Földvár, 2000 (2. évfolyam, 3-8. szám)
2000-05-01 / 4. szám
12 Földvár 2000. május Egy pusztuló érték 7 V{/ és háx Akik olvasták e lap első számában (1999. február) a földvári Tabánról szóló cikket, láthattak egy képet „az utolsó szabadkéményes tabáni ház” aláírással. A Gulyás-ház (Kossuth u. 2.) amely lakatlanul áll, a századforduló táján épült, kelet-nyugati irányú, háromosztatú, déli oldalon faragott díszes tornáccal, a tornác végében kamrával. A bejárattal szemben az előtér mögött nyílik a boltozott szabadkéményes konyha, ahol jobboldalt főzésre szolgáló, vályogból épített katlan, és mellette a szobai kemence tüzelő nyílása van. Figyelemre méltó, hogy a ház mindenes részlete eredeti: megőrizte azt a formát, ahogyan annak idején a mesterek elképzelték és megépítették. Igaz, igen viharvert állapotban van, nádteteje elöregedet, hiányos, hullámpalával van kiegészítve, az eredeti ajtókat- egy kivételével- elvitték az oroszok bunkert építeni. De sajátos módon elkerülte a felette elmúlt évtizedek hatalmas technikai fejlődésével, életmód-változásával járó minden átépítés. Nemcsak, hogy nem bővítették elő- vagy fürdőszobával, és nem cserélték a nádat cserép- vagy palafedésre (utoljára 1975- ben nádazták teljesen újonnan), hanem a katlan és a kemence is megmarad, nyílászáróit nem cserélték ki és falát sem vakolták be. Az előtérből kétoldalt az első nagyobb és a hátsó kisebb szobába léphetünk be. A nagyszobában négyszögletes, magas kemence áll. A bejárat mellett a tornácról nyílik a padlásfeljáró, a lépcső benyúlik az előtérbe. A tornác felett az ereszt két faoszlop támasztja meg, könyökfaként sajátos fűrészelt díszes támaszokat illesztettek be. A ház fedélszéke szelemenes: a gerinc formában egy erős gerenda húzódik végig, ezt négy helyen, a vég és az osztófalak síkjában facsappal illesztett ollós székállások tartják. Erre támaszkodnak a szintén facsapos illesztésű szarufák. A két oromfal 20-25 cm széles deszkákból van összeállítva, az illesztések fedőléccel vannak letakarva. A deszkákat szépen kovácsolt, jellegzetes formájú szegekkel kovácsolták össze. Az oromfalakat elöl egy négyszögletes, hátul három hosszúkás, félköríves lezárású szellőnyílás töri át. A tetőt nád fedi, a tető végein a széles szegélydeszkákat kovácsoltvas elemek rögzítik. Az utcai szoba két ablaka az utcára illetve a tornácra nyílik. A kamra ablaka délre, az udvarra, a hátsó szobáé nyugatra néz, az ártér felé, ahol a part néhány métere meredeken leszakadt. Ez az egykori, az ártérből kiemelkedő sziget csúcsa, a dombháté, amin az ember évezredek óta megtelepedett, s legutóbbi lakói, a magyarok Földvárnak nevezték el. Ez a ház és környezete a régi Földvár, a régi alföldi élet maradványa. Ilyen házakat utoljára e század elején építettek, de azelőtt évszázadokig ilyenekben éltek őseink. A háromosztatú, szabadkéményes ház (úgynevezett közép magyar vagy alföldi ház típus) a tizenötödik században alakult ki, és, mint a népélet annyi más hagyománya e századdal veszett ki. Jó lenne, ha ez a ház megmaradna. Az ország számos településén, ahol erre gondot fordítanak, tájházak jönnek létre, amelyek őrzik a hagyományok emlékét, maguk is kiállítási tárgyak és helyet adnak a régi paraszti otthonok berendezésének, tárgyainak. Amellett, hogy kétségtelen turisztikai vonzerőt jelentenek, és nem csak egy települést, hanem egy egész tájat értékelnek fel az ilyen szépségeket kedvelők szemében, javára válnak a település lakóinak is. Nem egy helyen népművészeti műhelyek működnek a tájházakban, vagy mellettük, ahol a fiatalok megismerhetik lakóhelyük hagyományait, s maguk is tanulhatnak kézművességet. Elismerést szerezhetnek a tájházak a hagyományos építészeti formáknak, anyagoknak, arányoknak, követőket az építkezők között, hogy ez által a hagyományokat tisztelő épületek, harmonikusabb településkép jöhessen létre. Az országnak éppen ezen a részén alig van példa régi házak kulturális célú megőrzésére, és sajnos egyre kevesebb van, ami a hagyományokra emlékeztetne. Holott az alföld, a Tisza- vidék természeti és kulturális értéke, szépsége semmiben nem marad el más magyar tájakétól. A táj és az ember alkotta település, természet és hagyományos építészeti forma viszonya vidékenként más-más, de mindenütt egyformán értékes. Aki látott halványkékre festett, tapasztott boronafalú, magas zsindelytetejű székely házakat a fenyvesekkel borított nagy hegyek között, csodálta a stukódíszes-, monogramos oromzatú, kőoszlop tornácú házakat a dunántúli szőlőhegyek lankáin, hogy ne örvendezve az alföldön a fehérre meszelt vályogfalú, barna deszkaoromzatú, nádtetejű ház látványának? Nem is csoda, hogy megőrzik és megbecsülik a régi házakat, ott azok hírnévre tesznek szert: országszerte elismert, például az ócsai tájház (és műemlék falurész) a karcagi fazekas tájház, a csongrádi műemlék halászfalu. Tisztelt olvasó! Ha nem sajnálja rá az időt, menjen be a Tabánba, nézze meg és csodálja meg az utolsó szabadkéményes tabáni házat. Most közvetlenül fenyegeti a pusztulás, mert rossz teteje sok helyütt beázik. Egy részen hullámpalával van lefedve, az biztonságban van. Kérjük olvasóinkat, hogy akinek nélkülözhető hullámpalája (akár néhány darab), vagy más, tetőfedésre alkalmas lemeze van, amit fel tud ajánlani erre a célra, vagy bármilyen ötlete, javaslata van, hogyan segíthető elő e ház fenntartása, értesítse a szerkesztőséget. Ha egy kiinduló összeget össze lehetne gyűjteni erre a célra, már pályázni tudnánk a helyreállítás támogatására. U- gyanakkor, ha a ház állapota rendeződne, műemléki védelem alá lehetne helyeztetni, ami a későbbi védelme, fenntartása szempontjából is sokat jelentene. Rácz Miklós Természetesen nagy örömmel vettük kedves olvasónk levelét és felhívását "az utolsó szabadkéményes tabáni ház" megmentésére. Szerkesztőségünk szívesen áll a kezdeményezés élére, s ha igény van rá, lesz az összefogója az elképzelésnek. A földvári emberek már bizonyították, hogy a jó cél érdekében hajlandók áldozatot hozni (Kossuth kardja). Reméljük, most sem lesz másképp! Várjuk leveleiket, felajánlásaikat.-csj-
