Földvár, 2002 (4. évfolyam, 4-11. szám)
2002-10-09 / 10. szám
Két napig iszapoltuk ezeket a csigákat, amíg sikerült kb. negyed kilogrammot tisztán kiiszapolni. Dr. Pécsi Márton földrajztudós, akadémikus, a Magyar Földrajzi Társaság tiszteletbeli elnöke szerezte meg a mérés lehetőségeit Finnországban. Sajnos, Magyarországnak nincsen ilyen vizsgáló intézete. A sok reprezentatív ünneplés helyett ezt az intézetet kellett volna megszervezni! Sok pénz ment ki hiábavalóságokra. Az ősember már a kőkorszak két nagy időszakában (paleolithikum és a neolithikum : pattintott és csiszolt kőkorszak) megtelepedett a tiszaföldvári löszfélszigeten, főleg annak keleti szélén, ahol megtaláltuk remek leleteiket. Még a Szigetben is létesítettek egy védelmi telepet maguknak. Itt érdekes leletre bukkantam: Dr. Soós Pál állatorvos úr lakása előtt ástak valami árkot egy vezetéknek, a bejáratnál volt egy ősi tűzhelymaradvány, tele kagylómaradványokkal, kiégetett kagylókkal. Valószínűleg festéket, vagy valami orvosságot készítettek a kiégetett kagyló mészporából. A Cseszárok vizéhez közel telepedtek le, kötve voltak a vízhez: halászat, rákászat, kagylók. Vízi növényeket használtak fel. Valószínűleg felfedezték már a halhasítást és halszárítást is, amit felfedező útjaikon állati bőrtömlőkben vittek magukkal élelemként. A hal nagy foszfortartalma következtében fontos úti eledel volt. (Okosak voltak a szerzetesrendek, apácarendek, hogy sok halat fogyasztottak böjti időkben. A foszfor adta nekik az erőt a szerzetesi élet megpróbáltatásaihoz.) Ez a foszfortartalmú eledel fontos csereeszköz is volt az akkori, még kezdetleges kereskedelemben. Hallisztet is készítettek, amit valami tésztafélével keverve főztek meg nagy útjaik alkalmával. Különböző élelmiszereikért pl. a Zempléni-hegységben cserélni tudtak pattintható, csiszolható obszidiánt, különféle kvarcitokat, de alakítani tudták az agyagpalát is. Ilyen eszközök kerültek elő a Szigetből is. A nehezen alakítható kőzetekből parittyagolyókat készítettek. & * r * f Kétsoros csontfésű és gyöngyszemek i.sz.e. 5. század. Tf.-Érhalom és Beloiannisz utca 14. (foto: Kozma Károly) Majd kialakult a rézkorszak a réz felfedezésével. Rájöttek a réz olvasztására, alakíthatóságára. Remek szép cserépkultúrájuk alakult az "alföldi löszből". Felfedezik a kezdetleges őrlőkövet, megismernek fogyasztható magvakat. Ezeket megőrlik. (Könnyen emészthetőek!) A Tiszazug térségéig "leért" a rézkorszaki bodrogkeresztúri kultúra. (Erről remek térképet készített Dr. Patay Pál, nagy rézkortudósunk felesége. A könyv birtokomban van. Új fent megemlítem Dr. Siklódy Csilla régészt, aki Tiszaföldvár déli részén ásott ki egy rézkori házat.) Majd a használat során rájöttek, hogy a réz puhának és törékenynek bizonyult, de rájöttek az ötvözésre is. Ha a rezet antimonnal, főleg ónnal keverik, akkor a kopott anyag (ötvözet) tartósabb, jobban átalakítható, kevésbé törékeny lesz. így kezdődött a bronzkor szak. Villanova típusú, nagyobb agyagedény, urna a kora-középső vaskor (i.e. 7-4 sz.) időszakából. Tiszaföldvár-T églagyár Kiváló tőröket, kardokat, edényeket, karpereceket, nyakékeket, s egyéb használati cikkeket lehetett ezekből formákba öntve készíteni. Kialakult egy szélesebb körű kereskedelem. Elkezdődött a bronzkorszak, amit a vas felfedezése szorít majd ki. A vaskorszak a mai napig is tart, hacsak nem tartjuk a vasat kiszorító műanyagokat újnak és egy új korszak nyitányának. A tiszaföldvári vaskorszak öntőmintái a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán láthatóak. Ne sajnálják a belépő díjat! Majd elkövetkezett a népvándorlás, s utána a magyarság kettős honfoglalása. De erről majd legközelebb! Tiszaföldvár, 2002. szeptember hó 16. Dr. Varga Lajos, gyémántokleveles gimn. tanár, a vasoklevél várományosa 2002. október 9. 11. oldal
