Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-09-01 / 6. szám
8 Földvár 1999. szeptember Használati utasítás a Központi Ügyelethez A Központi Ügyelet világrajövetele óta a város legnépszerűbb egészségügyi intézménye. Afféle testi-lelki nyavajályákra enyhülést osztó nagy áruház, ahová betérhet öregfiatal, akár betegnek sem kell lenni - hál istennek a nagy többség nem is az - lehet vasárnap délutáni gyerekkocsis séta végcélja, lehet kérdezni tücsköt-bogarat, be lehet mutatni a 10 éves zárójelentést, nagy ravaszul ellenőriztetni, hogy az a gyógyszer amit doktor úr (nő) tegnapelőtt felírt, jó-e, elpanaszolni, hogy mi van velünk "idegileg, egészen addig a fiatalemberig, aki éjfél előtt becsöngetett és megkérte az álmosan kitámolygó orvost, hogy vigyázzon a kerékpárjára, amíg ő beugrik a diszkóba... Aztán van néhány száz ember, aki visszanyert egészségét vagy éppen az életét a központi ügyeletnek köszönheti. Az intézmény működtetése nem kevés gonddal jár. Kevesen tudják, hogy az Onkormányzatnaknem kötelessége központi ügyeletet fenntartani. Ha az ide vonatkozó jogszabályokat betű szerint értelmeznénk, akkor minden családorvosnak külön-külön napi munkaidején túl készenlétben kellene lennie, hogy sürgősségi ellátásban részesítse a saját körzetéből jelentkező betegeit. A fiatalabbaknak most lehetne csodálkozni, de az öregebbek emlékezhetnek: 10 éve ez még így működött Tiszaföldváron. Nem felesleges ez a kis történelmi visszapillantás. Jó kiindulás lehet, hogy többen megértsék: hogyan lehetne, hogyan kellene igénybe venni, de megbecsülni is ezt az intézményt, hogy racionálisabban, olcsóbban, hatékonyabban működhessék, hogy ne kelljen egyszer csak egyik napról a másikra lehúzni a rollót... A Központi Ügyelet feladata, hogy az életet veszélyeztető, vagy súlyos későbbi egészségromlással fenyegető akut /heveny/ megbetegedéseket, baleseteket lássa el a helyszínen /a lakos otthonában/, vagy a központi rendelőben. Orvosi szaksegítséget kell nyújtania rendőri munkához és különböző katasztrófa-elhárítóknak. A feladat színvonalas ellátásához egyre nagyobb értékű műszerek, készülékek, egyre költségesebb eszközök, gyógyszerek szükségesek. Biztosítani kell a munkavégzés legalább minimálisan megfelelő feltételeit, az orvosnak és szakszemélyzetnek egyre bővülő ismerettel és fizikai erővel is bírnia kell a megterheléseket. Sajnos az intézmény céljait, feladatát, működésének lehetőségeit és korlátáit a lakosság széles rétegeivel elmulasztottuk, illetve nem volt módunkban ismertetni. Ennek következtében a polgárokban olyan téves és irracionális igények alakultak ki, amelyek már-már veszélyeztetik az intézmény működését. Nagyon sokan a nappali illetve hétköznapi családorvosi rendelés folytatásának vélik az ügyeletet. Több hetes, több hónapos panasszal, esetenként a családorvosok által korrekt módon ellátott, felügyelt, gyógyszerrel rendelkező betegek jelentkeznek "újrakivizsgálásra". Tömegesen jönnek panaszkodni az orvosukra a szomszédjukra, a "Tanácsra". A szombat és vasárnap délelőtt egy igen forgalmas szakorvosi rendelésnek felel meg. Sokan nehezen veszik tudomásul, hogy az ügyelet nem vitetheti el az igen nagy számú alkoholistát "bolondokházába", nem küldheti be korházba az otthoni ápolásra szoruló beteget, nem választhatja szét a verekedő házastársakat, nem szállíthatja haza az árokban részegen hempergő apát, anyát, nagyapát. A szolgálat számára egyszerre áldás és átok a sok-sok új telefon. A telefonhívások nagy része használhatatlan. A cím és név nélküli "gyüjjenek má, mer ninds magáná..." és egy kattanás- típusú hívások, a "harmadkézi" hívások,... nem én, csak ideszóltak, hogy a Pista bácsi rokona a másik utcában rosszul van..," a tudatosan hazug hívások "..mán hörög..., haldoklik..., nem bír fölkelni..., nem éri meg a reggelt..., - ami után a beteg nyit ajtót vidoran, jól föltankolva... Az ügyelet folyamatosan szenvedi a lakosság elképesztően alacsony szintű egészségügyi kultúráját, a "Vészhelyzetből" nyert zagyva és hasznavehetetlen ismereteket. A fiatal aszszony nem tud lázcsillapítani borogatással, hűtőfürdővel, nem tud gombnyi horzsolást, karcolást bekötni a gyereken. A délelőtti szakorvosnál ellátott gyerekhez éjfélkor riadóztatják az ügyeletet, mert még nem gyógyult meg. Este 8-kor disznópörkölttel megtömött kétéves gyerek 10 órakor hány, az orvossal együtt már a mentőt is hívják, "hátha be kéne vinni a kórházba kivizsgálásra. Többet kellene tudni a lakosságnak az ügyelet és a mentőszolgálat szervezeti és jogi feltételeiről, kötelezettségeiről és lehetőségeiről. Telefonhívásra pl. mindkét szolgálatnak ki kell mennie, még akkor is, ha biztosan tudja, hogy rosszhiszemű vagy valótlan tartalmú a hívás. Semmiféle szankcionálási lehetőségünk nincs a hívóval szemben. Kiszolgáltatottságunkkal visszaélni egyszerűen aljasság, pedig sajnos nem kevesen megteszik. Felméréseink szerint az ügyeletén ellátott betegek 80 %-a indokolatlanul veszi igényba a szolgáltatást. Ez a tény egyértelműen kijelöli a feladatainkat: komoly gondot kell fordítani az egészségnevelő, ismeretterjesztő munkára, az óvodától kezdve a felnőtt korig a praktikus ápolási, betegellátási teendők megtanítására. Meg kell találni a módját, hogy a magyar egészségügy aktuális szakmai és gazdasági problámáit minél szélesebb körben megismerhessük és felelős emberi-állampolgári magatartást próbáljunk a lakosságban kialakítani. dr. Király Ferenc