Földvár, 2002 (4. évfolyam, 4-11. szám)
2002-07-09 / 7. szám
ЧFÖLDVÁRI NAPOK - 2002. AUGUSZTUS 18-19-20. - TISZAFOLDVAR__ J Dunaföldvár Város Önkormányzata 2000-ben, hagyományos szüreti rendezvénysorozatán belül megrendezte az 1. Földváriak Találkozóját. A résztvevő városok képviselői eldöntötték, hogy hagyományt teremtenek, és minden évben más-más város lesz a rendezvény házigazdája. 2002-ben Tiszaföldvárrra fognak látogatni a Földvárak.. Ennek apropóján mostani számunkban Bácsföldvár mutatkozik be. Bácsföldvár a Tisza déli szakasza mellett helyezkedik el, ahol a folyó egykor legnagyobb kanyarját vájta Bácska gazdagon termő talajába. Nevét a partján, talán még az ókorban épült várról kapta, melynek ma már maradványai nincsenek, csak három őshalom jelzi helyét a Csonthalommal szemben. Neves történészünk, Győrffy György kutatásai alapján tudjuk, hogy a település már 1316-ban létezett, amikor Károly király Somvai Miklós fiának, Marcel ispánnak ajándékozta, s beiktatták Ffeldwar birtok felébe. A tatárjárás, törökdúlás idején teljesen elpusztult, megsemmisült a falu, azonban az 1553-as dézsmalajstrom már megemlíti a települést a Római Sáncok végső pontján. Nevének alapjelentését évszázadokon át megtartotta, átvették а XVI. század körül betelepült szlávok is: Feudwar, Fewluar, Feldvarac, Tisza-Földvár, Bodrogföldvár, míg 1904-től Bácsföldvár a hivatalos magyar neve. A trianoni szerződés alapján a Szerb- Horvát- Szlovén Királysághoz csatolták, s 1922. április 28-tól a falu új hivatalos neve Backó Gradiste (Bácskogradiste). Tipikus bácskai, síksági falu, széles, egyenes utcákkal. Határa is sík vidék a löszterasz szélén, ahol egykor a Fekete mocsár ömlött a Tiszába. A falu lakossága a törökvész előtt túlnyomórészt magyar, a török idő alatt s után а XVIII. századik szerbek, sőt görögök is lakják, majd а XVIII. század végétől megindul más népek betelepülése is: zsidók, cigányok, németek, de főleg magyarok. А XIX. század elején már a magyarság a legerősebb etnikai csoport. Az utóbbi időben a magyar nemzetiségűek száma megcsappant, sokan elvándoroltak a faluból más vidékre vagy külföldre, s a háború alatt sok szerb nemzetiségű család települt be Szerbiából, Horvátországból és Boszniából, s így a szláv etnikum került fölénybe. A magyarság több mint 90 %-a római katolikus hitvallású. A két nép egymás között életmódjában, hagyományaiban, történelmében, művelődési életében, néprajzában és szokásaiban sajátos életmódját éli. A falu 1702-től a Tisza menti katonai határőrvidékhez tartozik. 1705-ben Rákóczi csapatai, 1712-ben a pesti, 1718- ban a török tizedeli meg a lakosságot. Földvárnak 1703-tól van iskolája. Az Osztrák-Magyar Monarhia alatt felekezeti iskolái voltak: pravoszláv, római katolikus és izraelita, külön-külön iskolaépületekkel, iskolaszékekkel és tanítókkal. А II. világháború után 8 iskolaépületben (13 tanteremben) folyt az oktatás több mint ezer tanulóval. Az új, korszerű iskolaépületet 1967-ben adták át rendeltetésének tornateremmel, iskolaműhellyel, konyhával, sportpályával. Jelenleg 533 tanulója van: 213 magyar és 320 szerb diákkal, 54 dolgozóval. Művelődési életéről, könyvtárairól már 1867-ből vannak hiteles adataink. Több magyar és szerb művelődési szervezete, egyesülete, olvasóköre, egylete, amatőr színháza, kultúrköre, asszonykórusa volt/van a falunak. Ezt mondhatjuk el sportegyesületeiről is: labdarúgásban, céllövészetben, íjászatban, tekében, asztaliteniszben és asztali - labdarúgásban országos, sőt nemzetközi versenyeken is részt vettek a földvári sportolók. Bácsföldvámak már а XIX. században fejlett közlekedése volt: Vízi uta a Ferenc csatornán (1802-1899) és a Tiszán bonyolódott le, szárazföldi közlekedése a Tisza menti magisztrális út: Szeged - Titel ,illetve Földvár Újvidék. Vasúti közlekedése is а XIX. századtól működik: az Óbecse Újvidék helyi érdekű "vaspályát" 1899. június 28-án nyitották meg hivatalosan. Gazdasági életével kapcsolatban elmondhatjuk, hogy kimondottan mezőgazdasági jellegű. А XIX. század elejétől több vízimalma és szélmalma is volt, melyek az I. világháborúig működtek, gőzmalma még a mai napig is dolgozik. Volt furészgyára, paprikamalma, villanytelepe, néhány szikvízgyára, téglagyára. Ez utóbbiból egy még ma is üzemel. Jelenleg a nagymalmon és téglagyáron kívül három gazdasági létesítmény van: a Szloga mezőgazdasági szolgáltató szövetkezet, a Deko gyermekruha készítő üzem és a BAG mezőgazdasági szövetkezet szárított főzelékfélék korszerű üzemrészlegével. Idegenforgalma is számottevő a Holt- Tisza partján, a Gyöngysziget innenső oldalán (ahol a híres, Európa szerte ismert Krokán bor terem). Földvár, a "csöndfalu", ahogyan Bencz Boldizsár, falunk költője nevezte, a vizek falva. Nyugaton a két Illidzsia-bara, északon a bácskai Nagy-csatorna (Nagy - bara és Kis bara), keleten a Holt-Tisza vizei és nádasai adnak lehetőséget az úszásra, csónakázásra, horgászásra, vadászatra, télen pedig korcsolyázásra. A füvesek, rétek, mezők fácánjai, vadnyulai, őzei, gerlicéi még a távoli olasz és német vadászokat is vonzák. A műemlékek közül megemlíthető az 1773-ban épült szerb pravoszláv templom, a Szent Mihály nevét viselő római katolikus templom (1833), a torony községháza (1912), a paprikamalom (1921 )és a hajózsilip (1802) - Weissenbeck József -2002. július 9. 2. oldal
