Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)

1999-11-01 / 8. szám

1999. november Földvár 13 Nyolc nap Izraelben Gyakran járok külföldre pihenni, szó­rakozni, sportolni. Terveim között szerepelt messzi tájakra eljutni, meg­ismerni távoli népek szórakozásait, kul­túráját, vallását. Eddigi utazásaim során betekinthettem a szomszédos országok életébe, megismerhettem az ott élő em­berek életkörülményeit, azonban a me­sés Keletre mindezidáig várnom kellett. Ez év októberében a néhány éve dédel­getett álom valóra vált, Öten Tiszaföld­­váriak a plébános atya szervezésében - Kudlik Irénke néni, Erdős Mihályné és Kántor Magdolna kíséretében csatla­koztunk egy csaknem 50 fős csoport­hoz, akikkel szigorú biztonsági intéz­kedések közepette egy Boing 767-es géppel a magasba emelkedhettünk. Száznál is többször emelkedtem már fel a Földről különböző repülőgépeken - mint ejtőernyős - most mégis lenyűgö­ző volt a látvány. 12 km magasságból megcsodálni a hegyek vonulatát, az ereknek tűnő folyókat és a Földközi­tengert. Három órás út után Tel Aviv­­ban landolt a gép. Megérkeztünk a SZENTFÖLDRE! Szinte hihetetlen volt a hűvös, esős hazai időjárás után a mintegy 35 fokos tikkasztó hőségbe érkezni. Légkondis autóbusszal indul­tunk tovább Jeruzsálembe, szálláshe­lyünket elfoglalni. A következő két napot Betlehemben és Jeruzsálemben töltöttük. Izgalmas volt végigjárni azokat a helyeket, amelyek megannyi háború és ellenségeskedés helyszínéül szolgáltak a történelem folyamán, annak ellenére, hogy itt szü­letett a béke legnagyobb tanítómestere, Jézus. Születése helyszínén, az egykori barlangból kialakított templomban nagy élmény volt hallgatni a karácsonyi szentmisékből ismert történetet. Jártunk az Utolsó vacsora színhelyén, ahol egymást érik a zarándokcsoportok, akik mind az első szentmisére emlékeznek itt. Nagy élmény volt végighaladni a Keresztúton, vagyis a Via Dolorózán és átgondolni, átimádkozni Jézus szenve­déstörténetét. Végül bejutottunk a Szent Sír Bazilikába, ahol a nap bár­mely szakaszában látható, hogy a hosszú sorokban kígyózva juthatnak be a hívők Jézus sírjába. Csak néhány, de felejthetetlen másodperc, amíg ott tér­depelhettem a kőpadka előtt, ahol fe­küdt Jézus holtteste a feltámadásig. Egyik este vitt el autóbuszunk a Sirató­falhoz. Krisztus után 70 óta járnak ide, ehhez a templom maradványhoz imád­kozni, sírni a zsidók. Rendkívüli öltö­zetük, mozdulataik tiszteletet és sajná­latot váltanak ki az emberből. A Nemzetek-templomában jómagam a magyar nyelvű Miatyánk előtt A város sok nevezetessége után fel­üdülést jelentett a Holt-tengeri kirán­dulás. Miután lelkes csoportunkkal be­vettük a több száz méter magasan lévő Massada erődítményt, szinte madártáv­latból láttuk Földünk egyik legsósabb tengerét, melynek vizében a hegyről lejövet jól esett megmerítkezni a siva­tagi meleg elől menedéket találva. A következő napon utunk a Judea-i siva­tagon vezetett át Sokszor tanultam si­vatagról, láttam különböző felvéte­leken, de csak most értettem meg, mit is jelent igazán. Hosszú kilométereken ke­resztül csak követ és homokot láttunk, víznek szinte nyomát sem. Mindössze néhány beduin család éli itt változatos­nak éppen nem nevezhető életét. így jutottunk a Jordán folyóhoz, ahol megú­jítottuk keresztény ségi fogadalmunkat és persze bele is vetettük magunkat a világ legismertebb folyójának vizébe, mely néhány karcsapással átúszható kicsiny folyó, de a világ egyik legszebb történetének, Jézus megkeresztelkedé­­sének helyszíne. Jerikóban láthattuk a világ legősibb városának egykori falait, s azt a vad fügefát, melyre az alacsony termetű vámos, Zaekus mászott fel egykor, hogy jobban lássa a közelgő Jézust. Minden­kor különös élmény volt a helyszíneken feleleveníteni a Bibliából ismert történe­teket, akár egy-egy szentmisén a jelentős helyeken épült templomokban, akár az autóbuszban, az atya segítségével. Galilea nevezetes helyei következhettek, Názáret, az angyali üdvözlet templo­mával, Mária kútjával és Szent József ácsműhelyének helyszínével. Majd Ká­­na, ahol a híressé vált menyegzőn Jézus a vizet borrá változtatta, Tabgha ahol a kenyeret és halat megszaporította, a ka­­farnauim zsinagóga romjai, a Hegyi be­széd helyszíne és számtalan csodálatos hely a Genezáreti-tó környékén. Itt e­­gyébként egy Jézus korabelihez hason-ló hajón futottunk ki a nyílt vízre. Imádkozva, énekelve idéztük fel a vihar lecsendesítésének, a csodálatos halfo­gásnak, s egyéb csodák történetét. Kőrútunk végén ismét a Földközi-tenger partjára jutottunk, ahol Cesarea és Haifa után a keresztesek által alapított Akkó városában csodálhattuk meg az építé­szeti remekműveket. Bizony jól esett a szentföldi túra végén egy nagy fürdőzés a tengerben. Az út véget ért, s mégis újra és újra átélhetjük egy-egy részét, amikor Bibliát olvasva vagy hallgatva szentmisén s szinte újra láthatjuk az eredeti helyszí­neket, a keresztény vallás születésének helyszínét. Aki kedvet kapott egy hasonló ki­rándulásra, zarándokúira, ne hagyja ki, ismerje meg ezt a számtalan értéket, iz­galmat, szépséget rejtő országot, a SZENTFÖLDET! Fekete Szilveszter Erdős Mihályné a Jordánnal barátkozik

Next

/
Thumbnails
Contents