Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-06-01 / 5. szám
1999. JÚNIUS 3 Ősztől Földváron is lesz kábeltévé Szélhámosok után komoly vállalkozók 5. Elosztották az idei támogatásokat Hatvanhét család jobb lakáskörülmények közé kerül --------------f ----------6. Uj kirendeltség, szárítótelep, szolgáltató bázis Négyszemközt: Dr. Stiegler Károllyal az Agroker Rt. vezérigazgatójával 7. A vásári díjas szeszfőzdés Összesen 46 féle termék készül a Szicsek-féle üzemben 8. Haltermelés pokolba kívánt vámszedőkkel-----7---------------------------------------------------9. Óvónőből az év biogazdája Kiss Imréné, Pannika olvasó emberként mindig fogékony volt az újra 10. Gyermeknap Földváron 11. Pedagógusnap KRESZ könyvtől a földrajzkönyvig Gyuris Ferenc negyedik legjobb az országban 12. MÍ visszük el Tiszaföldvár nevét Európába... Beszélgetés Jordán Antallal, a helybeli férfikórus vezetőjével 13. Ház a Virághegyen Tizenöt éves a homoki Nyugdíjas Klub 14. A lehetőség felelőssége Pathó Gyula evangélikus lelkész szerint, sokan rossz helyen keresik a kapaszkodót. Athímzett évek 15. Egy újabb kiállítás képeiről Jeszenyi Mihályné és Ladányi Ferenc munkái sokat mondóak 16. Vállaltam, végig kell csinálnom Gálik Ferencné, hét lány és hét fiú édesanyja 17. Először vettünk részt Tudósítás a Cigány Gyermekek VII. megyei Ki Mit Tud? vetélkedőjéről 18. Sikerült! NB.I. В-ben a kézisek 19. Vasúti menetrend Fotók: Nagy Zsolt QíCáéw ©/írnánk/ Mindig gyanakvással fogadtam, amikor valaki jelzőkkel igyekezett egy-egy vidék népességét meghatározni, vagy éppen megbélyegezni. Hogy a dunántúliak, pestiek, szegediek, hegyaljaiak, tiszazugiak ilyenek vagy olyanok. Az egyik falu népessége befogadó, vagyis nyitott az idegenek felé, a másik zárt és gyütt-mentezik, bizonyos vidékek lakói élelmesek és szépen gyarapszanak, mások lassúbbak, élhetetlenek, de ugyanígy a nációkhoz, vallási felekezetekhez is köthetők jellemző vagy jellemzőnek vélt tulajdonságok, temperamentumok, hogy példul a német precíz, a szláv álmodozó, az olasz bohém, az angol mértékletes, a spanyol tüzes, és így tovább. Mondom, mindig gyanakvással fogadtam ezeket a tipizálási kísérleteket, de egy idő után, ha magam nem is mertem soha sommás kijelentésekre ragadtatni magam arra vonatkozóan, hogy milyenek mondjuk a szolnokiak, martfűiek, tiszaföldváriak, mert az általánosításnak lehetnek hátulütői, tévedések, sértések, és különben is minden ember külön és csodálatos és megismerhetetlen, befelé táguló univerzum, és a többi, nos, ha ódzkodtam is az embereket típusokba rendezni, sorolni, azt azért elismerem, hogy néha nagyon is találónak éreztem egy-egy jelzőt, minősítést. Talán most azt várják, hogy mások után vagy szabadon Önökre, tiszaföldváriakra soroljak jelzőket, mert hogy az ember, ez is általánosítás persze, de esetleg helytálló, szóval az ember mindig saját magára kíváncsi. A mások történeteiben is. A minősítés helyett inkább azzal folytatom, hogy miként az emberek, úgy a települések, a városok is sokfélék, s nagyon különbözőek. Még azok is, amelyekben első látásra hasonló emberek élnek, hasonló anyagi helyzetben, vallásban vagy istentelenségben, reményben, örömökkel. Miért van mégis, hogy a települések arca annyiféle. Vannak tiszta, rendezett falvak, városok, mások az elhanyagoltság, gazdátlanság látszatát keltik. Az egyik utca virágos, a lakók kaszálják vagy nyírják a füvet, amikor esik, eltakarítják a havat, amikor kell, megmetszik a fákat, nyesik a bokrokat, sövényeket, a másik utca pedig az ellenkezője, poros, szemetes, gazos, s az udvarok pedig mintha raktárai lennének a lomoknak. A jelzőosztás felelősségét nem akarom vállalni, azt mégis leírom, hogy az utcavagy városkép igenis jelzi, milyen emberek laknak arrafelé. Közhely, de a környezetünk rendje a belső rendünket is jelzi. Továbbmegyek. A környezet visszahat ránk. Egy tiszta utcán, egy rendezett parkban, egy bájosan virító virágágyás közepébe az sem dobja el a csokipapírt vagy papírzsebkendőt, aki megszokott, kopott környezetében gondolkodás nélkül megteszi. Legalábbis nagy általánosságban. S akkor sem szemetel, ellenben jobban figyel portája, vagy a hozzátartozó utcafront rendezettségére, tisztaságára, ha érzi, ha tudja, hogy ismerőse, szomszédja, a szűkebb és tágabb környezet, mit vár el tőle. Természetesen a keltezés dátuma és ideje nem a véletlen műve. Tiszaföldvár, 1999. június
