Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-10-01 / 7. szám
1999. október Földvár 9 Beszélgetés Tóthné Erős Máriával ...kell egy téma... .Van úgy, hogy az ember "csak úgy hobbiból" csinál ezt vagy azt, de könyvet kiadni, meg nótát írni azért valljuk meg, nem túl gyakori. Tóthné Erős Mária, Mária néni azonban bármi furcsa, ezt teszi éppen. Kezembe is nyomott egy szerzői példányt, alig kezdtünk beszélgetni. Persze természetesen nótákról, versekről, zeneszerzőkről és egy olyan vágyról, ami már majdnem megvalósult.- Tavaly szerettünk volna a művelődési házban egy szerzői estet színpadra állítani. Andris, a művelődési ház igazgatója segített is, de sajnos nem jött össze. Én azonban még nem adtam fel. Remélem sikerül egyszer egy hangulatos nótaestet szervezni, és itt a városban is neves előadóművészek tolmácsolásában felcsendülhetnek azok a dalok, amelyeket egyébként Pesten vagy más nagyobb városokban nótaklubokban énekelnek.- Mária néni. Hogyan kezd el valaki éppen magyar nótát írni?- Tizenhat évesen, talán az első bálomról hazafelé menet, jó hangulatomban gondoltam ki az első pár soros kis dalocskát. Azzal hosszú időre abba is maradt a nótaírás.- Akkor kezdődött a versek "faragása"?- Verseket valóban régóta, 1961- től írogatok. Ezek között akad jónéhány, ami nótaszövegnek is megfelel. Néhány éve a rádióban hallgattam a Nótaszó című műsort, amit akkor éppen Szolnoki Gyula újságíró vezetett. Annyira szimpatikusnak tartottam, gondoltam küldök neki néhány saját verset. Egy héten belül választ is kaptam, melyben felhívta a figyelmemet a Magyar Nótaszerzők Egyesületére. így kerültem kapcsolatba Nógrádi Tóth Istvánnal, az egyesület titkárával. Nyolc éve vagyok tagja a szervezetnek, itt ismerkedtem meg azokkal a zeneszerzőkkel, akikkel azóta is együtt dolgozom.- Mária néni megmaradt a szövegírásnál, vagy többre is vállalkozott már nótaírás címén?- Leginkább megmaradtam a szövegírásnál. Bár maga a zene sem áll távol tőlem. Apám és a nagybátyáim mind tanult zenészek voltak. Akkoriban működött itt egy komoly fúvószenekar, amit a Beniczky grófok tartottak fenn. Annak ők is tagjai voltak. Nekem a cimbalom volt a kedvencem. Kilenc éves voltam, amikor megkaptam az elsőt. Elhatároztam, hogy éttermi cimbalmos leszek. Sok jó tanítómester, meg egy zeneiskola után mégsem lettem az. A zene megmaradt kedvtelésnek. Ezért azt meghagytam a kollégáknak. Persze amikor írom a szöveget, mindig elképzelek hozzá valami kis dallamot, aztán valamikor az találkozik az elkészült dallal, valamikor meg nem. Van amivel meg vagyok elégedve, van amivel meg nem.- Miről szól ma egy magyar nóta?- Mint régen. Szerelemről, bánatról, örömről. Leginkább saját, velem, családommal, rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel megtörtént érzetekről szólnak ezek a szövegek. A lényeg, hogy kell egy téma. Elgondolom a nótát, vázlatot írok és azután kidolgozom. Ez persze azért nem csak ilyen egyszerű. Nagyon sokat kellett és kell tanulni. A Nótaszerzők Egyesülete rendszerint tart továbbképzéseket, amelyeken ha tudok, részt veszek. Olyan nótákat akarok írni, amelyek másnak is örömet szereznek és amelyek talán egy kicsit jobbá tehetik a világot.- Köszönöm a beszélgetést. Nádudvari Sándor
