Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-09-01 / 6. szám
1999. szeptember Földvár 15 Jóból is megárt (ott) a sok Úgy tartja a mondás: a gyerek és az eső akkor kell, amikor jön! Most jött! Bizonyára a gyerek is, de az eső is! Több mint kellett volna. Mármint esőből! Mindenki emlékszik a televízióban látott drámai képsorokra, hogy milyen pusztítást végzett országunkban idén a víz. Rágondolni is rossz! Kölyökkorom óta úgy tudom, hogy Földvár védett a vizektől. Csak nagyapáim elbeszéléseiből hallottam a Laposon hömpölygő tiszai árvízről. A 70-es árvízkor már jobban izgultam. Nem beszélve a mostaniról. Az árvíz ellen most is védettek vagyunk, de az idei belvíz városunkban is megmutatta erejét. Az országos károkhoz mérten elenyésző volt a pusztítás nálunk, de ez joggal nem érdekli azt az embert akinak a Virághegyen összedőlt a háza, vagy a Vásártér és a Körösi út végén mentette a menthetőt. Idén nyáron egyszerre jött felülről az éltető víz és alattomosan alulról is. Túl nagy károk nem keletkeztek városunkban, de akinek a háza úszott el, ez nem vigasztalja. A károk mértéke így is több millió forintra tehető. Eddig nyugodtak voltunk, de az idei nyár megmutatta, hogy nálunk is beüthet a baj. És sokszor csak azon múlik, hogy szemetes-e az árok, belefolyik-e a víz, átereszt-e a duda, vagy egyáltalán van-e árok. Sokszor apró, pici dolgokon múlik az egész, azon, hogy mindenki hozzáteszi-e saját részét. Idén a hó és a víz figyelmeztetett. G. A.
