Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter: Észrevételek a Naszvad-jánoskaparti temető 142. kora újkori sírjához
TISICUM XXVIII. záró verete 1520. évi.32 Ez esetben a krásnoihoz hasonlóan a temetkezési rítus részeként kerültek elhelyezésre az érmek, és nem véletlenül maradtak a ruhában. Különleges a Budapest I. kerület, Csónak utca 1-3. területén feltárt, mintegy 100 síros kora újkori temető 37. sírjában megfigyelt pénzes zacskó.33 A bolygatott csontváz eredeti helyén maradt bal lábszárcsontja mellett, egy eredetileg franciakapcsokkal záródó csizmán belül, valószínűleg egy bőrzacskóban volt a 89 darab pénz, valamint két kis bronz török pecsétnyomó. Az érmek egy része török, köztük két arany, míg a többi között II. Ulászló, II. Lajos, I. Ferdinánd, I. Miksa, Rudolf, illetve I. Zsigmond lengyel király érmei voltak az 1509 és 1600 közötti időszakból.34 Anna Fabiankowitsch az 1680-as évek elejének ausztriai éremleleteit, köztük számos sírban talált leletet vizsgált tanulmányában, melyek földbe kerülését korábban Bécs 1683. évi török ostromával hozták kapcsolatba.35 Amint a záró veretek ismételt meghatározásával a szerző kimutatta, az érmek valójában az 1678 és 1680 közötti pestisjárványnak áldozatul esett személyeké voltak. Erre igen jó példa a dél-tiroli St. Prokulus temetője, amelyben olyan különleges temetkezések kerültek elő, mint a meg nem keresztelt újszülötteké, a járványban elhunytaké és az idegeneké, akiket a torony mögé temettek.36 Itt is találtak egy olyan csontvázat, amelynek csontjai között egy erszény pénz volt.37 Az erszények, mint a mindennapi élet kellékei, a járvány következtében váltak leletté, ugyanis az elhunytak ruházatát a járványveszély miatt nem kutatták át, és nem vették el a pénzüket.38 A felsorolt példák alapján ritkán, de megfigyelhető, hogy több érem erszényben vagy zacskóban volt a temetkezésben. A magyar kutatásban azonban Mithay Sándor elképzelése vált meghatározóvá, aki a Győr-gabonavásártéri temetőben talált érmek értelmezésénél a néprajzi párhuzamokat próbálta felhasználni. Mivel e győri temető nem templom körüli 32 DRENKO, Zoltán 1994.134-135. 33 TÓTH Anikó 2003.99. 34 TÓTH Anikó 2003.99. 35 FABIANKOWITSCH, Anna 2014. 36 NOTDURFTER, Hans 1996.37. 37 NOTDURFTER, Hans 1996. 38. Abb. 38.; FABIANKOWITSCH, Anna 2014. 206. 38 FABIANKOWITSCH, Anna 2014.205-206. volt, és a területet a későbbiekben is Rácvárosnak hívták, ezért a feltárt sírokat a kora újkorban megtelepedő délszláv népességgel, méghozzá a rácokkal hozta kapcsolatba. Kutatásai szerint a szerbeknél szokás volt néhány darab érmet a sírba helyezni, melyekkel az elhunyt örök boldogságát váltották meg.39 Egy másik néprajzi forrás szerint a délszlávoknál több pénz sírba dobása azon hiedelemre vezethető vissza, hogy a sírba már olyan valaki volt korábban eltemetve, aki nem tartozott a rokonsághoz, így ezzel akarták a sírt megváltani.40 Ezen elképzelést vette át Lázár Sarolta is, és így vált az Esztergom-Szentkirályon feltárt sírcsoport 34. női sírja délszlávvá.41 Ugyanakkor a Bács-Kiskun megyei csakugyan délszláv jellegű temetők esetében e temetkezési rítus gyakorlatilag alig került megfigyelésre.42 így e szempontból mind a naszvadi, mind pedig számos más temetkezés esetében nem a temetkezési rítus részeként kell tekintenünk ezen - úgy is mondhatnánk - „erszényleletekre”, hanem sokkal inkább véletlenül kerültek, illetve maradtak a sírban. A naszvadi 142. sírban ezek alapján olyan személy nyugodhatott, akit vagy meggyilkoltak vagy járványos betegség következtében hunyt el. A sírban talált külföldi pénzek alapján nagy valószínűséggel nem tartozott Naszvad közösségéhez. Mint arra a sátorhelyi tömegsíroknál/ban talált két Batzenekből álló leletnél Papp László utalt, ezek valószínűleg külföldi zsoldosok pénzei lehettek.43 A jánoskaparti sírba temetett személy nemére az antropológiai vizsgálatok hiányában csak a mellékletek alapján következtethetünk. A francia kapocs uniszex jellegű, így csupán az említett gyöngyök alapján lehet vélelmezni, hogy nő volt a sírban nyugvó személy. Hogy meggyilkolták vagy járványos betegségben hunyt el, ez az antropológiai vizsgálatok hiányában nem dönthető el. Mindenesetre halálát követően nem vették észre a ruhájába rejtett erszényét. A naszvadiak gondoskodtak eltemetéséről, méghozzá a bevett tájolás szerint, ám csupán a temető szélén és valamilyen oknál fogva a sírgödörbe hasra dobva - valamikor az 1540-es években. 39 MITHAY Sándor 1985.194.; MÉRAI Dóra 2010.48. 40 WICKER Erika 2008,142. 41 LÁZÁR Sarolta 2003.234. 42 WICKER Erika 2008.140-141. 43 PAPP László 1961.249. 88
