Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Váczi Gábor et al.: Előzetes jelentés Tiszakürt-Zsilke-tanya lelőhely feltárásáról
Váczi Gábor - Fiilöp Kristóf - Lörnhardt M. Denisa - Szabó Nóra Előzetes jelentés Tiszakürt-Zsilke-tanya lelőhely feltárásáról Bevezetés Tiszakürt-Zsilke-tanya régészeti lelőhely leletmentésére az M44-es autópálya építését megelőzően került sor 2018-ban.' Az 5,8 ha-os ásatási felület a 44-es főút két oldalára tervezett csomópont területét fedte le. A lelőhely Tiszakürttől nyugatra, Tiszakürt Nagysziget nevű homokhátjának nyugati szomszédságában terül el, egy két ágra szakadó, északnyugat-délkeleti irányú homokpad északi végén. Északról, keletről és nyugatról a Tisza egykori ártere határolja. A felszíni leletek és a légifelvételek tanúsága szerint a lelőhely déli pereme az ásatási területtől 350-400 méterre húzódhat (1. kép). és csak nagy mélységben érzékelhetők a régészeti jelenségek, míg a dombhátakon a talajművelés elérte a sekélyebb temetkezéseket, épületeket és tűzhelyeket. A lelőhely legintenzívebben használt része a keleti dombhát. Itt került elő az összesen feltárt 1750 régészeti jelenség háromnegyede. A két dombhátat három korszakban lakták, használták: a középső neolitikumban, a szarmata időszak második felében, illetve az avar időszak korai és késői periódusában. A nyugati dombhát elsősorban a középső neolitikumra keltezhető megtelepedésnek adott helyet, a szarmata település elemei csak szórványosan jelentek meg ezen a területen. A dombhát északi, Tiszához közeli peremén találtunk négy darab késő avar időszakra keltezhető 1. kép: Tiszakürt-Zsilke-tanya régészeti lelőhely földrajzi helyzete Az ásatás helyszíne erősen erodált, a mezőgazdasági művelés miatt a két dombhát egykori termőrétege a köztes völgybe került, mintegy 60- 70 cm-es, jól elkülöníthető feltöltődést képezve az eredeti 30-40 cm-es termőréteg felett. Ennek következménye, hogy a völgyben nehezen 1 A feltárást az ELTE BTK Régészettudományi Intézete végezte el. Projektvezető: V. Szabó Gábor; ásatásvezető: Váczi Gábor; munkatársak: Fülöp Kristóf, Füzesi András, Kosa Polett, Lönhardt M. Denisa, Rákos Eszter, Soós Eszter, Szabó Nóra, Szilágyi Márton. temetkezést. A keleti háton mindhárom említett időszak régészeti emlékeit megtaláltuk. A neolitikus település a keleti dombhát északi, folyóhoz közeli részén intenzív, viszont az egykori kiöntési terület határától 180-200 méterre már nincs nyoma újkőkori megtelepedésnek. A szarmata időszak települése a teljes keleti dombhátat és a két hát közötti völgyet is hasznosította. A keleti dombhát keleti oldalán húzódó teraszon, a neolitikus épületek zónájában, egy kora avar kori temető részletét tártuk fel. A dombhát ellentétes, nyugati oldalán egy sorba 93
