Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1998-11-11 / 23. szám

Tiszaföldvár történetéből

Autóbusszal a tisza földvári tanösvényen IV.

Nevezetes embere, tudósa, híressége lett a magyar reformátusságnak dr. Zoványi Jenő, aki káplán volt a parókián. Egy nyugtáját őrizzük a múzeum archívumában, amely nyugtán elismeri, hogy a kálánnak járó árpaadagját megkapta.

Dr. Zoványi Jenő Erdélyben született, a szilágysági Zovány faluban egy zsidó rabbi nagyon tehetséges fiaként 1965. szeptember 11-én. Később áttért a római katolikus vallásra, de hamarosan szorongatóan érezte ezt a vallást, s tovább tért a református vallásra, amit szabadabbnak érzett, ahol nagyobb szólás- és vitatkozást' szabadság van. így látta. Szelleme szabadabban szárnyalhatott. Elvégezte rövid idő alatt Sárospatakon a teológiát és 1889-ben hittudományi tanári képesítést szerzett; 1901-től a sárospataki hittudományi akadémián az egyháztörténetet tanította. Felvilágosult ember volt, s véleményét soha nem rejtette véka alá. Hittudományi felfogása igen liberális volt: a bibliai csodák kulináris magyarázatai. Ezt már egyházi hatóságai is megsokallták és 1910-ben megfosztották állásától. De hatalmas tudása, kiváló előadói készsége, kutatói tekintélye, óriási nyelvtudása révén 1921-ben visszakapta tanszékét. Közben remek értekezéseket írt, és könyveket a magyar protestantizmus történetéből.

Még tartozom némi jóvátétellel dr. Gaál Lajos nagytiszteletű úr emlékezetének is! Nagytudású, Nagy-Britannia valamelyik egyetemén végzett lelkész volt. De olyan egyesület tagja volt 1945 előtt, amelyik gyűlölte az orosz bolsevizmust, amelyik elrabolt minden elrabolhatót, megszüntette a szabad véleménnyílvánítást, ha másként nem, bottal, rúgásokkal. Akadályozták a történelmi egyházak működését, totális kegyetlen diktatúrát fejlesztettek ki. Ebben a rendszerben fordulhatott elő, hogy aki egyik nap miniszter volt, másik nap vasbotokkal agyonvertek /Ries István/. A nagytiszteletű urat is szégyenpadra állították, megcsúfolták, leköpdösték megrugdalták, megszégyenítették olyanok akik legfeljebb a nevüket tudták csak leírni. Köztük reformátusok is! Jó protestáns paphoz máltóan dolgozott a település múltján, pályázatokon vett részt, nem húzódott csigaházba, talán meg is bocsájtotta az ellene vétők gazságait. Cikkei, díjnyertes pályamunkái jelentek meg. Részt vett a korszerű protestáns Biblia fordításában is. A fürdő melletti kútból cipelte haza a parókiára a vizet, amíg víz jött a kútból. De nem segített neki soha egyik hívő sem! Áldassék megcsúfolt neve és szép emberi emlékezete! Nyugodjék meggyötört, megcsúfolt, börtönviselt lelke haló porában is!

Az ismertetett lelkészek megérdemelnének egy-egy bronz emléktáblát. De mikor adnak össze erre a fösvény hívek pénzt?

Mint kedves pletykát, ideírom még, hogy miért kellett dr. Zoványi Jenőnek elmenni Tisza földvárról a századfordulón. Ehhez tudnunk kell, hogy Zoványi hatalmas, szép férfi volt, feltűnt a nőknek is már káplán korában is. Nagyon kedvelte a formás asszonyokat, s amikor csak alkalom volt rá, meg is tapogatta őket. Többször is figyelmeztették lelkésztársai, a presbiterek is. A sértett férjurak is. Mégis elment és és európi hírű egyháztörténész lett. "Neve van" dr. Zoványi Jenőnek a protestáns világban! Nos, a valóság: azért ment el, mert nehéz természetű ember volt, nehezen tudott összeférni lelkésztársaival, meg a nyakas, csökönyös, fösvény presbizeterekkel. S milyen jó, hogy elmenti Híres lett, büszkék lehetnének rá a tiszaföldváriak, s nemcsak a protestánsok, de minden értelmes, felvilágosult ember. Vajon össze tudnának gyűjteni egy szépszövegű emléktáblára valót, hogy itteni szolgálatát megörökítsék?

A Kosuth L. úton haladva Kelet felé kis zugutcácskák vannak. Ezek egyikének a végében áll egy egyszerű, régi házacska; benne született Papp Bertalan olimpiai kardvívó bajnokunk. Lassan kihalnak az iskola- és osztálytársai, rokonai, ismerősei, s még senkinek sem jutott eszébe, hogy összegyűjtse az olimpikonra vonatkozó visszaemlékezéseket, összegyűjtse a róla írt interjúkat, cikkeket, fényképeket a magyar olimpiák történeti anyagából. Mint "rendesen", neki sincs semmi emléktáblája, nincsen emlékezetének semmi jele, pedig fasiszta ellenálló volt: harckocsijából lőtte a németeket.. Tiszaföldvár méltán lehetne büszke rá! Ő aztán valóban "ex infima plebe" jött az olimpiai világhírre.

A Városháza előtti parkban áll Poroszlay Sándor tiszaföldvári születésű szobrász szobra Kossuth Lajosról. 1914-ben avatták föl a szobrot, nagy ünnepséget csapva. Időnként részeg, garázda senkiháziak kilopják a kardot Kossuth kezéből; a társadalom nemigen siet a hiányt pótolni. A garázdák mindig megússzák a rablást.

Poroszlai Sándor Párizs legjobb szobrászműhelyében tanult, a Rodin-műhelyben. Aki volt a Rodin Múzeumban, az láthatta, hogy micsoda hatalmas térségben dolgozott a világhírű mester. A Gondolkodó, a Csók, s Calaisi polgárok, a Gond c. világhírű alkotások ott tűnnek a szemünkbe és döbbentenek meg bennünket. Feleségemmel egy napot töltöttünk ott, zsebből étkeztünk, csakhogy láthassuk a mester műveit. Néhai Siki Béla bácsi igazgatótanító szerint a Calaisi polgárok egyik alakja megformálásában a magyar Poroszlay Sándor is részt vett. 1914-ben a háborús hírek hatására hazatért, így nem került Noirmoutier-be, mint annyi sok Párizs rajongó magyar - internáltként. 1914-ben azonnal behívták katonának és egy gyorstalpalt kiképzés után kiküldték az orosz arcvonalra, s ott halt hősi halált. Óriási nagy magyar művész lehetett volna belőle, de a sors megakadályozta ezt. Egy híres emberrel szegényebb lett Tiszaföldvár. A római katolikus templomban lévő emléktáblát a singapúri tragédiáról ő készítette, meg Siki Béla büsttjét: nem tudni hol lappang a szobor. Munkásságát néhány szép síremlék örökítette meg a Kerepesi temetőben.