Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1998-12-09 / 25. szám
5 ÁLLÁSKERESŐKNEK - MUNKAVÁLLALÓKNAK A munkaerő-piac mai kihívásai Körzetünkben a regisztrált munkanélküliek 41 százalékának elhelyezkedési nehézségeként a képzetlenséget jegyzik a statisztikai adatai. Illetve azt, hogy az itteni igényekhez viszonyítva sok álláskereső nem piacképes szakmával rendelkezik. Ez utóbbi tényt alátámasztja az is, hogy a regisztráltak 52 százalékának valamilyen szakképesítése van. A képzetlenek aránya mindenütt magas, de településenként vannak eltérések is. Martfűn 30, Tiszaföldváron 45, Cibakházán 53, Rákócziújfaluban 55, Mezőhéken 61 százalék azoknak az aránya, akiknek legfeljebb általános iskolai végzettsége van. Tanulni egész életen át Bizonyos szempontból nézve azt is mondhatjuk, hogy a munkaerő-piacnak egyetlen óriási kihívása van, és ennek vannak különböző megnyilvánulási területei. Ha külön-külön akarjuk értelmezni ezeket, a sorban mindenképpen a tanulási-képzési követelmény a legfontosabb. Azaz egy egész életen át tartó tanulás munkaerő-piaci igénye foglalja el az első helyet. Munkahelyek szűnnek meg és születnek, gazdasági ágazatok szerepe értékelődik át, és megszokott szakmakultúrák mennek jelentős változáson keresztül. A tegnap még csörömpölőpénztárgépek helyett számítógép "szemezgeti" és "csipogatja" szalagra az árakat, és rádásként még figyeli az árukészletet is. A tegnap autószerelőjét még egy-két kalapácsütésért is megfizettük rendesen, ma pedig lassan már laboratóriumi környezetet igényel egy javítás. Munkánk egy részében már saját magunk számítógépes "adminisztrátorai" vagyunk. Egyszerű ügyintézőként ülünk gépünk előtt és a világ másik felén a címzett a készülés folyamatában olvashatja a neki szóló levelet. Feltéve persze, hogy tudunk közös nyelven beszélni vele. A ma szakképzettséggel rendelkező álláskeresők kötül sokaknak nem sikerült még feleszmélnie. Megtanultak egy szakmát és nem értik, hogy az miért nem elég. Minden áron már létező szakmájukban szeretnének elhelyezkedni. Ezzel szemben vannak azok a tapasztalatok és igények, melyek szerint egy átlagos munkavállalónak aktív időszakában akár négyöt szakmát is meg kell tanulnia. A kihívás persze kettős, illetve kínál választási lehetőséget is. Elvihető ugyanis szaktudásunk egészen távoli tájakra is. Ahol piaca van. Vagy: "magunkhoz vesszük" a lakóhelyünkön illetve közelében jelentkező igényeknek megfelelő szaktudást. Harmadik lehetőségként pedig az is felvetődhet, hogy ahhoz is új szakmát kell tanulni, hogy egyáltalán dolgozni tudjunk valahol. A legjobb az, ha már gyerekeink készülnek arra, hogy a pályaválasztás nem egyszeri, befejezett dolog, hanem folyamat, szükségszerűen ismétlődő események sora. A többszöri pályaválasztást a legváratlanabb időszakokban a felnőtt embereknek is sikerrel kell megkísérelnie. Minden tudomány és tevékenység "pestise" Iskolás gyermekeink rajz- és szorzótáblája, nemsokára talán olvasókönyve is egy lesz: a számítógép. Csak remélhetjük, hogy mindig megfontolt lesz az ember, amikor rábíz valamit. Gyerekeink szerencsések. Tantárgyuk a számítástechnika. Miközben sok fiatalkorú felnőtt esetében tapasztalható, hogy kissé idegenkedik vagy félve találkozik vele. Szakemberek, tudósok figyelmeztetnek: az informatikai "analfabétizmus" a jövőben sokkal súlyosabb hátrány lesz, mint volt az írástudatlanság valaha is. Igen komoly veszély fenyegeti mindazokat, akik a számítógép használatához szükséges ismeretek megszerzésében lemaradnak. Nem ördöngösségről van szó. Hiszen ma már a benzinkút kezelőjének, a raktárosoknak vagy esztergályosnak éppúgy tudni kell "járkálni" bizonyos programok között, mint a nyugdíj előtt álló könyvelőnek vagy szaktanárnak. A megfelelő jártasság magánéletünkben sem haszontalan. Holnap talán már nem is lesznek csak programozható háztartási eszközök. Ha pedig megvennénk egy-egy 10-15 éves használt autót, a volánnál már könnyen fedélzeti számítógéppel szemben foglalnánk helyet. "Többet érni" Környezetünkben már ma olasz, osztrák, német, holland érdekeltségű gazdasági társaságok és vállalkozások vannak jelen. A helyzet hozhatja, hogy szükségünk lesz "világot látni" nekünk magunknak is. Hosszú évtizedekig valódi biztatás helyett sajnos üres frázisként hatott a bölcsesség: ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz. Az eredmény: sok külföldön dolgozni szándékozó honfitársunk ki van szolgáltatva mások alkujának. Itthon pedig a cég külföldi tulajdonosának kellene nyelvünket megtanulnia, ha a munkaidőben olykor megszokott kemény hangot emberibbé akarná váltani. Örökös bérmunkás "gödrünket ássuk meg” amikor nem akarjuk érteni legalább egy idegen nyelven a világ más tájairól hozzánk fordulók szavát. Ha igazán megnyílnak majd Európa "kapui", a nagy népvándorlásban szinte elveszünk. Személyes "utazásaink" esetén azonnal meg kell váltani a visszaútról szóló "jegyet". Nem lehet azonos ott lenni, tartózkodni, illetve ha csak néhány napot is, de "létezni" valahol. A "válaszkeresők" támogatása Az egyre szélesedő munkaerő-piac kihívásaira meg kell keresnie a maga válaszait mindenkinek. Akinek munkahelye van, őt az segítheti. Aki állástalan, a munkaügyi szervezet segítségét kérheti. Az álláskeresőknek ugyanis lehetőségük van térítésmentes pálya- és munkavállalási tanácsadáson, szakmai képzésen részt venni. Ma már a képzések keretében előforduló nyelvtanulás is támogatható. Rendszeresek azok a tanfolyamok, amelyeken a számítógépek kezelési ismereteket lehet elsajátítani. Adott feltételek esetén a munkanélküli illetve munkáltatója helyett a távolabbra történő utazás, más esetben a szállás költsége is átvállalható. A felsorolt támogatások persze csak akkor "működőképesek”, ha a munkaerő-piac mai kihívásaiban rejlő veszélyeket az álláskeresők nemcsak, hogy felismerik, de komolyan is veszik. Terjéki Ferenc Következő számunk előreláthatólag december 22-én, kedden jelenik meg
