Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1998-09-30 / 20. szám
Finnországban jártunk Tisztelt Olvasó! Az alábbiakban szeretnék beszámolni a Tiszaföldvári Férfikórus ez év augusztus 13-tól 16-ig tartó finnországi útjának előzményeiről, annak programjáról, s végül az általam megfigyeltekről, tapasztaltakról. Az előzmények egészen 1994-ig nyúlnak vissza. Ebben az évben ünnepelte férfikórusunk fennállásának 70. évfordulóját. Ez alkalomból egy fesztivál keretén belül vendégül láthattuk a finnországi Hemeenlinnai Férfikart és a németországi Gráfeubergi Férfikart. Mindkét kórussal az azt megelőző évek folyamán szívélyességen túlmenő, baráti kapcsolatot sikerült kiépítenünk. A rendezvény ötletet adott mindkét vendégkórusnak. 1996-ban Gräfenbergben és most Flemeenlinnában énekelt egy pódiumon a három kórus. A baráti kapcsolatok kialakításáért, ápolásáért elsősorban kórusunk vezetőjét és karnagyát, Jordán Antalt illeti az elismerés. Mindhárom kórus vezetői és tagjai így érzik ezt! Finnországi utunk is legfőképp neki köszönhető, mert bár egészen ez év márciusáig úgy tűnt, az út anyagi vonatkozása rendben van, mégis az utolsó három-négy hónapban kellett különböző más csatornákon beszerezni a szükséges összeget. Programunkról. Augusztus 13-án, csütörtkön délután érkeztünk Helsinki repülőterére, ahol már várt bennünket a finn kórus autóbusza. Flemeenlinnába érve, a főtéren vártak bennünket kórustagjaik. Most első alkalommal (1985-ben és 1992-ben már jártunk náluk) nem együtt voltunk elszállásolva, hanem kettesével-hármasával a kórustagoknál. Csütörtök este a kórus tóparti házában kötetlen programon vettünk részt. Szaunázás, rostélyon sült kolbász... stb. Péntek délelőtt látogatást tettünk a városi bankba, ahol kórusunk műsort is adott. Ebéd után közös próba volt a finnekkel és a németekkel az evangélikus templomban. Este teljesen megtelt templomban a három kórus nagysikerű hangversenyt tartott. Befejező műsorszámként a kórusok együtt (finn nyelven) elénekelték Sibelius Finn dal és Finnlandia című műveit. A Finn dalt Jordán Antalné, Magdika vezényelte. Hangverseny után a kórusok fogadásán vettek részt a hemeenlinnai Városházán. Szombat délelőtt a város nagy kirakodóvásárát nézhettük meg, majd énekeltünk is a vásár közönségének. Délután autóbuszos városnézés következett, majd ellátogattunk arra az lloranta nevű családi vállalkozásban üzemeltetett nyaralótelepre, ahol a mi kórusunk 1992- ben elszállásolva volt. A házigazda körbevezetett az üdülőn, majd hozzáfogot, hogy kiássa a vacsorát. Igen, Kiássa! Ugyanis az alufóliába csomagolt birkahúst földdel befedték, majd tüzet gyújtottak fölötte. Természetesen a tűz nyomait gondosan eltakarították, így amikor a gazda hozzáfogott kiásni, nem tudtuk mi következik. Nos, tanúsíthatjuk, hogy az így sütött hús is nagyon jó ízű. Az estét közös vacsora és éneklés zárta. Vasárnap délelőtt a német kórussal részt vettünk az evangélikus istentiszteleten, majd annak keretében egy-egy művet el is énekeltünk. Ebéd után a Városházán köszöntünk el mindkét kórus tagjaitól. Végezetül meghatottan, közösen énekeltük el Sibelius gyönyörű műveit. Befejezésül három kis részlet. Ha elolvassák, képet kaphatnak arról, milyenek, hogyan gondolkodnak a finnek. 1. 1985-ben elvittek bennünket egy katonai temetőbe, ahol az 1939-es finn-orosz háború elesettjei nyugszanak. Az útjobb oldalán finnek, a balon az oroszok. Mindkét oldal szépen rendben tartva, fű lenyírva, virág a fejfák előtt. Meglepve kérdeztem a tolmácsnőt, aki finn volt: Nem ezekkel harcoltak? De igen, - mondta ő - de az a katona nem tehetett arról, miért küldték harcolni! 2. Ugyancsak 1985-ben a finn kórustagok kettesével-hármasával kivittek bennünket saját, tóparti nyaralóikba. Az én házigazdámnál a gyönyörűen megterített asztal fal felőli végén (főhelyen, hogy hangsúlyozza) egy csokor virág közepébe szúrva ott volt a magyar zászló 3. Mostani utunkon történt. Szombat este a vacsora után odajött hozzám a finn kórus titkára a tolmáccsal, s láthatóan zavarban, feszengve megkérdezte: Nem sértődnénk-e meg, ha kórusunknak ajándékoznának néhány szmokingot. Elfogadtuk. Itthon derült ki, hogy nem néhány, hanem 24 darab, és nem szmoking, hanem teljes öltöny. Úgy látszik felfigyeltek arra, hogy 1985 óta ugyanaz a szereplő ruhánk. Aki tudja mibe kerül egy csináltatott öltöny, könnyen kiszámíthatja mekkora értékről van szó. A fennt említettek tükrében, úgy ér-zem kijelenthetjük: van mit tanulnunk tőlük! Végezetül hagy hívjam fel minden Kedves Olvasónk figyelmét arra, hogy 1999-ben ünnepli kórusunk fennállásának 75. évfordulóját. Ezt az alkalmat szeretnénk emlékezetessé tenni azzal is, hogy vendégül látjuk a baráti kórusokat. Kérünk mindenkit, aki fontosnak érzi azt, hogy városa nevét egy jól működő művészeti csoport európaszerte hirdesse, legyen segítségünkre e terv megvalósításában. Fáradozásukat előre is köszönjük. Rákosi György Bravúros akció Szeptember 27-én hajnali egy óra körül a szolgálatot teljesítő polgárőrök három fiatalkorú egyénre, - H. R. V. I. K. K. - figyeltek föl a Kossuth úton. Mintegy negyedóra múlva újfent találkoztak, azonban csak az egyikükkel, aki a Széchenyi u. és Kossuth u. sarkán ácsorgott kissé felmálházva. Tudván, hogy nemrég még üres kézzel andalgott, polgárőreink megérdeklődték várakozásának okát. Ezenközben megérkezett két társa is a Kínai Diszkont raktára felöl, alaposan felpakolva. A polgárőrök értesítették a rendőrjárőrt, aki hamarosan meg is érkezett. Igazoltatás során bebizonyosdott, hogy a három éjszakai vándor alaposan kirámolta a diszkontot, cipőt, ruhaneműt vettek magukhoz, mintegy 70 ezer forint értékben. A gyors intézkedés miatt azonban nem sikerült az "áruval" kereket oldani, így kár csak betörés során keletkezett /kb. 5 ezer Ft/. Ismét bebizonyosodott, hogy a rendőrség és a polgárőség jó együttműködése hathatós segítség a város közbiztonságában.
