Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)

1999-05-01 / 4. szám

1999. MAJUS

NÉGYSZEMKÖZT

Milyen érzés ma országgyűlési képviselőnek lenni, milyen eredményeket könyvelhet el, s milyen módon megoldható feladatokat tart fontosnak választókörzete boldogulása érdekében? Ezeket a kérdéseket tettük fel a Tiszafóldváron lakó Farkas Imrének. Dióhéjban íme a válasz:

;icscn

§i

Farkas Imre országgyűlési képviselő- Az előző ciklusban kormánypárti képviselő voltam, most meg ellenzéki. Emellett az is befolyásolja érzelmeimet, hogy nem vagyok kezdő. Ma már jobban átlátom a folyamatokat, jól ismerem a képviselők lehetőségeit. Most viszont ellenzéki képviselő vagyok, s ez a tény a konkrét történésektől kissé távolabb vitte az embert. Úgy t ~ érzem, - ez tér- * * mészetesen szub j ekt í V

érzés,- hogy a kelleténél távolabbra, tartom azt, hogy ha valakit megválasztanak valamilyen tisztségre, akkor mindent maga akar csinálni, s úgy gondolja, hogy képes is erre. Csak évek múlva jön rá az ember, hogy csalóka elképzelés ez, hogy így nem lehet kellő eredményt elérni. A tiszazugi térségre vonatkozóan - de országos méretekben is - úgy vélem, hogy egy-egy ügyben jobban együtt kellene működnünk a választópolgárok érdekében, függetlenül attól, hogy ki kormánypárti és ki ellenzéki. Az előző választási ciklusban például a megyénél - rendőrségi, adózási és egyéb ügyekben - szerveztünk olyan programokat, melyeken a megye összes országgyűlési képviselője jelen volt, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állt. Most nincsenek ilyen rendezvények. Több településen is látom, hogy csupán önerejében bízik a polgármester, illetve a képviselőtestület. Úgy vélik, - legalábbis az a szándékuk, - hogy megoldhatnak minden feladatot. Lehet, hogy

egy ellenzéki képviselőnek korlátozottabbak a-lehetőségei, de ezzel együtt is több feladatot lehetne neki adni. Ilyen körülmények között az ember megnézi, hogy mivel foglalkozhat, átgondolja, hogy milyen kör választb. háttá meg, hogy hol lakik, s ennek megfelelően próbál tevékenykedni. Nem tudom, viogy az előző ciklusban, kormányzati képviselőként miként feleltem meg a várakozásnak, de bizonyos dolgokat sikerült el, intéz>v. nem. Azok között

Természetesnek volt, ami az egész közösséget, volt ami egy-egy települést, vagy választópolgári egyéni gondot érintett. A Tiszazug nyolc községében például akkor történt a gáz bevezetése, a telefonhálózat kiépítése. Említhetnék több konkrét ügyet. Például interpelláltam a Tisza Cipő Rt. ügyében. Ennek kapcsán a cég több mint 600 millió forint tőkéhez jutott. Megmondom őszintén, nem voltam elkábulva az eredményektől, de mindent reálisan tártam az emberek elé, s azok újraválasztottak, az előző időszakban is azok közé tartoztam, akik rengeteg módosító indítványt nyújtottak be. Tehát nemcsak véleményt mondtam, hanem javaslatot is tettem. Ez most is így van. A térségben lakó képviselőtársammal együtt tettünk például törvényjavaslatot a nehéz helyzetben lévő önkormányzatok érdekében. Húsz országgyűlési határozati javaslatot nyújtottunk be, amik a térséggel, a területfejlesztéssel, lakásépítési ügyekkel, iparpolitikával foglalkoztak. Nem kétséges, hogy

ezekre és sok egyéb törvényre szüksége van Tiszaföldvámak is. Ami a tiszaföldvári önkormányzattal való együttműködést illeti, azt hiszem, arról még korai volna érdemi szót ejteni, hiszen az önkormányzati választások óta még kevés idő telt el. Több alkalommal beszélgettem már a polgármester úrral, s részt vettem képviselőtestületi ülésén. Itt is és a Tiszazug többi polgármesterének is felajánlottam segítségemet. Nem kívánok én a települések vezetői helyett dolgozni, de ha valamilyen ügyben megkeresnek, szívesen segítek. Meggyőződésem, hogy ha Tiszaföldvár gondjai közül csak egyet lehetne említeni, az a foglalkoztatás lenne. Egyfajta ipartelepítést tartok rendkívül fontosnak, mert anélkül legfeljebb seg é 1 у r e számíthatna az emberek egy része, vagy valamilyen infrastrukturális beruházás valósulhat meg, de a város nem lesz „önjáró“. Erről is beszélgettünk a polgármester úrral. Elmondtam neki, hogy itthon és külföldön egyaránt sok helyen megfordulok, sok befektetővel találkozók. A közelmúltban például osztrák befektetőkkel tárgyaltunk. Képviselőtársaim sok település ajánlatát tudták nekik átnyújtani. Tájékoztatták az osztrákokat arról, hogy milyen befektetési lehetőségek vannak választókerületükben, milyen infrastruktúrával, milyen kedvezményekkel várják a befektetőket, milyen és mennyire képzett helyi munkaerővel számolhatnak, milyen már ott letelepedett nyugati cégek tapasztalatait ismerhetik meg és így tovább. Tisztán, áttekinthetően tájékoztatták tehát osztrák tárgyalópartnereiket. Én ezt nem tehetem meg, mert ilyen felmérés, ilyen kimutatás nincs a tiszazugi településekről. Ilyen ügyekben tudnék szerepet vállalni. Abban természetesen nem, hogy „idehozzak“ egy üzemet. Abban viszont segíthetnék, hogy ha találkozók egy-egy befektetői körrel, akkor próbálnám megmozdítani, előbbre vinni az ügyet. Úgy vélem, ez közös munka, csak több ember összefogásával ehet eredményes. Még akkor sem biztos, hogy sikerül, de biztosan nem sikerül, ha nincs együttműködés és nem teremtünk a mai kornak megfelelő körülményeket. Kevésnek bizonyul az, ha csak várjuk a befektetőket. Meg kell teremteni számukra a korszerű infrastruktúrát, keresni kell őket, beszélgetni velük. Nekem - mivel az Országgyűlés gazdasági bizottságában dolgozom - módom van erre, de nem győzöm hangsúlyozni: együttműködve is ezer lépést kell megtennünk azért, hogy előbbre jussunk.

S. B.

Ebből a vaskos, német nyelvű kiadványból gazdag információhoz lehet jutni a magyarországi befektetésekről A Tiszazugról jószerével /három-négy sorban/ csak annyit lehet belőle megtudni, hogy szép vidék...