Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Horváth László: Páros köszöntő
Dr. Horváth Laszlo Páros köszöntő Kedves hagyománya a Damjanich János Múzeum évkönyvsorozatának, hogy gyakran egyes köteteit az épp évfordulós kollégáinak ajánlja. Ha a közelmúlt példányait fölütjük, szinte minden könyv ünnepel, köszönt egy-egy jubilálót, kedves munkatársat, visszatérő szerzőt. Idén viszont két oszlopos tagunknak, két nélkülözhetetlen kollégánknak is kerek évfordulója van: mind Dr. Bagi Gábor történész, mind Zsolnay László művészettörténész, osztályvezető egyaránt 60 éves. A csillagok ilyen együttállása, egy ilyen malőr bölcsészeknél hallatlan dilemma, páratlan konfliktus, s vég nélküli agyalás forrása. No, de ezért vagyunk ennyien tudományos fokozattal, szerzői, szerkesztői gyakorlattal megáldva, pályázati tapasztalatokkal felvértezve és a korrektúrajelek naprakész ismeretében. A kollektív bölcsesség megszülte az egyetlen szóba jöhető megoldást, legyen közös kötet, legyen két ünnepelt, tisztelegjünk egyszerre kettőjük előtt! jellemet, karaktert, egyéniséget keresve sem találni intézményünkben, mint ők ketten. A testfelépítésüktől a nevük kezdőbetűjéig, a habitusuktól a szokásaikig, egyszóval minden a skála két végpontjára helyezi őket. És mégis ilyen hosszú időn át, gyakorlatilag egymás mellett élve és dolgozva, kifejezetten jó emberi és munkakapcsolatban vannak. Meg is fogalmazódott bennem a nagy terv, körvonalazódott a nagy múzeumi páros, egyfajta szolnoki Dávid és Góliát, XXI. századi Stan és Pan, akarom mondani Bagi és Zsolnay. De ekkor beütött a menykő, s mire a kötet elkészült az én jól felépített analógiám, párhuzamom semmivé vált. Zsolnay László lefogyott. Most mondják meg őszintén: konfekció méretű Góliát? Biztosan tudom, hogy életem egyik főművét vetettem emiatt a lángok közé, de, szolnokiasan szólva, „ideje volt átszerelni pontyra!” Az mégis Mint annak idején az ókori Plutarkhosz, én is nekiültem a Párhuzamos életrajzok mintájára közösen köszönteni őket. Részben ez egyszerűnek ígérkezett, hisz egyidősek, pályájuk valóban párhuzamosan futott, már előfelvételis katonák is együtt voltak, diplomájukat is egyszerre, egy időben, egy helyen szerezték. Másrészt viszont két ennyire eltérő egyből éreztem, száraz életrajzi adatokkal nem akarom elütni két ilyen közismert és népszerű, szakmai körökben is magasan jegyzett személyiség köszöntését. A kollégák és a munkahely szeretetét és megbecsültségét koránt sem a közalkalmazotti bértábla van hivatott kifejezni. Az még 1992-ben született, s 1994. január elsejével került bevezetésre. 7
