Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1998-09-30 / 20. szám
Tiszaföldvár történetéből Autóbusszáf a tisza földvári tanösvényen Ezen az úton megismerjük Tiszaföldvár város települését, helyzetét, művelődéstörténetét, nevezetességeit, történelmi értékeit és egyebeket. Ha kimegyünk a Martfű felé vezető műúton, a Sipos-kanyarulatba, ott a következőket tudhatjuk meg. A műúttól nyugatra volt Sipos Gyula tiszaföldvári polgár, festő- és mázolómester, festékkereskedő, kiváló hozzáértőnek a háza. A ház előtti telken Sipos Gyula remek muskotályszőlőt telepített, remek muskotály-bora termett e tőkékről. Ilyen finom, zamatos dús illatú muskotályt még soha nem ittam Tiszaföldvár térségében. A "kolhozosítás" során köztulajdonba került a tanya és a szőlő. Egy darabig termelőszövetkezeti dolgozók szolgálati lakása volt, közben a remek szőlő romlott, nem törődtek vele. Majd egy búzatermelési őrületbe esett termelőszövetkezeti vezető a házat lebontatta, a drága muskotályos szőlőtőkéket kiszántatta, a helyét bevettette. Sipos Gyula a Görbe-ér melletti magas part kedvező mikroklímáját használta föl a kiváló szőlőültetvényhez. Őrültség volt, tudatlanság a szőlő kiszántása: az egész térség alkalmas lett volna szőlőültetvény létesítésére. A búzatermelésbe beleesettek nevét most még ne közöljük: részben nemrégiben "mentek el", ne idézzünk fel a visszamaradottakban sebeket, részben még élnek és reméljük, kissé szégyenkeznek jólétükben. A műúttól nyugatra húzódik a Tiszaföldvári kelet felől határoló Csesz-árok nevű Ős-Tisza morotva /holt feltöltődött kanyarulat/. Ennek a kanyarulatnak a kivésését az Ős-Tisza 20-22 ezer évvel ezelőtt kezdte meg. I.sz. e. 16 ezer évvel a Tisza áttörte a "Záhonyi kapu"-t és Tokaj irányába kezdett el folyni. Ekkor még sokáig víz volt a kanyarulatban /Csesz-árokban/. Az az egyenlő szárú háromszög alakú terület, /félsziget/, amelyen Tiszaföldvár ősi magja települt, az ide benyúló szolnoki infúziós löszöshát része, amelyből a Csesz-árok nevű morotva vágta ki a fent említett háromszög alakú területet. Ezen települt az Ős-Tiszaföldvár az ősrégészeti korok folyamán 8-10 ezer évvel ezelőtt. Ennek az őstelepülésnek a nyomait megtaláljuk a Tabánban, a Sipos Jánosféle ház telke szélén, majd a volt gimnázium, Kígyó-gyógyszertár, római katolikus plébánia, sportpálya vonalán, a megszüntetett temető keleti szélén, de volt település a Szigetben, a Csesz-rok nevű morotva zugában is. A lebontott Deme-halom és a lerombolt Kuczori-csárda vona-la, a Mártírok útja északi széle gazdag település volt az őskor-ban: itt laktak a halász-vadász-gyüjtögető népek, formás jó díszítésű cserépedény-kultúrájukkal, csiszolt kőeszközeikkel. Már tudtak fonni, szőni, égetett meszet csinálni a löszben található mészkonkréciókból és a kagylóhéjakból. Egy ilyen mészégető tűzhely nyomait megtaláltam Dr. Soós állatorvos lakása előtti árokban. A téglagyár már lebányászott térsége gazdag lelőhely volt: egy 17-18 ezer éves mammutcsonttemető került elő, dr. Hír János paleontológus, volt nagyon kedves diákom fedezte fel. A csontok bent vannak a Múzeumban. Még mindig nem gondoskodtak a csontok állékonyságáról: ej! Ráérünk mi még - magyar örök tulajdonság és a kultúrára hiányzó pénztelenség az oka, hogy lassan elporladnak. A Római Birodalom késő császárkori idejében még mindig élő víz volt a Csesz-árok kanyarulat. Védelmi feladata is volt: ezért telepítették ide a pénzért harcolni szerződött szarmatákat, hogy védjék ezen Tisza-vonalon a Birodalom keleti határait /ez volt a prelimes: előhatár védelmi vonala/. A Keletről be-betörő népek ellen: keleti és nyugati gótok, bójok, roxolánok, vandálok, basztarnák, alánok, stb. ellen. Ez a védelem nem mindig sikerült. így a dákok, - Burvista dák király vezetésével - áttörték a szarmata védelmi vonalat, valószínűleg a mai Tiszavárkony, Tiszakürt, Tiszaug, Bökény, Szentes vonalon és majdnem 200 ezer emberével elérte a mai Bécs térség isz. e. 50 körül. Talán Burvista "találta fel" a villámháborút /Blitzkrieget?/: nagy tömeggel, jól felfegyverkezve, fanatizált tömeggel lerohanni óriási területeket. Erdély térségéből képesek voltak Bécsig lerohanni. Pedig a metanasztajazigoknak jól kiépített védelmi állásaik voltak, éppen Tiszaföldvártól keletre, a mai Kunhalom térségében. A halom előtt ásták meg az "Ördögároknak" nevezett védelmi sáncot, amiben ma a Nagykunsági Öntöző Főcsatorna nyugati ága vezet. Ez az "Ördögárok" a mai Csorcsán-halom térségéből vezetett a Göth-kastélytól keletre, a Jókuti major /Gyufás/ mellett, a majortól délre keletre fordult és beletorkollott a Büdös-halom mellett elfolyó Hékérbe, ahol a harrangzugi Köröskanyarulat állta útjukat. A mai Kunhalomtól vezetett egy kibővített, kimélyített sánc, a mai Mirhó maradványa az Ószőlőtől északkeletre, le a Laposi szőlőbe, a nagyhát-pusztai óriáskanyarulatba, amely délnyugatról kanyarította ki a tiszaföldvári háromszöget a szolnoki infúziós löszöshátból. Évszázadok során az Ördögárok és a Mirhó betemetődött, csak nyomai maradtak. A jazigok /szarmaták/ településhelyét a Magyar Nemzeti Múzeum régésze tárta föl /dr. Vaday Andrea/, több tonna lelettel gazdagítva a Nemzeti Múzeum anyagát. dr. Varga Lajos folyt, a következő számban
