Földvár, 2000 (2. évfolyam, 3-8. szám)
2000-11-01 / 8. szám
16 Földvár 2000. november Családi oldal Az élet napokból áll, nem pedig évekből. Csak a napokban lehetünk biztosak, még pontosabban csak a mában. Sokan vannak, akik hagyják magukat sodortatni, és elfeledkeznek arról, hogy napról napra közelebb kerülünk ahhoz az eseményhez, amikor sok-sok jót fognak mondani rólunk, amit azonban már nem hallunk. Az idő fonala végtelen, ám mindenkinek csak egy kicsiny darabka jut belőle. Amit tenni akarunk. gyorsan kell temünk. Az idő az a nyersanyag, amiből összeáll az élet. Semmi sincs az életben, amiből kevesebbel rendelkeznénk, és ami értékesebb lenni, mint az idő. Lehet. hogy egy teljes élethez elég lenne 200 év. ám legtöbbünknek be kell érnie 70-80-nal. Az idő sokkal, de sokkal értékesebb, mint a pénz. Sok tehetséges ember csak a halála előtt ismeri fel, milyen rosszul is sáfárkodott azzal, amilye volt: "Az időm lejárt - gondolja szomorúan. - Istenem! Milyen ostoba voltam! Valójában még el sem kezdtem élni!" Ne tékozoljuk hát el egyetlen napot sem! Mindegyikre szükségünk van, hogy belőlük megalkothassuk életünket. Nincs ember, aki életétől búcsúzva úgy látná, több időt kapott mint amennyire szüksége lett volna. Ezért aztán nem engedhetjük, hogy akár egyetlen napunkat is csupán a rutin töltse ki. Szervezzük időnket úgy, hogy este maradjon két-három óránk valami hasznos tevékenységre. Beszélgethetünk, zenét hallgathatunk, olvashatunk, színházba mehetünk, és sok mindent tehetünk, ami változatosságot, melegséget vihet az életünkbe. Legyen jelszónk: EGYETLEN NAPOT SEM NEVETÉS NÉLKÜL! EGYETLEN NAPOT SEM OLVASÁS NÉLKÜL! EGYETLEN NAPOT SEM BARÁTI MELEGSÉG ÉS SZERETET NÉLKÜL! Mottó: Minden gyerek lehet jó tanuló Hiába magolja a gyerek a szorzótáblát. Nem megy. "Lehet, hogy túl korán engedtem iskolába, vagy netán túl későn? Lehet, hogy ki kéne venni az iskolából?" Szó sincs róla. Minden gyerekből lehet jó tanuló. Ha nem (lesz) az, alighanem a módszer a hibás. Azon kell változtatni. Most így az őszi szünet után nem késő! Az eredményes tanulásnak számos receptje létezik. Van akinek teljes csend kell, van aki kizárólag zeneszó mellett tud összpontosítani. Egyik diáknak magány kell az elmélyedéshez, vagy éppen ellenkezőleg: testvérnek, szülőnek felmondva érti meg igazán a leckét. (Mert ez a legfontosabb, hogy ÉRTSE, amit meg kell tanulnia. A biflázás, csak ideig-óráig tart. Ha megérti, összefüggéseiben látja, az egy életre szól.) Van, aki hajnalban a legaktívabb, van aki este. Nem valószínű, hogy a gyerek emlékezete ugyanúgy működik, mint a szüleié. Élőfordulhat, hogy Ön hangosan ismételgetve tudta elsajátítani a szorzótáblát, mert könnyen tanul hallás alapján (auditív). Ez a tulajdonság azonban nem örökletes. Elképzelhető, hogy gyermeke a látvány alapján, képekben jegyzi meg az ismereteket (vizuális). Ez esetben hiába ismételted vele a számokat, egyik fülén be, a másikon ki! A legtöbb emberben keveredik a két tulajdonság valamilyen arányban. Sokat segíthet gyermekének, ha megfigyeli ő melyik típushoz tartozik. "RECEPTEK A LECKÉHEZ": Ha nem képes összpontosítani: beszélgessen vele az elolvasott tananyagról. Kérje meg, próbálja elmondani a saját szavaival. Arra szoktassa, hogy a leckét mindig fordítsa le a saját nyelvére. így legalább ellenőrizni tudja azt is, hogy megértette-e. Ha semmit sem tud megjegyezni: Ebben az esetben meg kell állapítani, hogy melyik típusba tartozik (vizuális V. auditív). Ha vizuális, akkor komoly gondot jelenthet egy vers megtanulása. Akkor például rajzoltassa le sorról sorra a költeményt, s a képek alá írassa oda a vers szövegét. A hallás alapján tanuló gyerek viszont nem fogja a verset "térképszerűen" lerajzolni. Akkor jegyzi meg könnyebben, ha saját szavaival kommentálhatja vagy magnóra olvassa és "százszor" viszszahallgatja. Ha nem érti a leckét: Egy vizuális beállítottságú diák unja az órákat, ha a tanár csak beszél és beszél. Az auditív nem tudja hibátlanul lemásolni a tábláról a képleteket. Otthon segíthet a szülő "lefordítani" a rideg tananyagot a saját nyelvére. (Célszerű a tanárhoz is fordulni segítségért, ha nem érti meg az órán a tananyagot!) Ha kevés a képzelőereje: lehet, hogy nem kap elég információt, ezért küldje könyvtárba, vagy vásároljon neki kiegészítő tankönyveket, regényeket. Hívja fel figyelmét érdekes tévéműsorokra! (Vannak nagyon jó ismeretterjesztő műsorok is, nem csak akciófilmek, bár sajnos a tudomány elég kevés műsoridőt tölt ki!) Könnyebb beszélni Mátyás királyról a róla szóló film vagy mese láttán. S végül NE FELEDJE: a szülői segítség nem abból áll, hogy megcsinálja gyermeke helyett a leckét. Ezzel csak hátráltatja következő feladatainak megoldásában. S a LEGFONTOSABB: a gyerek nem azért tanul, hogy okosabb legyen. Azt majd csak 18-20 éves kora körül fogja fel az ember, hogy magának tanul. Addig a gyerek azért tanul, hogy szüleinek örömet szerezhessen, hogy büszkék lehessenek rá. Éppen ezért mindenek előtt SZERESSÉK! Mert aki szeretetet, odafigyelést és törődést kap, az nagyobb önbizalommal tud szembenézni a nehézségekkel, s majdan az ÉLET-tel.
