Földvár, 2000 (2. évfolyam, 3-8. szám)
2000-09-01 / 7. szám
2000. szeptember Földvár 3 j ú n l ó 4. oldal Tornacsarnokavatás - zászlóbontással 5. oldal Köszönet az 1 %-ért képviselői fogadóóra Babtista egyházról 6. oldal Strandhírek 7. oldal Ki vagyok én? 8. oldal Földvárak találkozója 9. oldal Tanévkezdés - már megint 10. oldal Lovasbéli meghívás Időseink táncos estje 11. oldal Müv-házi hírek_________ 12. oldal Korszerűbb kiszolgálás... 13. oldal Titász tájékoztató Megköszönték... 14. oldal Új terünk... 15. oldal Szüretelni, bort készíteni jó Szilánkok 16. oldal Családi oldal 17. oldal Nyári programok a homoki iskolában 18. oldal Hirdetések 19. oldal Sporthírek: labdarúgás, kézilabda, karate, 20. oldal Rejtvény Földvári pozitívumok Nagyon sokszor hallom, halljuk, hogy ebben a városban nem mozdul semmi, nem csinálnak semmit, nincs semmi fejlődés. Biztos így van, hiszen mindenki azt szeretné, ha az ő környezete fejlődne, épülne (legalábbis remélem). Szeretném felhívni néhány apró momentumra a figyelmet ( aki ismer, tudja, hogy nem sűrűn szoktam dicsérni), mely a város területén megfigyelhető. Itt van elsőnek az Oszőlői iskola tornaterme (szándékosan nem sportcsarnok, hiszen ez a hivatalos megnevezés). Ha ez nem fejlődés, akkor igazán nem tudom mi az. Persze most is lesznek, akik csak rántanak egyet a vállukon mondván, na és akkor mi van. Természetesen egy tornaterem, mely hatszáz gyereknek biztosít kultúrált sportolási lehetőséget (az egyéb lehetőségekről nem is beszélve). Ha végigmegyünk a piactér mellett, kezd körvonalazódni egy városi bevásárlócentrum képe. Aki megint csak ránt egyet a vállán, menjen el és próbája meg ilyen szemmel végignézni az építkezéseket. Az év végére befejeződnek és 2001. tavaszán igenis egy koncentrált bevásárlóhelye lesz Tiszaföldvárnak! Vagy menjünk le a Strandra (szeptemberben még nyitva van!), és nézzünk szét. Tudom hogy a legkevesebb látogató éppen Földvárról van, de hátha ez is változik egyszer, s büszkék leszünk legalább arra amink van. Szóval a Strand. Az elmúlt egy év alatt csúzda épült a legkisebbeknek, majd a nagyobbaknak, elkezdődött egy szinkronúszó tanítás (bár ez nem "látszik") és elkészült jónéhány komfortos üdülőház az idelátogató vendégek számára. Ha egy kicsit távolabb lépünk, ismét egy úgynevezett zöldmezős beruházás műveleteit láthatjuk. Holland papucskészító üzem épül a szigeten, mely újabb földvári embereknek biztosít januártól munkalehetőséget. S itt van legújabb büszkeségünk, a Somogyi emlékpark. Nem hiszem el hogy van olyan földvári ember, akit nem tölt el büszkeséggel, ha arra jár, végignézi a katolikus templom előtt elkészült terecskét. Ha mégis, akkor valószínűleg nem a várossal van a baj! Szóval, ugye hogy van azért fejlődés!? Jó persze, hogy nem akkora, mint olyan helyeken ahol két-három gyár, nagyüzem, vagy ipari létesítmények sokasága segíti az adott település fejlődését. De hogyan is van a mondás: ki a kicsit nem becsüli... Hát azt kérem minden földváritól, idelátogatótól egyaránt: becsüljük meg ezt a kicsit, hiszen ez nekünk azért sokat jelent. Legalábbis remélem. A további fejlődés reményében Cserna János
