék metszését. A korán virágzó növényeket csak virágzás után formázzuk. Lugas- és magasművelésű szőlők metszését is lehet végezni. A gyümölcsösben az almafákat is gallyalhatjuk már. Vannak olyan betegségek, amelyek ha megjelennek a kertben, legeredményesebben csak úgy tudunk védekezni ellenük, hogy a megtámadott, vagy már elpusztított növényeket minél teljesebb gyökérrel kiszedjük és elégetjük. Rügypattanásig távolítsuk el az elszáradt, korhadt, taplógombás, farágók, szúbogarak járataival átfurkált vázágú fákat,vagy a törzsről vágjuk le az elszáradt, beteg ágakat és égessük el. Ha nem akarjuk kivágni a fát, megpróbálkozhatunk védekezni a rovarkártevők ellen a következőképpen: ha elérjük a lyukakban lévő lárvákat, dróttal öljük meg őket. Ha nem érjük el, Unifoszba vagy kloroformba mártott vattát tegyünk a nyílásba, vagy fecskendezzük be a szert. Végül fasebkezelővel kenjük be a nyílást. E beavatkozások nélkül sajnos évekre búvóhelyet nyújtunk kertünkben e veszélyes kártevőknek. A leggyakoribb betegségek: agrobaktériumos gyökérgolyva, fehérpelyhes gyökérpenész, gutaütés, taplógombák, verticillinus hervadás. Gyakori kártevők: szúbogarak, kéregmolyok, farágók, szitkár, vértetű. A szúbogarak legyengült, rossz helyre ültetett fák törzsében, ágaikba rakják tojásaikat. Tavasszal rajzó bogarak megrágják a rügyeket, hajtásokat. Röpnyílásai 1-2 mm kerek lyukak. A kéregmolyok röpnyílásai 2-3 mm, ürülékszemcsékkel borított. Mézgafolyás és szövetburjánzás a jellemző, A farágólepkék károsítása nyomán a földön fűrészporszerű rágcsálók halmaza jelenik meg. Nagyok a röpnyílásai. A vértetű a talajszint alatt, a gyökérsarjakon telel át. A sarjakat tövestül vágjuk ki. Rántó
