Földvár, 2000 (2. évfolyam, 3-8. szám)
2000-05-01 / 4. szám
14 Földvár 2000. május Húsvét után - Pünkösd előtt Megültiik-megünnepeltük húsvét szent napjait. S mivel a két nagy ünnep között csak 50 nap van, megkezdhetjük a felkészülést a következő nagy ünnepre. Évszázadok, sőt évezredek óta várták a valaha Egyiptomból kiszabadultak a megváltás nagy pillanatát, s most mégsem tudtak vele mit kezdeni. Nem úgy sikerült ugyanis, ahogy elképzelték legszebb álmukban. Nem lett olcsóbb a kenyér, nem került még egy pár saru a szekrénybe, a betegek sem mind gyógyultak meg Jézus fellépésen gyümölcseként, s a halálból is csak hárman támadtak fel. S bár az volt az utolsó szava a halálra ítéltnek hogy BETELJESEDETT, úgy tűnik el sem kezdődött igazán semmi. Igaz, egyesek azt beszélik üres a sír a Golgota oldalában, mások szerint voltak akik már találkoztak is a Feltámadottal. De ha igaz is, hogy folytatja a Názáreti ott ahol abbahagyta, már nem támaszt fel halottakat, nem gyógyít betegeket, mégcsak halakat sem szaporít meg. Mire számíthatunk akkor tulajdonképpen? Ha a lelkűiét nem változik, nem változnak cselekedeteink sem. Ha cselekedeteink nem változnak, életkörülményeink sem javulnak, sőt ... Ha még mindig várjuk a Megváltót, holott eljött már s oda is adta magát értünk, szánalomra méltóbbak vagyunk minden tudatlan teremtménynél. 10 éve élünk húsvét után kis hazánkban. Szabadon, egyre több információval ahhoz, hogy tisztán lássunk és emberhez méltó módon válasszunk az alternatívák között. Persze zuhannak ránk most is hamis információk, csonka ember- és Isten-képek a legkülönbözőbb helyekről. Időközben megroskadt testtel-lélekkel pedig újra és újra megkísért bennünket a gondolat, talán jobb volt várakozni, mint a BETELJESÜLÉSBEN élni s éltetni ránk bízottakat, gyermekeket, vagy éppen soraink olvasóit. Látva a gondokat és feladatokat talán igyekszünk beszerezni valamiféle gyógyírt, orvosságot vagy legalább kábítószert, hogy már ne is vegyük észre a gondok-bajok gyökerét. S ami még rosszabb: háborgunk és háborgatunk, mint a ló, amikor patájával kaparja a földet miközben fel-fel nyerít, mert nem indulhat még. De hát mi indulhatunk! Új lelket kaptak pünkösdkor a tanítványok. A gyávák és tehetetlenkedők hősökké lettek. A szomorkodók boldoggá. A magányosok közösségek tagjaivá, a gazdagok kicsit szegényebbé de a szegények által is szeretetté, a szegények gazdagabbakká. Talán egy ideig még nem tellett új sarura, s feljebb ment a kenyér ára, de lélekben gazdagodtak, hogy még a betegséget, öregséget sőt halált se úgy lássák, mint akit még nem váltott meg az Úr. Várjuk hát tevékenyen a pünkösdöt! Készítsük elő a Szentlélek útját, hogy képesekké váljunk az egymás felé és együtt az Isten felé haladásra! Tamási József plébános atya Elkészült az emlékoszlop terve, Dinyés László művész úr jóvoltából. Engedjék meg a kedves olvasók, hogy néhány szóval bemutassam öt. Az idén 52 éves művész Székesfehérváron született. Általános és középiskolai tanulmányait Szabadszálláson illetve Kunszentmiklóson végezte. A Képzőművészeti Főiskola hallgatója 1973-78 között Kokas Ignác tanítványaként volt, Budapesten. Mint festő-képzőművész elsősorban történelmi, vallásos és a természetetet megörökítő témájú alkotásaival lett híressé. Egyéni és csoportos kiállításokon számtalanszor mutatkozott be kül és belföldön egyaránt. Legegyénibb alkotásai az úgynevezett gondolati tárgyak, melyekben csodálatosan ötvözi festőművészi talentumát háromdimenziós látásmóddal, szobrászi ötletekkel. Fantáziája határtalan s valóban sokszor lépi át művészi vénájával a teremtett világ határait,s villant fel formákat, színeket a Végtelenből. Időközben megnősült s két - ma már zeneművésznek mondható - fiú édesapjává lett. Soma fia a közelmúltban egy unokával ajándékozta meg. Mint régi iskolatársa és barátja, több művészi alkotásának vagyok boldog tulajdonosa. Néhány gondolati tárgya és festménye szobámat díszíti, a torinói halotti lepelről készített művészi másolata a homoki templomban látható. Örülök, hogy városunk szülöttjére az általa tervezett emlékoszlop és rajta az ő kezemunkájával készülő kép emlékezteti majd Tiszaföldvár lakóit. A katolikus templomunk előtti kis terecskén egy dombomra díszburkolatozott púp tetején áll majd a kb. 3 méter magas oszlop. Tetején könyv motívumokkal a tudós és egyben könyvtáralapító papra emlékeztet. Somogyi képe alatt a magyarázó szöveg öntött réz betűkkel kirakva igazán méltó lesz az életútjára innen induló akadémikusra. Az augusztus 20-án felszentelendő emlékoszlop mögé Polgármester úr ötletének és támogatásának köszönhetően jegenyefa csemeték kerülnek, s ezzel szép hátteret biztosítanak az igényes műhöz. A következő lapban a szegedi Somogyi Emlék-könyvtár gondnok igazgatónőjét kérem fel: méltassa a lap hasábjain városuk szellemi életének felébresztőjét. Tamási József Még mindig Sontoggiról
