Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Udovecz György: A 68. Jászkun gyalogezred az első világháborúban
UDOVECZ GYÖRGY: A 68. JÁSZKUN GYALOGEZRED AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN volt. A támadás az osztrák-magyar 11. és a 7. hadsereg sávjában indult meg, 35 km széles arcvonalon, a Zborow-Brzezany terepszakaszról Lemberg irányába.25 Az egy évvel korábbi BrusziIov-offenzíva során megismert „gőzhenger-taktikát” alkalmazó támadás iszonyatos veszteségek árán csak helyi sikereket ért el és 18-ára összeomlott. 19-én Falkhausen tábornok, a 14. dandár parancsnoka felhívást intézett a 68. és a 38. ezred állományához, amelyben a tisztikar és a legénység emlékezetébe idézte az elmúlt év július 16-án Nowy Toknál történt eseményeket, amikor is a dandár a nagy túlerővel végrehajtott orosz támadásnak sikeresen ellenállt. 19-én megindult a Központi Hatalmak ellentámadása. 24-én a 7. hadsereg, a 7. hadosztállyal és a 68-asokkal, elérte a Tatár-hágót, valamint a Pruth folyót. Másnap birtokba vették a Ludowa magaslatot is, ahol állásban maradtak augusztus 3-ig. A 7. hadsereg déli szárnya augusztus 5-én a Negrissora-Gurahoumora vonalig jutott, a közép Radautzot foglalta el, a balszárny pedig Sereth város előtt állt.26 6-án a hadosztály tüzérségének a 39. honvéd gyaloghadosztály rohamjárőr-vállalkozását kellett segítenie. A 7. hadosztálynak fel kellett készülnie arra az esetre, ha a 39-esek vállalkozása sikerül. Ebben az esetben a 14. dandárnak a Pricske magaslatot kellett elfoglalnia. A 7-e helyett 8-án végrehajtott vállalkozás azonban nem járt eredménnyel. 10-én a 68/III. zászlóalj felváltotta a 38/I. zászlóaljat faltueaui védőkörletében. 20-áig harctevékenység szinte nem zajlott. 22-én az oroszok heves akna- és tüzérségi tüzet zúdítottak az állásokra, majd eredménytelen gyalogsági rohamot intéztek a védelem ellen. Szeptember elejétől az orosz arcvonalon a háború úgyszólván véget ért. November 7-én a szovjetek puccsal megbuktatták a Kerenszkij-kormányt, és szinte azonnal fegyverszüneti ajánlatot tettek. December 8-án a Monarchia fegyverszünetet kötött az oroszokkal, de hadereje az egész fronton állásban maradt. Románia 9-én szintén fegyverszünetet kért, így a fegyveres érintkezés gyakorlatilag megszűnt az ellenséggel. Erre az időpontra esett az osztrák-magyar gyalogezredek átszervezése, illetve az új gyalogezredek felállítása. A háborús tapasztalatok alapján a 3 zászlóaljas ezredeket találták megfelelőnek a harctéren, ezért minden ezredből kiszakítottak 1-2 zászlóaljat, az így kapott zászlóaljakból pedig új ezredeket alkottak (1860-ban így alakult meg a 68-as gyalogezred is). A 38-asok III. zászlóalját a 68. ezredhez csatolták, abból lett a 68/III. zászlóalj. A 68/III. és 68/IV. zászlóaljat elvették, és a hozzáadott 32/I. zászlóaljjal létrejött egy új ezred, amely a 132. gyalogezred hadrendi számot kapta. Az átszervezést a legfelsőbb parancs értelmében december 29-ével kellett végrehajtani.27 A 7. hadosztály hadrendje ezek után a következőképp módosult: 14. gyalogdandár (parancsnok: Falkhausen tábornok) a 68. és a 132. gyalogezreddel, 71. gyalogdandár (parancsnok: Schmidt tábornok) a 38. és a 37. gyalogezreddel. December 23-án megérkezett az újabb, ismét Olaszországba rendelő parancs. A 68. ezred gyalogmenetben Kóstelekre, majd tovább Palánkéra vonult. 25-én bevagonírozták és Gyimesbökönyre szállították, ahol kirakodott, majd gyalogmenetben ért Mádéfalvára. 1918. február 10-én Károly király ismét megszemlélte az ezredet, s ezúttal is elismeréssel 25 Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. 2000. (a továbbiakban: Lexikon-I.) 359. 26 Pávai-Náday 1935.680. 27 38. gyalogezred 1936.172. nyilatkozott a jászkun csapattest katonáiról. Az ezred február 13-án menetet hajtott végre Csíkszépvízre, majd 20-án vissza Kóstelekre. Március 10-én visszatért Palánkára, felkészülni az olasz fontra. 29- én Gyimesbökönyben bevagonírozott, s április 3-án megérkezett Völerdorfba. Ismét Itália A kiképzés és az ezred feltöltése Völerdorfban folytatódott. 1918. február 17-én a 68-asokat ismét bevagonírozták: az ezred elindult a Piavéhoz.28 A 7. hadosztályt, benne a 68. gyalogezredet az Isonzó-hadsereg XVI. hadtestéhez osztották be. Az ezred pótkerete ekkor Prágában és Budapesten állomásozott. A német hadvezetőség IV. Károly minden próbálkozása ellenére követelte, hogy az osztrák-magyar haderő az olasz fronton - tehermentesítendő a nyugati fronton indított német offenzívát - támadást indítson. A hadművelethez szükséges seregtestek átszállítása a délnyugati hadszíntérre hatalmas feladatot jelentett a hadvezetőségnek. Hozzávetőleg 1050, száztengelyes vasúti szerelvényt igényelt az a tömeg, amelyet 50 nap alatt okvetlenül ki kellett juttatni hadműveleti területre. Más anyagi szállítások időlegesen háttérbe szorultak, az 1918-as évre végig jellemző élelmiszer- és üzemanyaghiány többek között ezzel magyarázható. Az egész májusi hónap az átcsoportosításokkal és a feltöltéssel telt el. Az olaszok tudtak a támadási tervekről, hiszen a Monarchia cseh anyanyelvű legénységének szökései állandósultak, és az is tudott volt, hogy a szökevények mindenről tájékoztatják az ellenséget. Svetozar Boroevic tábornagy, hadseregcsoport-parancsnok élelmiszerhiányra vonatkozó jelentései nyomán az élelmiszer-kiszabatokat júniustól felemelték. Ez azonban ténylegesen nem javított a helyzeten, hiszen egyszerűen nem volt mit kiosztani a csapatoknak. Az olaszok az Antant sürgetésére letettek a Hétközség-fennsík irányába történő támadási terveikről és megerősítették a Piave védelmére rendelt erőiket. A folyó mentén 50 olasz, 3 angol, 2 francia és 1 cseh gyaloghadosztály, valamint 4 lovashadosztály állt, 7000 löveggel és 2400 aknavetővel, illetve 390 olasz, 76 angol és 20 francia repülőgéppel. Boroevic tábornagy június 15-én adta ki támadási parancsát, amely szerint a támadásnak orkánszerűnek kell lennie, és éjjel-nappal megszakítás nélküli folyamatos előrenyomulással az Etsch alsó folyásáig kell kijutnia. Az Isonzó-hadseregnek (parancsnok: Wenzel von Wurm vezérezredes) súllyal Oderzo, Trevisio irányában, a 6. hadseregnek (parancsnok: József Ágost királyi herceg) a Montellón keresztül kell áttörnie. A 7. hadosztály csapatai a Livenzától keletre, Pasianö-Meduna, illetve Livenges-Chions helységek között helyezkedtek el. Amint oda kiérkeztek, azonnal megkezdődött a kiképzés a Piave-hadszíntér sajátosságainak figyelembevételével. A kiképzés legfontosabb célja a folyón való átkelés, a kiépített állások elleni harc, az ellenlökés és a mozgóharc gyakorlása volt. A XVI. hadtest San Michele-San Pólód között hadseregtartalékként helyezkedett el, így a 68-asok csak közvetve 28 Oláh Zsigmond őrvezető naplója 179
