Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1998-10-14 / 21. szám

Tiszaföldvár történetéből

Autóbusszal a tisza földvári tanösvényen II.

Az autóbuszunkkal a Sípos kanyarulatból visszafordulva az erős útkanyarulatban elérjük a Szigeti tanyák nevű településrészt, amely az idők folyamán szépen kikupálódott térség lett. Ez a kis tanyatelepülés átvészelte az orosz típusú bolsevizmus minden központosító, a régit széttipró tendenciáit. Élvezték a termelőszövetkezet ártézi kútjának finom, egészséges vizét, a jó utat, a postaládákat, Tiszaföldvár minden gazdasági közlekedési, közigazgatási közelségét: boltok, üzletek, templomok, orvosok, gyógyszertárak, piac, iskolák községháza, ipraosok, egészségügyi ellátás, temetkezési vállalat, stb. Könnyen értékesíthették tejtermékeiket, a tojásokat és minden terményt. Az ártézi víz tiszta vizében megtelepedtek a különféle békalencsék /Lemnaceae/ a botanikusok örömére.

Autóbuszunk nekiveselkedve az emelkedőnek, a Csesz-árok hídján felkapaszkodik a tiszaföldvári infúziós löszháromszögre; elhaladunk a régi Mekler-kocsma épülete mellett, amelynek ódon ivójában sok kellemes órát töltöttem el fiatal tanár koromban. Még megvolt a nagyon régi kármentő,a keménydeszkás, gerendás menyezet és a kellemes hangulat: nem volt ricsajozás, ordítozás, ordibálás éneklés címén, nem veregették az embert vállon, nem célozgattak borivási meghívásra. Milyen jókat beszélgettünk a kollégáimmal, s micsoda remek borokat szolgáltak fel.

Ha jobbra fordult az ember, beért a Tabánba, de nevezték Tobánnak is, Tobánynak is. A Tabán szavunk török eredetű szó. Váraljai kisebb, rendezetlen települést jelent, ahol kiskocsmák, jövendőmondók és bordélyházak voltak. Nyakban akasztott tálcákon bazárárut kínálók is laktak ott. A Tabán erdetileg olyan kisebb település volt, amelyen tímárok bőrkikészítők laktak; azért a településtől kintebb levő területen, mert a bőrkikészítés, bőrcserzés büdös foglalkozás volt. Aztán ideitelepültek azok,

akik nem kedvelték, ha a település hadnagya - a hatalom -, firtatott utánuk. Neves ember lakott a Tabán bejáratánál: Marosi Ferenc mérnök, kultúrmérnök. Ő mérte fel Tiszaföldvárt, a Porta utcáit, telkeit, az utat ki a vezsenyi kompig, stb. E munkáit féltékenyen őrzi a Tiszazugi Földrajzi Múzeum gazdag térképtárai Nevezetes ház a Gulyás féle ház, amely 1998-ban még szabad tűzhellyel rendelkezett és szép faragott oszlopé ámbitusa volt. Nagy kár, hogy a kedves Szabó bácsiék házát lebontották; ez a ház még a magyar szabadságharc előtt épült. Javasoltam, hogy hagyják meg: a község vezetői úgy néztek rám, mintha nem lennék észnél. Ugyanezt tették, amikor javasoltam, hogy a Föld utcában lévő Bán-féle házat vásárolják meg, mivel 1848 előtt épült, s benne majdnem 100 forint értékű Kossuth bankót találtak a mestergerendába tapasztva. A tabáni kedves Oláh néni házát sem sikerült megmenteni. Még van néhány érdekes, régi stílusú ház a Tabánban, amit legalább le kellene fényképezni, alaprajzát elkészíteni.

A tábán északon lealacsonyodik: az Ős-Tisza hullámai, árvizei mosták le, erodálták le laposabbra. A Tabán és a martfűi műút közötti cseszároki szakaszon voltak a Haleszek. 70-80 kis háziföld volt az árok két oldalán. Ez volt a Földes-Halesz. Kezdetben marharépát, krumplit, kukoricát termeltek bennük. Amikor aztán nagy tiszteletű Vári Szabó Sámuel református lelkész rá nem vette az asszonyokat, hogy zöldségféléket is termeljenek, levesekbe valókat, akkor kezdtek sárgarépát, gyökeret és egyebeket termeszteni. Ide csak le kellett szaladni, s azonnal ott volt, amire szükség volt. A Halesz szavunkra nincsen történelmi-etimológaia magyarázat, csak egy népi-paraszti magyarázata van: "Ha lesz termés 'rajta, akkor lesz, ha nem lesz termés, nem lesz". Innen lenne a Halesz földrajzi szavunk. A zsellérek haleszi "Gyalogföldek" néven a településtől délre voltak. A Tabánnal kapcsolatosan még egy tévedést el kell oszlatnom. Nos, a Tabán magasabb, kiemelkedőbb részein ásták meg a búzavermeket, amelyek az idők folyamán használhatatlanná váltak és szemétgödörként éltek tovább. Nagyobb ásásokkor megtalálhatóak ezek a sokszor nagy verem-keresztmetszetek. A népiparaszti képzelet kitalálta, hogy ezek a nagy sötét lyukak egy nagy alagút bejáratai, amely alagút valamikor a Tisza alatt átvezetve a szolnoki várban talált kivezetést. Józanul gondolkozó ember nem mondhat ilyet. Gondoljuk, micsoda kezdetleges építkezési technikával rendelkeztek az elmúlt, régi századok. Nem volt kő a boltozatok elkészítésére. A kiégetés meg mit sem használt. Bele kell nyugodnunk a józan megfontolásba, s nem szabad spekulációkba bocsátkoznunk. Ez az alagút-hit a mai milliárdos forintértékek mellett is nehezen képzelhető el. Nem egyéb ez, mint egy szép népi-paraszti mese.

Autóbuszunkkal hamarosan befordulunk jobbra, nyugat felé a református templom elé. Kőtemplom. II. József császár türelmi rendelete nyomán épülhetett meg 1787/88-ban, de csak az 1800-as évek második évtizedében fejezték be. Az alapja az ún. "kétskei kő", amit Kécske, Csöng rád térségében bányásztak évszázadokig a futóhomok alól. Majd a Tiszán átszállították széles, nagy dereglyéken. Ilyen "kétskei kő"ből épült a kunszentmártoni római katolikus templom is Mária Terézia idejében, a tiszakürti és a tiszaugi református templom fundemantuma is. 40-50 kg-os darabokat őriz a kőből a tiszaföldvári Tiszazugi Múzeum kőtárai A református templom főbejárata befelé fordul, el a főúttól, a mai Kossuth Lajos úttól. A kőtemplomot engedélyezte a császár, de azt nem tudta megakadályozni, hogy az ellenreformáció ne engedélyezze a főbejárat építését a fő- Utra. folyt, a másik oldalon