Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Nagy Zsolt Dezső: A kora újkori főúri pénzhamisítás forrásaihoz
NAGY ZSOLT DEZSŐ: A KORA ÚJKORI FŐÚRI PÉNZHAMISÍTÁS FORRÁSAIHOZ pénzverés, forgalomba hozatal, illetve mindezek elősegítése.73 A rendek válaszukban a reformintézkedéseknél korábban hozott törvényeiket és/ vagy mentességeiket védték a Ferdinándi intézkedéscsomag ellenében. Kiemelték, hogy a pénzhamisítók ellen már született jogszabály; 1491. óta a bányák feletti ellenőrzés sem vehető el a magánosoktól a király által. Egyedül a beváltás ügyében konstruktívak: az ezüst márkánként 7, az arany 72 forintot ér a javaslatuk szerint. Mindezek mellett a Fuggerektől elvetetnék a cementező műhelyet.74 Érdekességképp kiemelendő, hogy már ekkor javasolják a magyar-lengyel határon a lerakóhelyek felállítását, a szabad áruforgalom korlátozását.75 Ez egyben segítene a Ferdinánd által a reformcsomagjában említett lengyel-magyar pénzbeváltási problémán is, illetve a kész pénzek és veretlen nemesfém kivitelén. A rendek újabb felterjesztésükben a réz szállítását vámmentesként ismerték el, az arany és ezüst kivitelét viszont tiltották, ahogy a lengyel pénz importját is.76 A pénzhamisítók ellen az országgyűlés 51. törvénycikke szól, amely jelen esetben általánosabb; sokkal inkább egy pénzforgalmi szabályzás, hiszen a körmöci pénzek elfogadását írja elő, illetve megengedi a cseh babkák forgalmát 1 krajcárért 3 babka árfolyamon, ám a lengyel érméket kitiltja az országból. A hamisítókat sem mentik fel, a jogszabály külön kimondja, hogy a tetten ért bűnösök ügyében a király kegyelmet ne gyakoroljon a rendek beleegyezése nélkül, hanem büntesse meg őket a korábbi törvénycikkek alapján.77 Ehhez tartozik érintőlegesen az 1548/49. cikkely is, amely Basé Mátyásról és az általa fizetett útonállókról szól, akik már több nemest raboltak ki és öltek meg. Maga a jogszabály általánosságban fogalmaz, ám név szerint kiemeli Basót.78 Bár a hamisító mivolta is bizonyítható, az ezekről szóló törvénycikkekben nem nevesítik. Ez annak a tükrében mindenképp érdekes, hogy a következő esztendőben Murány várát megostromolja egy királyi haderő Nicolaus von Salm vezetésével, illetve Bebek Ferenc és csapatai részvételével.79 1550 telén újabb pozsonyi országgyűlést tartottak, ahova az alsó-ausztriai kamara is elküldte javaslatait. Ez az intézmény koordináló és felügyelő szervként állt a magyar pénzügyeket irányító Magyar Kamara felett. A bányaügy reformja a pénzverés szempontjából is fontos javaslatokat tartalmazott, hiszen egyrészt felhívtaafigyelmetafőurak kilencedszedési gyakorlatára a nemesfémbányák kapcsán, másrészt a művelés elhanyagolását megakadályozandó szorgalmazta egy főkamaraispán vagy ideiglenes bányafelügyelő alkalmazását.80 Emellett egységes pénzlábat is be akart vezetni a király, amely reformtervezet egyben kitért az éremképre is.81 Az országgyűlés ez utóbbiakat nem hagyta jóvá, bár a birodalmi közös pénz ideáját helyeselte. E két törvénycikk, szám szerint a 48. és a 49., tartalmazza mindazon éremképi elemeket (Mária és a kisded, címer vagy az uralkodó arcképe a másik oldalon), amelyek 73 MOE III. 1876.184-185.; az egész javaslat magyar összefoglalója ugyanott: 184-188.; latin átirata: 196-206. 74 MOE III. 1876.189. 75 MOE III. 1876.189-190.; a rendek válasza a javaslatra: uo. 207-215. 76 MOE Ili. 1876.191. 77 MOE III. 1876.231. 78 MOE III. 1876. 230. 79 vö. SARUSI KISS 2008.34-42. 80 MOE III. 1876. 242. 81 MOE III. 1876.245-246. megőrzését az érméken a magyar rendek szükségesnek tartottak. Kérik emellett az aprópénzek kibocsátását is, amelyek közül három érjen egy dénárt.82 Bár más kérdésekben igen határozott vitát folytatott az uralkodó az országgyűlésen megjelentekkel, ezeket már nem tárgyalták újra, hanem a fenti két törvénycikk formájában szentesítette Ferdinánd. Mindezek ellenére 1552-ben Pozsonyban újfent előterjesztette a német és magyar pénzlábak egyesítését.83 Ezt a rendek el is fogadták azzal a kikötéssel, hogy az eddig kibocsátott körmöci veretek érvényben maradjanak.84 A törvénykönyvben ezt a 46. számú cikkely tartalmazza.85 1552- ben a felső-magyarországi vármegyék két részleges gyűlést is tartottak; az elsőt júliusban Szikszón, a másodikat decemberben Göncön. Ez utóbbin elrendelték, hogy a régi körmöci pénzt mindenki fogadja el.86 A gyűlések fontosságát viszont nem igazán ez a rendelkezés adja, hanem az, hogy Bebek Ferenc és György is jelen volt, sőt adómentességet kértek Ferencnek a hadi kiadásai miatt.87 György pedig emellett kijelentette, hogy ha a kapitányi 200 forint nem volna elegendő a katonák zsoldjára, saját pénzből kiegészíti azt a szükséges összeggel.88 Perényi Péter fia, Gábor is megjelent, ahogy a Homonnai Drugeth család is. Ennek fényében a régi körmöci pénz elfogadásáról szóló jogszabály újabb jelentésréteggel gyarapodik, hiszen ezzel továbbra is legalizálni tudták a hamispénzek forgalmát. Ez egyébként a korábbi hasonló tartalmú törvénycikkek és javaslatok esetében is feltételezhető. Teljesen egyértelmű perdöntő bizonyítékot a törvénykönyvek ugyanerre nem tartalmaznak, ám a hamistás folyamatossága, illetve az a tény, hogy a tevékenységet űzők ellen még az eljárás nem indult meg, az előbbi feltevést látszanak igazolni. Ugyanebben az évben kivégzik Miklós ötvöst is, akinek a vallomása a korszak pénzhamisításáról szóló legfontosabb források közé tartozik. Mindezek ellenére még megjelennek a részleges gyűléseken az érintett családok képviselői. Elmondható tehát, hogy ekkor még a hatalmi pozícióik elég erősek voltak ahhoz, hogy folytatni próbálják addigi tevékenységüket. 1553- ban a pozsonyi pestis miatt Sopron városában ültek össze a rendek gyűlésre, amelyen Ferdinánd is megjelent Miksa és Károly fiaival egyetemben. Itt a felső-magyarországi városok az ónhiány miatt panaszkodtak, illetve, hogy a régi körmöci pénzt még mindig nem fogadják el teljes körűen.89 Bár fentebb a hamisítással kapcsolatosan említettem a régi veretek elfogadásának problémáját, ám szót kell ejteni a XVI. század első felében beáramló nagymennyiségű idegen, a régióban leginkább lengyel pénzek esetéről is. Bár a hamisítással kapcsolatban összesen egyetlen konkrét kapcsolatról tudunk (lengyel pénzek hamisítása), a magyar érmék forgalmát ez is igencsak hátrányosan érintette. Mindezek említése igen fontos a források értékelésekor, hiszen a levonandó következtetések a későbbi értékelést erőteljesen befolyásolják. Jelen esetben 82 MOE III. 1876. 253.; 314-315. 83 MOE III. 1876.333. 84 MOE III. 1876.339. 85 MOE III. 1876.377-378. 86 MOE Ili. 1876.388. 87 MOE III. 1876.388. 88 MOE III. 1876.385. Az ajánlat szembemegy az országgyűléseken uralkodó gyakorlattal, ahol a rendek szinte kivétel nélkül az adó csökkentéséért kardoskodnak, hivatkozván jobbágyaik és saját maguk nehéz helyzetére. 89 MOE III. 1876.419. 75
