Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-06-01 / 5. szám
12 1999. JÚNIUS ZENE-SZÓ Beszélgetés Jordán Antallal, a tiszaföldvári férfikórus vezetőjével tam. Mivel papíron sehol sem léteztünk, az összekóldult pénzből, esetleg pályázatból vásárolt értékes tárKészül az interjú legtöbben Jordán Antal tanár urat ismernék. Jordán Antal és a tiszaföldvári férfikórus egy fogalom, egy intézmény mondhatni egy test egy lélek. A férfikórus ebben az évben 75 éves. 1924-ben alakult Iparos Dalkör néven. Szakmai művészeti karaktert kiemelkedő vezetőjétől Petrányi Elemértől kapott, akinek nevét máig is tisztelettel őrzik. Későbbi fejlődése is töretlen volt, jelenleg az előkelő “Fesztivál Kórus“ fokozattal rendelkezik. Kedves Tanár úr! Én most nem a vezénylő, a tapsoló közönség előtt meghajló karmestert, hanem a szervező, számolgató, sokszor fárasztó és lehangoló gazdasági apró munkát végző gazdasági vezetőt szeretném megszólaltatni. Szándékosan fogom sutára a kérdést: mitől és miből énekel a kórus? Jó lenne, ha azt felelhetném erre: kottából. De félre a tréfával értem a kérdést. Maradjunk az utolsó húsz évnél. A kórus innen-onnan összekalapolt támogatásokból élt. Az együttes hivatalos neve most: “Tiszaföldvár Önkormányzat Tiszaföldvár és Vidéke ÁFÉSZ Férfi Kara” IMár a név is felér egy három napos hidegrázással. Egyetértek. De hadd menjek tovább. A kórus jogi viszonya, anyagi támogatása soha sehol nem volt írásban rögzítve. Ha a munkánkhoz szükséges felszerelési tárgyakat, vendégszerepléshez járművet, hangszert, magnetofont szerettünk volna kapni, akkor négy-öt hivatalt végig kilincseltem, amíg megkapgyaink, pl. zongora, képmagnó stb. hogy itt, hol ott kerültek leltárba. Ebben a kaotikus helyzetben mindenki úgy bánt velünk, ahogy akart. Csak két példát mondok a legszebbekből. Öt, vagy hat éve az egyik értékes zongoránkat a művelődési ház 26.000 - jól érti, 26.000 Ft-ért eladta és az összeget jutalmazásra fordította. Mondanom sem kell, nem a kórust jutalmazták. A minisztériumi pályázaton nyert színes tv és képmagnónkat megkérdezésem nélkül átadták a tűzoltóknak. Tudomásom szerint jelenleg is ott van. Budai Péter a Szolnok Megyei КОТА elnöke, aki nagy tisztelettel és nagyrabecsüléssel nyilatkozott az Ön munkájáról, tájékoztatott engem a Szolnok megyében működő karvezetők tiszteletdíjáról. Ön mit mond erről? Egy 1997. januárban keltezett megállapodást tudok mutatni, amit Marosfalvi Ernő polgármester, a feleségem és én írtunk alá. Ebben heti 4 órára kapok óránként 500 Ft tiszteletdíjat, valamint ügyintézés címén heti 2 órát, természetesen bruttóban. I Budai Péter tájékoztatása szerint ez fele-harmada a megyében szokásos tiszteletdíjnak. Én ennek sohasem számoltam utána, mert nem ezért csinálom. Hozzáteszem még megállapodásban szerepel, hogy a kórus ügyében bonyolított gépkocsi használatot, telefon díjakat, utazási költségeket is megtérítik. Ilyen címen én még egyetlen fillért sem kaptam. 1998. december óta pedig a tiszteletdíjamat sem fizették ki mindmáig. A legcifrább történetek a kórus külföldi utazásainak szponzorálásáról, a szponzorok enyhén szólva gusztustalan húzásairól keringtek! Az utóbbi években a kórus színvonalas munkájának köszönhetően egyre több külföldi meghívást kapunk. Ilyenkor összeállítom az út költségvetését és elkezdem a kalapolást. Sajnos általában az a gyakorlat, hogy a támogató szerv, vagy intézmény azt a mondja nekem: kapunk mondjuk négyszázezer Ft-ot, de ebből az intézmény 1 - 2 vezetője is utazik velünk. Voltaképpen a kórusnak adományozott pénzből jutalmazzák a vezetőket. Nekem, ha szeretem, ha nem, el kell fogadnom ezt az adományt, mert még mindig jobb, mintha nem adnának semmit. I Hogy lehet ezt elviselni? Hozzászoktam. Én a földön járok, ez a mai valóság. Ha ilyenkor kifejezném a rosszallásomat, akkor a kórus legfeljebb Tiszatenyőre jutna el, oda is esetleg biciklin. Ezt csak azért teszem hozzá, hogy érzékeltessem a humorérzékem azért megmaradt. I Érdekes lenne, ha egy ilyen külföldi turnét leírna nekem forintban átszámolva. Erre a tavalyi portugáliai út lenne a legmegfelelőbb. Tavaly júliusban öt napra meghívtak bennünket Tomárba. Ez egy csodálatos építészeti emlékekkel megrakott kisváros Lisszabontól északra. Huszonöt kórus tag utazott és húsz kísérő. A kórustagok fejenként 18.000 Ft-tal járultak a költségekhez. A repülőjegy 90.000 Ft volt. A kísérők többsége a saját pénztárcájából, egy része a már leírt szponzorálási gyakorlat szerint fizette ezt. A vendéglátás színvonalára jellemző volt, hogy a programról magyar nyelvű képeket, térképeket, rövid művészettörténeti leírásokat, pontos napirendet tartalmazó füzetet kaptunk. A helyközi utazások, az idegenvezetés, az étkezések, fogadások költsége a legszerényebb számítások szerint is 50-60000 Ft-ot tehettek ki. Ennyit nyertek tehát kísérőink ezen az úton. IEz az út kavarta az első nagyobb vitát az Önkormányzati Testületben is. Igen. Az akkori pénzügyi bizottság, ugyanis ahhoz a feltételhez kötötte az önkormányzati támogatást, hogy a polgármester is utazhasson a fentiek szerint már leírt módon, vagyis az önkormányzat pénzén. Nagy vita után végül is a polgármester elállt az utazástól, de mi megkaptuk a támogatást. Ebben az évben a kórus alakulásának 75. évfordulójára nemzetközi kórustalálkozót szerveznek. Hol tartanak az előkészítéssel? Ez év július 15-19-ig zajlana le ez a találkozó, francia, német, portugál és finn részvétellel. A résztvevők létszáma 180 fó. A rendezvény költsége racionális és igen szerény számítással körülbelül 2 millió Ft. Ennek zöme a szállás és étkezés költsége. Tudom, hogy első hallásra ez iszonyú összegnek tűnik, de hadd soroljak ide néhány tételt: a napi költség - nem szállodában, hanem a homoki diákotthonban - szállás 1.200 Ft + 12 ÁFA, napi három étkezés 750 Ft + 12% ÁFA. Autóbusz költség: 98 Ft/km +12% ÁFA. Mindehhez jelenleg körülbelül 1 millió Ft látszik biztosítottnak. De már vettem egy nagyobb kalapot... A városi önkormányzat most a Művelődési Ház végleges elhelyezésével együtt a kórus helyzetét is tisztázni akarja. Mi erről a véleménye? Nagyon örülök neki. Eddigi értesüléseim szerint a kórus, mint külön költségvetési tétel, tervezett és szabályozott körülmények között működne. Gazdánk a városi önkormányzat lenne. Örömmel részt vennék egy igazán jó Szervezeti és Működési Szabályzat kidolgozásban. Ettől remélném, hogy több időm jutna a művészeti-szakmai munkára. I Kicsit félve kérdezem meg: jól érzi magát? Elégedett? Nem. Azt persze természetesnek tartom, hogy az ember a szakmai munkájával sohasem legyen elégedett. A nagyobb baj máshol van: úgy érzem, hogy nagyon sokan, köztük felelős vezetők is nem tudják felmérni, hogy ez kórus milyen sokat jelent a városnak. A város nevét mi visszük ki Európába. Szeretnénk legalább annyi segítséget, tiszteletet és megbecsülést kapni itthon, amennyit a külhoni dalos társainktól kapunk. Király Ferenc Ha egyszer Tiszaföldváron öregtől - fiataltól megkérdeznék, hogy “ki kicsoda” egészen biztos, hogy a
