Földvár, 2002 (4. évfolyam, 4-11. szám)
2002-06-07 / 6. szám
Tamási József - Barátaimmal Görögországban jártam /1. rész / Hát nem csodálatos arra gondolni itt a tengerparton állva Kavalában, hogy ide érkezett Európában Jézus! Lehet, hogy éppen ott, ahol most állunk, ott kötött ki a Troászból, vagyis Trójából érkező hajó fedélzetén Pál apostollal. Akkor még Neápolisznak, később az első keresztényekről Krisztopolisznak, vagyis a keresztények városának nevezték ezt a helyet. /Ap.Csel.16,1- 2/. Innen terjedt aztán futótűzként a kontinens minden részére a názáreti híre. Ilyen gondolatokkal fordultunk egymás felé görögországi utunk első jeles helyén barátaimmal, Istvánnal és Tamással. - És hol lehetett Filippi, ahol Pál és Szilás megszálltak annál a bizonyos asszonynál? - kérdezte Tamás. - Már ott is vagyunk! Nézzétek csak! "Hotel Lídia"! Éppen arról a bizonyos bíborárus asszonyról van elnevezve az a szálloda. /Ар. Csel.16,13-15/. És vajon hogy fogatták Pál tanítását? Hát nem aratott osztatlan sikert! Börtönbe is zárták őket de aztán csodálatosan kiszabadultak /Ap.CseI.16 25-34/. S aztán merre is folytatták útjukat? - kérdezte István.- Amerre most mi is folytatjuk. Menjünk Szalonikibe! Itt volt az első szálláshelyünk, római katolikus szerzeteseknél, lazarénus atyáknál. Igen, ide, vagyis az egykori Macedónia fővárosában Tesszalonikibe hajózott tovább Szent Pál. Vendéglátóink megmutatták, hol is vádolták Pált és társait azzal, hogy "a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus"/Ар. Csel. 17,7/. De boldog is lehetne a világ, ha ezt mindenki elfogadná és "egy akol lenne és egy pásztor"! - sóhajtottunk fel. Milyen sok templom van ebben a városban! - csodálkoztak rám úti társaim.- Persze. Hisz az üldöztetések, rágalmak, elítélések és kivégzések ellenére mindenhol kialakult egy maroknyi keresztény közösség már az 1. század közepén. Ezekkel tartotta a kapcsolatot később levelezés útján a mesterségesen lett levágva a szárazföldről ez a hatalmas terület valamikor a 19. század végén. Itt, Korintosznál büszkék lehetünk mi magyarok, hisz ezt a technikai bravúrt, a hajózást biztosító csatornát a két földterület között Türr István, Baja város büszkesége tervezte.- De nem csak azért érdemes itt megállni barátaim, hanem azért is, mert ide született a világirodalom egyikvagy talán legszebb gyöngyszeme, a Szeretethimnusz! Olvasd csak fel Tamás itt, ahol Pál apostol levelét felolvasta tanítványa, Timótheus /1. Kor.13,1-13/. " Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretett nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy csengő cimbalom... a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan... most megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet.- Törekedjetek a szeretetre!" - Milyen különös! Az apostolt éppen e város bűnei, tévelygései inspirálták erre az örökérvényű tanításra! Innen csak egy ugrás a híres epidauroszi színház. A legnagyobb éppen maradt anfiteárium színpadán elénekeltem a Szózatot. Jól esett a remek akusztikájú térben magyarnak lenni.-folytatjuk-/ Saulból a damaszkuszi úton Pállá változó apostolfejedelem /1 Tessz. 1,1/. Néhány nappal később megérkeztünk a fővárosba, Athénba. Mit nézzünk meg először ebben az 5 milliónyi metropoliszban? - ez volt a kérdés. Persze, hogy először számukra legszentebb helyszínt kerestük fel, az Areopáguszt! Csodálatos látvány. Mellettünk a város fölé emelkedett fellegvár, vagyis az Akropolisz, alattunk az egykori piactér, vagyis az Agóra. Gondoljatok csak bele! Itt, ezeken a sziklákon állt Pál, amikor végigtekintve az egybegyűlteken, beszélni kezdett neki az "ismeretlen ismerősről". /Ар. Csel. 17,23/. Jó itt ülni a sziklákon, ahonnan a pogány istenek oltárainak csupán maradványait láthatjuk, s ahol ugyanakkor tavaly ilyenkor éppen II. János Pál pápa tanította az egybegyűlteket. Pálhoz csak néhányan csatlakoztak az 1. Században. II. János Pált egy 99 % - ban keresztény ország hallgatta! Mi magunk is egy keresztény kollégiumban szánhattunk meg néhány napra. Egy bizánci szertartású szentmisét együtt mutathattam be az ottani atyával a kollégium kápolnájában. Szinte érezni lehetett Pál szellemét, velünk létét, amikor olvastuk, hallottuk a bibliai részleteket. A görög katolikus atya kérésére még énekelhettünk is magyarul a szentmisén. "Boldogasszony Anyánk, régi nagy patrónánk..." - csendült fel ajkukon.- Szalad az idő! Már több mint egy hete gyönyörködünk ebben az országban, tengerben, hegyekben, templomokban, romokban. Mit tudunk még betervezni a hátralévő napokban? - sürgettük egymást, amikor elhagytuk a fővárost. A tengerparti úton néhány óra múlva elértük Polleponészosz szigetét, vagy inkább félszigetét, hisz 2002. június 7. 7. oldal
