Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)

1999-05-01 / 4. szám

1999. MAJUS NÉGYSZEMKÖZT Milyen érzés ma országgyűlési képviselőnek lenni, milyen eredményeket könyvelhet el, s milyen módon megoldható fel­adatokat tart fontosnak választókörzete boldogulása érdeké­ben? Ezeket a kérdéseket tettük fel a Tiszafóldváron lakó Farkas Imrének. Dióhéjban íme a válasz: ;icscn §i Farkas Imre országgyűlési képviselő- Az előző ciklusban kor­mánypárti képviselő voltam, most meg ellenzéki. Emellett az is befolyásolja érzelmeimet, hogy nem vagyok kezdő. Ma már jobban átlátom a folyamato­kat, jól ismerem a képvi­selők lehetőségeit. Most viszont ellenzéki képvi­selő vagyok, s ez a tény a konkrét történésektől kissé távolabb vitte az embert. Úgy t ~ érzem, - ez tér- * * mészetesen szub j ek­t í V érzés,- hogy a kelleté­nél távolabbra, tartom azt, hogy ha valakit meg­választanak valamilyen tisztség­re, akkor mindent maga akar csi­nálni, s úgy gondolja, hogy képes is erre. Csak évek múlva jön rá az ember, hogy csalóka elképze­lés ez, hogy így nem lehet kellő eredményt elérni. A tiszazugi tér­ségre vonatkozóan - de országos méretekben is - úgy vélem, hogy egy-egy ügyben jobban együtt kellene működnünk a választó­­polgárok érdekében, függetlenül attól, hogy ki kormánypárti és ki ellenzéki. Az előző választási ciklusban például a megyénél - rendőrségi, adózási és egyéb ügyekben - szerveztünk olyan programokat, melyeken a megye összes országgyűlési képviselője jelen volt, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állt. Most nincse­nek ilyen rendezvények. Több településen is látom, hogy csu­pán önerejében bízik a polgár­­mester, illetve a képviselőtestü­let. Úgy vélik, - legalábbis az a szándékuk, - hogy megoldhatnak minden feladatot. Lehet, hogy egy ellenzéki képviselőnek kor­látozottabbak a-lehetőségei, de ezzel együtt is több feladatot le­hetne neki adni. Ilyen körülmé­nyek között az ember megnézi, hogy mivel foglalkozhat, átgon­dolja, hogy milyen kör választ­­b. háttá meg, hogy hol lakik, s ennek megfelelően próbál te­vékenykedni. Nem tudom, viogy az előző ciklusban, kor­mányzati képviselőként miként feleltem meg a várakozásnak, de bizonyos dolgokat si­került el­­, intéz­­>v. nem. Azok között Természetesnek volt, ami az egész közösséget, volt ami egy-egy települést, vagy választópolgári egyéni gondot érintett. A Tiszazug nyolc közsé­gében például akkor történt a gáz bevezetése, a telefonhálózat ki­építése. Említhetnék több konk­rét ügyet. Például interpelláltam a Tisza Cipő Rt. ügyében. Ennek kapcsán a cég több mint 600 mil­lió forint tőkéhez jutott. Meg­mondom őszintén, nem voltam elkábulva az eredményektől, de mindent reálisan tártam az embe­rek elé, s azok újraválasztottak, az előző időszakban is azok közé tartoztam, akik rengeteg módosí­tó indítványt nyújtottak be. Tehát nemcsak véleményt mondtam, hanem javaslatot is tettem. Ez most is így van. A térségben lakó képviselőtársammal együtt tet­tünk például törvényjavaslatot a nehéz helyzetben lévő önkor­mányzatok érdekében. Húsz or­szággyűlési határozati javaslatot nyújtottunk be, amik a térséggel, a területfejlesztéssel, lakásépítési ügyekkel, iparpolitikával foglal­koztak. Nem kétséges, hogy ezekre és sok egyéb törvényre szüksége van Tiszaföldvámak is. Ami a tiszaföldvári önkormány­zattal való együttműködést illeti, azt hiszem, arról még korai volna érdemi szót ejteni, hiszen az ön­­kormányzati választások óta még kevés idő telt el. Több alkalom­mal beszélgettem már a polgár­­mester úrral, s részt vettem kép­viselőtestületi ülésén. Itt is és a Tiszazug többi polgármesterének is felajánlottam segítségemet. Nem kívánok én a települések vezetői helyett dolgozni, de ha valamilyen ügyben megkeres­nek, szívesen segítek. Meggyő­ződésem, hogy ha Tiszaföldvár gondjai közül csak egyet lehetne említeni, az a foglalkoztatás len­ne. Egy­fajta ipar­­telepítést tartok rendkívül fontosnak, mert anél­kül legfel­jebb se­­g é 1 у r e számíthat­na az em­berek egy része, vagy vala­­milyen infrastruk­turális be­ruházás valósulhat meg, de a város nem lesz „önjá­ró“. Erről is beszél­gettünk a polgármester úrral. El­mondtam neki, hogy itthon és külföldön egyaránt sok helyen megfordulok, sok befektetővel találkozók. A közelmúltban pél­dául osztrák befektetőkkel tár­gyaltunk. Képviselőtársaim sok település ajánlatát tudták nekik átnyújtani. Tájékoztatták az oszt­rákokat arról, hogy milyen be­fektetési lehetőségek vannak vá­lasztókerületükben, milyen infra­struktúrával, milyen kedvezmé­nyekkel várják a befektetőket, milyen és mennyire képzett helyi munkaerővel számolhatnak, mi­lyen már ott letelepedett nyugati cégek tapasztalatait ismerhetik meg és így tovább. Tisztán, átte­kinthetően tájékoztatták tehát osztrák tárgyalópartnereiket. Én ezt nem tehetem meg, mert ilyen felmérés, ilyen kimutatás nincs a tiszazugi településekről. Ilyen ügyekben tudnék szerepet vállal­ni. Abban természetesen nem, hogy „idehozzak“ egy üzemet. Abban viszont segíthetnék, hogy ha találkozók egy-egy befektetői körrel, akkor próbálnám meg­mozdítani, előbbre vinni az ügyet. Úgy vélem, ez közös munka, csak több ember összefo­­gásával ehet eredmé­nyes. Még akkor sem biztos, hogy si­kerül, de biztosan nem sike­rül, ha nincs együttmű­ködés és nem te­remtünk a mai kor­nak meg­felelő kö­rülménye­ket. Ke­vésnek bizonyul az, ha csak vár­juk a befektetőket. Meg kell te­remteni számukra a korszerű infrastruktúrát, keresni kell őket, beszélgetni velük. Nekem - mi­vel az Országgyűlés gazdasági bizottságában dolgozom - mó­dom van erre, de nem győzöm hangsúlyozni: együttműködve is ezer lépést kell megtennünk azért, hogy előbbre jussunk. S. B. Ebből a vaskos, német nyelvű kiadványból gazdag információhoz lehet jutni a magyarországi befekteté­sekről A Tiszazugról jószerével /három-négy sorban/ csak annyit lehet belőle megtudni, hogy szép vidék...

Next

/
Thumbnails
Contents