Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum története 1955 és 1958 között
TISICUM XXVIII. ellátmányból eredő összeget letéti számlára utal át, vagy házipénztárába utal ki, általában abból a célból, hogy azt a következő költségvetési évben felhasználhassa. Felhívom Vezető Elvtársat, hogy ezeket a rendelkezéseket pontosan tartsa be, a december havi számadáshoz zárlati eredménykimutatást olyképen állítsa össze, hogy abból a javadalomszámlára visszafizetett házipénztári készpénzmaradvány, valamint a bankfiók által törölt számlamaradvány összege megállapítható legyen. Az évvégi zárlattal kapcsolatban felhívom Múzeumvezető elvtárs figyelmét a következőkre: 1. A javadalomszámlára visszafizetett házipénztári ellátmányt csak az M.N.B. naplóban és a készpénz naplóban kell keresztülvezetni. [...] 2. Olyan országos múzeumok - amelyek a vidéki múzeumok részére elszámolásra adtak ellátmányokat - haladéktalanul hívják fel az illetékeseket a kapott összegek elszámolására és az esetleges maradványok visszafizetésére. 3. Amennyiben a múzeumoknál nem a Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatósága részéről kiutalt pénzösszegek kezeltetnek (pl. országos múzeumoktól, tanácsoktól, idegen hatóságoktól, stb-től) azok esetleges maradványait nem szabad a saját javadalmiszámlára befizetni, hanem azokat még december 24-ig bezárólag az illetékes szerv javadalomszámlájára kell visszafizetni. 4. Ha a múzeum pénztárában még beszállításra váró, a kincstárat megillető bevételek (lakbérek, fűtési és világítási térítések, belépődíjak, stb.) lennének, azokat december 29-ig bezárólag feltétlenül be kell fizetni - bianco csekkűrlap felhasználásával, hátlapon a jogcím pontos megjelölésével - a 106.871. sz. bevételi számlára. Az 1955. december 29.-e után befolyó államkincstárt megillető bevételeket a házipénztárban kell tartani s 1956. január első napjaiban a közlendő új bevételi számlára kell befizetni. A Pénzügyminiszter 136/1955. számú rendeletének 18. pontja alapján a december hó II. felére járó, de 1956. január hó 2.-án esedékes 01 rovatról fizetendő munkabér az 1956. évi költségvetési előirányzatot terheli. A munkabért kizárólag 1956. január hó 2.-án lehet kifizetni. Ennek érdekében Múzeumvezető elvtárs köteles 1955. december 24-ig a fizetési jegyzéken feltüntetett összeget (a 3%-os nyugdíjjárulékkal együtt) készpénzcsekken a bankfióktól igényelni. A benyújtott csekkre rá kell írni „1956. évi költségvetést terhelő munkabér”. Amennyiben a múzeum ezen bejelentést a bankfiókhoz nem tenné meg az említett időpontig, a január 2-án esedékes illetményekre a bankfiók pénzt kiadni január 2.-án nem fog. A munkabérből levonandó 3%-os nyugdíjjárulékot az SZTK illetékes Alközpont számlájára a jogcím megjelölésével január hóban kell átutalni és azt az előírásoknak megfelelően az 1955. december havi munkabér után 18 rovatról (1956. évben 20 rovat)5' fizetendő 6%-os betegség biztosítási járulékkal kell együttesen elszámolni január 15.-ig. A január hó 2.-án esedékes, 1955. december havi családi pótlékot ugyancsak december 24.-ig kell a munkabérhez hasonló módon 51 Helyesen a 18. és a 20. rovatról van szó. igényelni a bankfióktól. A csekkre ráírandó, hogy „az 1956. évi költségvetést terheli”. A 02 rovatról fizetett mellékfoglalkozású dolgozók december második felére esedékes munkabérét december 31.-én kell kifizetni (dec. 30.-án a bankfiókból, postáról ki lehet a házipénztárba hozni) és elszámolni. A munkabérből levonandó 3%-os nyugdíjjárulékot az SZTK illetékes Alközpontja számlájára a jogcím megjelöléssel még f. évben december 31.-ig át kell utalni. Az így átutalt nyugdíjjárulékot a december havi munkabér után esedékes 6%-os betegbiztosítási járulékkal együtt kell 1956. január 15.-ig elszámolni. Amennyiben a 02 rovaton betegség, stb. miatt az ellátmány nem lenne a kiutalásnak megfelelően felhasználható, - tehát maradvány mutatkozik - úgy azt december 31.-éig egyéb célra (takarítási munkadíj, stb.) fel lehet használni. Nyomatékosan felhívom mégegyszer Múzeumvezető elvtárs figyelmét a kiutalt ellátmányokkal való olyan gazdálkodásra - a kötelező takarékosság szemelőtt tartásával - hogy az évvégi maradvány a lehető legminimálisabb legyen. Budapest, 1955. december hó 20. Nagy Sándor s.k. a gazdasági igazgatóság vezetője."52 Az utókori történetíró fantáziáját teljes mértékben meghaladja annak elképzelése, hogy a fent leírtak közül - például a december 30-31-re vonatkozó - némelyik feladat egyáltalán hogyan volt megvalósítható akkor, ha a múzeumvezető történetesen főállású pedagógus volt (és éppen örülni szeretett volna a téli szünidőnek), és egyébként mellékállásban, napi 4 órában volt múzeumvezető, és mindössze egyetlen, szintén mellékállású, négyórás nyugdíjas teremőr munkatársa volt. Ráadásul még az ígért új állandó kiállítás ügye is ott volt. Úgy tűnik, 1955 decemberének végén (?) - a Múzeumi Napló szerint december 20-án (!) megnyílott a rég várt (?) állandó kiállítás, egyetlen teremben (a hivatkozott napló szerint 1959. március 10-ig volt nyitva).53 54 Hogy a megnyitó hogyan zajlott, pontosan mikor volt, kik rendezték a tárlatot - jelenlegi tudásunk szerint nem ismert. Arra a kérdésre sem találtunk sehol választ, vajon az év eleje óta tervezett, nagy előkészítéssel beharangozott, három tematikát felölelő és két terembe tervezett tárlat miért csak egy teremben került megrendezésre, és miért csak az eredeti tervek szinte vázlatszerű megvalósításában. Magáról a tárlatról is csak egy későbbi, 1958 szeptemberében megjelent megyei napilapi tudósításból van fogalmunk. A Tiszafüredi régiségek54 című írást érdemes szó szerint közzétenni, mert szinte minden benne van, ami a tiszafüredi múzeumügyet akkoriban jellemezte. 52 A Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatósága 4093/1955. G. lg. számú levele a múzeumok vezetőihez, így Gráf Ottóhoz is címezve, amely az érkeztetési feljegyzés szerint 1955. december 24-én érkezett meg a címzetthez, 1-46/1955. iktatószámon. KPM Irattár. 53 Az 1955 decemberében megnyitott új állandó kiállítás 1955. december 20- ára jelzett megnyitójának semmi nyoma a múzeumi látogatói vendégkönyvben. Ott a 31. oldalon éppen azt láthatjuk, hogy 1955. december 11 -én volt az utolsó bejegyzés, és a következő kézírással lejegyzett név mellett már az 1956. január 1 -i dátum szerepel. 54 Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember 17.6. 218
