Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-10-01 / 7. szám
12 Földvár 1999. október Lelketlen világunkba lehívtuk a Szenttelket. hogy fiataljainkat töltse el úgy, ahogy az első nagy bérmáláskor tette Jeruzsálemben, közel kétezer éve. Hiszem, hogy mássá teszi őket Isten Lelke. Másként gondolkodók a világ dolgai felett, másként látókká, ha embertársaikra tekintenek, másként élőkké, ha dönteniük kell jó és rossz között. Vedd a Szentlélek ajándékának jelét! - mondta Keszthelyi Ferenc püspök, a váci egyházmegye legfőbb pásztora - miközben krizmával kis keresztet rajzolt a bérmálkozók homlokára. Ez a "jel" persze láthatatlanná lesz előbb-utóbb. Ők maguk, a Szentlélekkel megjelöltek azonban láthatók. Városunk lakói, iskolánk tanulói, középiskolások, főiskolások és egyetemisták, köztünk dolgozók, édesanyák és édesapák. Ne felejtsétek el bérmálkozók, a mindnyájan akik valamikor felnőtt kereszténnyé lettetek a bérmálás szentségének köszönhetően számít rátok az egyház, számít rátok a világ! Hogy ne legyetek lelketlenek! Mindenszentek ünnepén - is - tiszteljük a szenteket - is akár munkaszüneti nap lesz valamikor- ahogy a parlamentben ülők egy része javasolta - akár nem, ahogyan a parlamentben ülő dr. Donáth László evangélikus lelkész gondolja. Ugyanis arról van szó, hogy csak tiszteletre méltó emberek nyerhetik el a "szent" elnevezést, s kiket tiszteljünk, ha nem őket! Boldog az az ember, akinek van kire felnéznie, s nyomában járnia. Mi ezt tesszük, amikor szentet tisztelünk. November 1-én ráadásul azokat a "szenteket" is, akiket nem avatott hivatalosan szentté az egyház. A- nonim szenteket, akik előbb éltek, mint Jézus, s így nem is lehettek az egyház tagjai. Becsületes, tisztességes életet élő édesanyákat, édesapákat, akikkel minden bizonnyal találkozni fogunk a menyországban, ha mi odajutunk. Hősöket, akiket nem kereszténységükről ismer a világ, s mégis vértanúk és szentek lettek. S általában mindenkit, akik Istentől kapott talentumaikkal élve nyugodtan álhattak egykor az ítélőbíró elé, vagy akik talán vargabetűket jártak végig, míg rátaláltak a megbocsájtó Jézusra. November 2-én pedig minden megholtra emlékezünk szeretettel otthonainkban, temetőnkben, templomainkban. Egy-egy gyerta áldozatóval, egy-egy távoli temető felkeresésének áldozatával, netán egy Miatyánkkal igyekszünk megköszönni nekik, amit ha élnének sem tudnánk szavainkkal megköszönni. A Biblia pedig azt mondja: Szent és üdvösséges dolog imádkozni a halottakért, hogy feloldozást nyerjenek bűneiktől. Temetőnben közös megemlékezés halottainkról 31-én, vasárnap 14 órakor, gyászmise a templomban 2-án 17 órakor. A 246., de nem az utolsó a pápák sorában II. János Pál, aki október 16-án ünnepelhette megválasztásának 21. évfordulóját. 58 éves múlt csak, amikor a világegyház 111 bíborosa közül ő lett Szent Péter utóda. Sportos alkat, aki a lépcsőket kettesével szedte a Vatikánban, erős és gyönyörű tenor hang. Két és fél évvel később egy gyilkos szándékú merénylet áldozata, de 6 és fél órás műtét után mégis életben maradt. Aztán újabb és újabb balesetek, betegségek. Ma már meggörnyedt test, remegő hang. Csak a lelke ugyanaz. S lelke ereje munkabírását is megsokszorozza, szeretetét is növeli. Kibékül mindenkivel, bocsánatot kér mindenkitől, szeretettel fordul mindenki felé. Most Béke Nobel-díjra jelölt, mert ahogy a Nemzetközi Békekutató Intézet igazgatója (Adam Daniel Rotfel) mondja: "Senki sincs, aki többet tett volna a világ békéjéért és biztonságáért, mint a pápa. Ő jelképezi a milleniumot." Úgy tűnik, mint aki már távozóban van, de még vár valamit. Talán, hogy megnyissa a római Szt. Péter bazilika szentévi kapuját 1999 karácsony éjszakáján... Tamási József
