Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Váczi Gábor et al.: Előzetes jelentés Tiszakürt-Zsilke-tanya lelőhely feltárásáról
VÁCZI GÁBOR - FÜLÖP KRISTÓF - LÖRNHARDT M. DENISA - SZABÓ NÓRA: ELŐZETES JELENTÉS TISZAKÜRT-ZSILKE-TANYA LELŐHELY FELTÁRÁSÁRÓL elhelyezett épületek és néhány verem jelzi a késő avar kori megtelepedést a térségben. Középső neolitikum A középső neolitikum idejére keltezhető és az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrához köthető település objektumai a lelőhelynek közel a teljes területén szóródtak. Azonban két sűrűsödési pont figyelhető meg a keleti és a nyugati dombháton, melyet a két kiemelkedés között húzódó alacsonyabb térszín szinte teljesen leletmentes volta is kihangsúlyoz (2. kép). A lelőhely jól illeszkedik a tiszazugi mikrorégió középső neolitikus településrendszerébe.2 Az objektumok túlnyomórészét a kisebbnagyobb méretű, általában kerek tároló- és hulladékgödrök, valamint a nagyméretű, hosszúkás (Langsgrube) vagy amorf formájú agyagnyerő gödrök képezik. Ezek betöltését általánosan nagymennyiségű kerámia-, patics- és állatcsont anyag, gyakran jelentős mennyiségű kagyló, illetve szórványos kőanyag jellemezte. Egy esetben 2 db kisméretű ép edényből álló strukturált depozitum (1207/1279) is napvilágot látott egy 5,3 m hosszú Langsgrube északi szélén, 60 cm mélyen (2. kép/1. és 3. kép). Ugyan az egyik eldőlt, a bögréket eredetileg szorosan egymás mellé állították. Mindkét edény száját egy-egy edény szándékosan körben lepattintott és fedő méretűre kialakított oldaltöredéke zárta le. Az egyik edényt okkerrel töltötték meg, míg a másik üres volt, alján valamiféle szerves anyag maradványaival. A depó nemcsak a Langsgrube településen belüli speciális helyzetére, egyszerű agyagnyerésen túli szerepére utal, hanem egyúttal kihangsúlyozza a temetkezésekben (Id. lejjebb) és a hétköznapi életben is kiemelt és sokszínű szerepet játszó okker szimbolikus jelentőségét.3 Az egykori épületek egyértelmű bizonyítékát jelentik a cölöphelyek. A kerek vagy ovális, 40-50 cm mély cölöphelyek kivétel nélkül a keleti dombháton kerültek elő. Sűrűsödésük alapján legalább kettő, esetleg három épület rekonstruálható, azonban pontos szerkezetük a cölöphelyek szórványos volta miatt bizonytalan. Szórványos jellegüket a rájuk ásott korai avar sírgödrök okozzák. Egyedül az északabbra fekvő épület szerkezete rekonstruálható. Egy egyszerű, három oszlopsoros, északnyugat-délkeleti tájolású épület körvonalazható, mely jól illeszkedik a korszak alföldi településein megfigyelt különféle házszerkezetek körébe és fejlődésébe (2. kép/2.).4 A lelőhely egyik legizgalmasabb objektumát a keleti dombháton elterülő település északkeleti határán előkerült bodonkút (1442/1573) jelentette (2. kép/3.). Az objektum jelentőségét a megőrződött faanyag és 3. kép: 1 : a neolitikus okker depó; 2: az okkerrel töltött első edény; 3: a még meghatározatlan szerves anyaggal töltött második edény 2 FÜZESI et al. 2017.7-9. 3 MELLER et al. 2013.150-152. 4 RACZKY 2006.; DOMBORÓCZKI2009. 95
