Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-04-01 / 3. szám
1999. ÁPRILIS BESZÉLJÜNK RÓLA 5 Nincs összhangban a víz és az Ígéret Beszélgetés Magyar Bálinttal, az SZDSZ elnökével Március 18-án a TiszafÖldvári Polgármesteri Hivatalt kereste fel Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke. Ezt a lehetőséget használtuk ki arra, hogy uticéljáról és néhány aktuális kérdésről szót váltsunk vele.- Minden látogatásnak több célja van, - kezdte a beszélgetést Magyar Bálint. - Az egyik indíték most az, hogy ma este - az országos küldöttgyűlés előtt - Szolnokon megyei küldöttgyűlésre kerül sor. Ezt az alkalmat használom fel arra, hogy tájékozódjam az éppen aktuális társadalmi vagy természeti kérdésekről.- Mik azok?- Most az egyik legfontosabb az ár- és belvíz kérdése, mert egy héttel ezelőtt Szabolcs-Szatmárban, most meg Jászberényben, Szolnokon, Martfűn és Tiszaföldváron, tehát a legkülönbözőbb helyeken azt tapasztalom, hogy a víz és az ígéretek nincsenek összhangban. Az árvízvédelmet kormányzati feladatként látják el, a belvízvédelemben viszont teljesen magukra maradnak az önkormányzatok. Idei költségvetésük egyébként is messze elmarad az infláció várható mértékétől. Ebből a nyomasztó költségvetésből kell fedezniük a belvízvédelemből adódó kiadásokat. Ugyanakkor kormányzati szinten jelzi a marakodást az, hogy míg korábban, az előző kormánynál az ár- és belvízvédelem ugyanahhoz a minisztériumhoz tartozott, addig most a belvízvédelem átkerült a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz.- Az ár- és belvíz közvetlen veszélye után mi várható?- Megválaszolatlan kérdések maradnak. így például: mi lesz azokkal, akiknek házát elvitte a víz, főleg a belvíz. Ezeknek száma - elsősorban a Tisza felső vidékén - igen jelentős. Véleményünk szerint az ilyen - évszázadonként egyszer- kétszer előforduló - katasztrófahelyzet azt indokolná, hogy a környezeti károkat rászorultsági alapon, vissza nem térítendő vagy kamatmentes hitelekkel orvosolják, hogy fedél nélkül ne maradjon senki. Probléma az is, hogy mi történjék a belvíz alá került földekkel. Ezekre a kérdésekre nem ad választ a kormányzat, mint a távlatosabb kérdésekre sem. A gátrendszer javítására ősszel felajánlott 20-30 milliárd forint időarányos részét például nem állították be az idei költségvetésbe. Nincsenek látható és belátható programok a víz- és belvízlevezető rendszerekre, az elpusztultak vagy megrongálódtak újjáépítésére.- Milyen egyéb aktuális kérdés foglalkoztatja most az SZDSZ-t?- Nagy kérdés most az Európai Unióhoz való csatlakozás nyomán a kialakítandó régiók helyzete, Magyarország középszintű szervezeti rendje. Készül egy új típusú regionális beosztás. Félő, hogy ez a tervezet az állami központosítás eszközeként fog szolgálni, mivel lényegében az érintettek véleménye nélkül, azok feje felett próbál - adminisztratív megyehatárokhoz igazodva - kialakítani és a régiókon belül centralizálni funkciókat. A szabaddemokraták véleménye szerint először is ezeknek a régióknak önkormányzati régióknak kell lenniük. A régiók megjelenése nem szolgálhatja az önkormányzatiság, tehát a helybeliek döntésének visszaszorítását. Másrészt azok bele kell, hogy szólhassanak abba, hogy miként alakulnak a régiók határai, hiszen ez indirekten már benne van a mostani törvényekben is. Harmadszor a régiók kialakítása nem jelentheti azt, hogy egy-egy központ kisajátíthassa magának az összes regionálisjogot. Valamilyen módon el kell kerülni az ilyen monopóliumok kialakítását. Az SZDSZ-nek így kell fellépnie. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy Magyarország szervezetileg is készen álljon az Európai Unióhoz való csatlakozásra, hiszen nem kis pénzekről, nem kis lehetőségekről van szó. S.B. Magyar Bálint lapunkkal ismerkedik Aktuális jegyzet Egy szétszakadó társadalom utcaképe Keresem a polgárt, de nem könnyű megtalálni. Se kívül, se belül. A polgár többek között arról ismerszik meg, hogy felelős, öntudatos lény. Önmagáért, környezetéért. Tudja, mihez van joga, és érvényesíti azt. Nem hőzöngve, ellenben kitartóan és következetesen. Teheti, mert anyagi biztonságban él, s ez bizonyos fokú függetlenséget ad neki. A polgár nem szorong attól, futja-e hó végéig a konyhapénz, mi lesz, ha elromlik a hűtőszekrény, s nem retteg, hogy kirúgják a munkahelyéről, ha történetesen otthon kell maradnia egy-két hetet náthás gyerekével. Legalábbis nagy általánosságban. Mindez arról jut eszembe, hogy Földváron, de másutt is feltűnt, a tavasz tombolása ellenére sem látok rokoni kalákákat egy-egy portán. Nem alapoznak időnként sörbe kortyoló, félmeztelen férfiak leendő házakat, de téglabálák, építőanyagok sem sorakoznak az udvarokon. Feltűnt, írom, pedig igazából az ellenkezője lehetne feltűnő. Csakhogy amikor túl nagyra nő a hiány, az is szembeötlik. Ha kevés gyerek születik vagy ha kevés lakás épül, pedig igény és szükség lenne rá. A városházán bekopogok az építési osztály vezetőjéhez, hogy az adatok tükrében igazolva vagy cáfolva lássam megfigyelésemet. Amit megtudok, amire az építési engedélyek kiadásának statisztikájából következtetni lehet, meglehetősen lehangoló. A néhány évvel ezelőtt megemelt szociálpolitikai kedvezmény lehetőségével a családok nem tudnak megfelelő számban élni, mint ahogy az idei esztendőtől ösztönzőleg bővült áfavisszaigénylés sem lendített az építési kedven, a lakáskassza hatása pedig még nem érződik. Ellenben, mert lakni muszáj valahol, a toldozgatás elve érvényesül új házak húzása helyett. Idén Tiszaföldváron egy-két új épületre adtak ki építési engedélyt, ellenben hatvannál is több kisebb átalakításra, bővítésre szólót. Jellemző a reményre, hogy ezeknek úgy negyede üzlethelyiség kialakításáról szól. Arról, hogy valamihez kezdeni kellene, hátha bejön. De van még valami. Ha a több éves átlagot tekintjük, kétféle típusú ház építtetése szembeötlő. Az egyik a hatvan-hetven négyzetmétereseké, amelyekben van egy kis fürdőszoba, konyha, két szoba, illetve a másik véglet a több garázsos, hatalmas hallos, vendégszobás, két-három fürdőszobát is tartalmazó, rendszerint kétszáz négyzetméternél nagyobb alapterületű, luxusigényeket is kielégítő épületmonstrumoké, vagy bújócskatereké. Az osztályvezető a brazil modellt emlegeti, amely a társadalom alsó és felső rétegeinek végzetes távolodását, kettészakadását hivatott jelölni, miközben éppen az ország, a város jövője szempontjából olyannyira fontos polgárnak a lakástípusa hiányzik a végletek között. Ami ugye annyit tesz, hogy maga a polgár hiányzik. Az önmagáért és környezetéért felelős, öntudatos lény, aki legalább akkora anyagi biztonságban él, hogy bizonyos elvárható mértékű függetlenséget még ebben az árúk, illetve a fogyasztás diktatúrája felé törekvő világban is kikövetel magának. Jenei Gyula
